Balkóbátya
Globális moderátor
Vadász
Nem elérhető
Hozzászólások: 11253
Lábonlőtt Akác törzsfőnök
|
|
« Új üzenet #150 Dátum: 2023. Február 12. - 08:14:33 » |
|
|
|
|
Naplózva
|
„ Ha el tudnánk adni a tapasztalatainkat annyiért, amennyibe nekünk kerültek: milliomosok lennénk. ”
Abigail Van Buren
|
|
|
Németh Lajos
Globális moderátor
Vadász
Nem elérhető
Hozzászólások: 9994
|
|
« Új üzenet #151 Dátum: 2023. Február 23. - 09:18:30 » |
|
TÖREDÉK
Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, - s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta szégyenében ökleit, - az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő írigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal ujra - mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, - a rettentő szavak tudósa, Ésaiás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . /Radnóti/
|
|
|
Naplózva
|
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. /Ady/
|
|
|
Németh Lajos
Globális moderátor
Vadász
Nem elérhető
Hozzászólások: 9994
|
|
« Új üzenet #152 Dátum: 2023. Február 26. - 07:22:35 » |
|
https://index.hu/kultur/2023/02/25/jordan-tamas-jozsef-attila-foldalatti-slam-akademia-godor-klub/Jópár éve már, amikor a baki faluházban láttam ezt az előadását. Hatalmas élmény volt. Volt egy megmosolyogtató epizód is, kb. az előadás egyharmadánál a helyi plébános felpattant, majd félhangos méltatlankodások közepette keresztülrongyolt a széksorok között és kiviharzott a teremből. Hja kérem, az emberi lélek - ha igaz valójában mutatkozik meg - sajnos sokkal romlottabb, mint azt az álszent majmok látni és láttatni szeretnék.
|
|
|
Naplózva
|
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. /Ady/
|
|
|
Németh Lajos
Globális moderátor
Vadász
Nem elérhető
Hozzászólások: 9994
|
|
« Új üzenet #153 Dátum: 2023. április 04. - 20:36:50 » |
|
|
|
« Utoljára szerkesztve: 2023. április 05. - 07:43:30 írta Voldi »
|
Naplózva
|
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. /Ady/
|
|
|
Németh Lajos
Globális moderátor
Vadász
Nem elérhető
Hozzászólások: 9994
|
|
« Új üzenet #154 Dátum: 2023. április 11. - 07:02:07 » |
|
2023. április 11.
Hol még egy mondat a zsarnokságról
Borsodban és
Fejérben a
kólában a
kenyérben az
ólakban a
tévében a
gyáva
nyulak
évében a
visszajátszott
bakiban a
csúszdára kent
kakiban a
rád dudáló
kocsiban az
eldünnyögött
bocsiban a
hamis-gulyás-
ágyúban a
fülig érő
kátyúban a
Felkelő Nap-
plázában a
Terroristák
Házában a
milliárdos
tenderekben
bennük meg a
zemberekben
sok kis undok
alakban a
legsivárabb
barakkban az
aluljárók
rendjében a
pénzmozgások
trendjében a
foghiányos
fogsorban a
bocsánatos
offshore-ban a
szem alatti
ráncban
folytatódó
láncban
Ernőben és
Erzsikében
itt ebben a
versikében
mindenféle
bigyóban a
rozéban a
pinyóban a
sumér-magyar
cégben a
szablyában a
széfben a
lazackrémes
sushiban a
krokodilus
husiban a
nemzetiszín
pántlikában
masírozó
bácsikában
kissegélyben
Nagybajomban
kínálkozó
alkalomban
majdnem
minden tekintetben
szerényen de
szeretetben
duóban és
teamben
ebben a rossz
rímben a
nagykislányos
ruciban a
szerető a-
puciban a
napszámban a
szünetben az
éticsiga-
szüretben a
barmok közt egy
csacsiban az
ürestészta
vacsiban a
Bankban meg a
Balkánban a
saját dühödt
falkámban a
Kissalétrom
utcában az
ottaniak
cuccában a
lábra kapott
szemétben a
járókelők
szemében a
kiszuperált
trabiban a
lenullázott
szabiban a
földre vetett
ágyban
isten tudja
hányban a
nézd-ben meg a
nos-ban
minden ilyen
fosban az
inkriminált
szavakban a
privatizált
tavakban a
bűnben és a
bírában a
kortárs magyar
lírában a
falra festett
cében az
Árpád-meden-
cében a
könyörtelen
logikában
ifjabb Csorba
Robikában
egyetlenegy
mondatban
berobbanó
oldatban a
fuzárium
toxinban a
nátrium-hid-
roxidban a
zömében a
lélekben
felszívódó
méregben
ezeknek a
vérében a
garázdaság
tényében a
legjobb magyar
márkában a
gyereknek a
zárkában a
tejben mézben
mannában
minden édes
annában a
rendszerint a
déliben
éjszakázó
néniben a
békés, boldog
családban a
kihűléses
halálban a
fullos-fűtött
garázsban az
egész
baszott
bagázsban a
tűrésben és
tagadásban
menésben és
maradásban
babakacagásban
meg egy csomó
másban /Erdős Virág/
|
|
|
Naplózva
|
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. /Ady/
|
|
|
Snipe
|
|
« Új üzenet #155 Dátum: 2023. április 11. - 23:11:08 » |
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Balkóbátya
Globális moderátor
Vadász
Nem elérhető
Hozzászólások: 11253
Lábonlőtt Akác törzsfőnök
|
|
« Új üzenet #156 Dátum: 2023. Június 25. - 11:00:40 » |
|
Pergamentekercsekre 1
én a fáraó írnoka ezennel kijelentem bár kényszerítettek soha semmit se szépítettem
utaltam mit a hivatal naponta rámrótt packázásaival a gyáva előljárót
s mert szóval szólnom nem lehet s mert törvény sincs mi védene kivághatják nyelvem a számadások szélire versekbe szedtem amiket le kellett volna nyelnem
2
a fáraó nem hallgatott a geométerekre maga döntött s az alapot túlméretezte
aki tehette megszökött hiába hajcsárolják a népet a felügyelők rabszolgákat a szolgák
nem jön össze a mű pedig az idő egyre sürget a munkát már csak mímelik az arra kényszerültek
bőrük akár a pergamen melyre írom az énekem
3
olykor ha nem néztek oda arról is maszekoltam ami a való s a csoda közötti félúton van
egy boldogtalan szárnyanincs madárról kinek párja egy áhított de lábanincs égi madárka
egy virágról nem ismerem csak az illatát érzem arról amiben idelenn s odafenn se lesz részem
arról ami már szerelem s még nem bánat egészen
4
írónádamat leteszem mintsem vályogból sziklát hazudni legyek kénytelen vakuljon ha vakítják
s higgye hogy véghezvihető s törvénye szerint élnek a kéjt csak kínzásban lelő alattomos heréltek
és hallgassa az éjben hallgassa hogy zokognak hallgassa örök ébren
hallgassa hogy jajongnak a nagy mű érdekében szülésre parancsoltak
5
írónádamat letevém és elfújtam a mécsest időm egy imbolygó tevén a sivatagnak léptet
ami belőle mérhető becsülettel kimértem most elhagy engem az idő elporoszkál se érdem
se fortély soha vissza nem hozhatja mit a teve visz ennyire tellett istenem
szikkadok holtraváltan egy elfuserált piramis fullasztó árnyékában
Kányádi Sándor
1985
|
|
|
Naplózva
|
„ Ha el tudnánk adni a tapasztalatainkat annyiért, amennyibe nekünk kerültek: milliomosok lennénk. ”
Abigail Van Buren
|
|
|
Németh Lajos
Globális moderátor
Vadász
Nem elérhető
Hozzászólások: 9994
|
|
« Új üzenet #157 Dátum: 2023. Augusztus 22. - 07:23:17 » |
|
Szó (Hungarian) Kiss Judit Ágnes
Hazádból, hogyha még bírod, Ne menj el, ó, magyar. Hogy menekülj, lesz mindig ok, És mindig, hogy maradj. Itt áldozat, s vajon mi ott? Bevándorló lehetsz, Nem tudhatod, végül melyik A súlyosabb kereszt. Ez a föld régóta ugar, Terméketlen, sivár, De van még, ki zenét szerez, És színházat csinál, Szeret és harcol semmiért, Mert másként nem tehet. Hogy itt vagy, erőt ad nekik, S ők itt vannak veled. Lehet, hogy nem jön jobb soha, Ki itt él, mélyrepül. Megúszhatják a vétkesek, S te bűnhődsz vétlenül, Míg annyi jóval van tele A másik serpenyő, Ha baj van, ki ne mentené, Ami még menthető? De itt van szükség rád nagyon, Sötétben lenni fény, Hogy fölemeld, ki megrogyott, És bátorítsd, ki fél. Maradj, mert meg kell védeni, Kinek nincs is hova, Legyen szegény, hajléktalan, Zsidó, meleg, roma, Vagy bárki más, aki alól Kihúzták a talajt. Légy fül, ha semmit nem tehetsz, Ki hallja még a jajt. Ez frontvonal, ez harcmező, S még így is otthonod, Rád simul minden rég bejárt Tered, kamaszkorod. Taposhatnak röhögve mind Az összes elveden, De szétolvadnak a szavak Az anyanyelveden. Ne hidd, hogy semmi eszközöd, Fegyver vagy te magad, Mind különleges ügynök az, Ki mégis itt marad. Maradj tövisnek, bőr alatt, Ha bírod még, magyar, Légy viszkető seb, mit a kéz Álmában is vakar. Itt áldás is, másutt csak egy Bevándorló lehetsz. Ki mondja meg, végül melyik A súlyosabb kereszt?
|
|
« Utoljára szerkesztve: 2023. Augusztus 22. - 10:14:00 írta Németh Lajos »
|
Naplózva
|
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. /Ady/
|
|
|
Corbett
|
|
« Új üzenet #158 Dátum: 2023. Augusztus 22. - 08:17:33 » |
|
Ez nagyon tetszett
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Németh Lajos
Globális moderátor
Vadász
Nem elérhető
Hozzászólások: 9994
|
|
« Új üzenet #159 Dátum: 2024. április 11. - 04:53:49 » |
|
ARS POETICA
Németh Andornak
Költő vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga.
Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején.
Szép a forrás - fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés.
Más költők - mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik.
Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.
Nincs alku - én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz.
Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e század: rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi előtt este suhanc, a rosszul öltözött.
S hol táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit.
Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kísérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem!
/József Attila/
|
|
|
Naplózva
|
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. /Ady/
|
|
|
Erdojaro (Molnár Attila)
|
|
« Új üzenet #160 Dátum: 2024. április 11. - 13:15:42 » |
|
|
|
|
Naplózva
|
A Vadászat olyan mint a NŐ! Minél több időt töltesz vele, annál jobban rájössz, hogy nem tudsz róla semmit!
|
|
|
oconor
|
|
« Új üzenet #161 Dátum: 2024. április 11. - 19:00:18 » |
|
Békeffi István: Két úr a Gestapótól
Mindegy már! Élmény volt ez is, Amit semmi se pótol. Lakásomon becsengetett Két úr a Gestapótól.
Éjfél volt. Könnyű kábulat A két szem altatótól. Mindig ilyenkor érkezik A két úr a Gestapótól.
A szobalány jött kócosan és reszketett a szótól, Mikor az ajtómon beszólt Két úr a Gestapótól.
Ilyen csámpás germánokat Nem ismert még az ókor, De bezzeg géppisztolyt viselt Két úr a Gestapótól.
Még semmit magán nem viselt A kézzelfoghatóból. A pár szó elsuttogva, így... Két úr a Gestapótól.
Pár szó. S minden keverve még Álomból és valóból. De belépett szobámba már A két úr a Gestapótól.
Hol van, hol van a rádió?! A „titkos leadó!” Hol?! És házkutatást rendezett A két úr a Gestapótól.
Megéltem néha már ilyet, De ez sok volt a jóból. Minden fiókot összetúrt A két úr a Gestapótól.
Megvizsgált bútort és edényt, Az ágy alá valótól Vázákig, mindent megszagolt A két úr a Gestapótól.
Aztán a fürdőszoba jött, A szappan, fogmosópor. Még a vécébe is benyúlt A két úr a Gestapótól.
Titkos leadót nem talált, S e szomorú valótól Dühtől torzultan távozott A két úr a Gestapótól.
Szekrényemből két rend ruhát — A békéből valókból — S a pénztárcámat lopta el A két úr a Gestapótól.
Most már holtan fekszik talán, Agyontaposva lótól, Egy német országút porán A két úr a Gestapótól.
Ezért most azt kérdem tehát Egy arra haladótól, Ha látja majd, hogy ott hever Két úr a Gestapótól,
Ki két finom ruhát visel Egy pesti jó szabótól, Hát tudja meg, hogy ez az a Két úr a Gestapótól.
A holmim küldje vissza majd, S hogy milyen feladótól Jön a csomag, hát írja rá: Két úr a Gestapótól.
S megírni, azért írom ezt, Hogy tudja az utókor, Mit jelentett, mint fogalom: Két úr a Gestapótól.
|
|
|
Naplózva
|
„A valós információ létfontosságú, a téves információ sajnálatos és káros, de a jól irányzott hamis információ halálos.” (Frederick Forsyth, angol író)
|
|
|
Voldi
Adminisztrátor
Vadász
Nem elérhető
Hozzászólások: 9530
Piros betűs nagyokos...
|
|
« Új üzenet #162 Dátum: 2024. április 13. - 17:12:55 » |
|
|
|
|
Naplózva
|
-Voldi, ritka rusnya vagy alsógatyában... -Levegyem?
-"Ha mindenki úgy tesz, ahogy tenni köll, akkor minden úgy lösz, ahogy lenni köll!"
|
|
|
Németh Lajos
Globális moderátor
Vadász
Nem elérhető
Hozzászólások: 9994
|
|
« Új üzenet #163 Dátum: 2024. április 14. - 21:46:35 » |
|
Pénteken megnéztük a Madáchban. Nagyon jó előadás volt. Nem cincált szét annyira lelkileg, amint anno Hobó: Tudod, hogy nincs bocsánat c. estje, akkor órákig bolyongtunk fel-alá az éjszakai utcán, mert egyszerűen nem lehetett hazamenni. Ezt ezért másfél órás sétával letudtuk, egy fröccs is segíthetett volna a lazításban, Tibi atya szomszédos kápolnájában, de sajnos telt ház volt.
Szombaton az "UFO"-ban Koncz Zsuzsa koncert, nagyszerű hangulattal.
Még egy érdekesség, bár ez egy hónappal ezelőtt volt. Ady utolsó lakóhelyén berendezett emlékmúzeumot néztük meg. Csinszka apai öröksége volt a lakás, állítólag minden berendezési tárgy eredeti. Élmény volt látni a kádat, ahol fürdött, az ágyat, amin meghalt.
|
|
|
Naplózva
|
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. /Ady/
|
|
|
|