Majd amikor az unokáitok az iskolai szöveggyűjteményből idézik a verseimet, Ti majd azt mondjátok: valaha barátok voltunk, de akkor - hálátlan kortársakként - nem tudtuk értékelni...
"Anyám az álmok nem hazudnak...."
Le véled, hálátlan jelenkor, aki a parnasszausra törő költőfejedelem szárnyait nyesegeted. Mondd csak Viktor, ez egyéni teljesítmény, vagy költői kunzílium terméke. Csak azért kérdem, mert ilyen remekműveket, egyedül....??? Hihetetlen!!!
Eszembe jut egyik régi ismerősöm, ex TSZ elnök, aki nagy nótás, pláne 4-5 liter bor után. Egyszer egy kiránduláson elkezdte az alábbi, irodalmi Nobel-díj várományos dalt:
"Éhes vagyok, kinyitom a bicskámat,
Felvágom a paprikás szalonnámat,
Eszem is, iszom is és azután megtörlöm a pofámat,
S utóljára becsukom a bicskámat."
A második verszakot nem tudom pontosan idézni, valami babám ablakán való be és kimászás és a baba erkölcsére való szigorú és személyes vigyázás volt a tárgya.
Amikor befejezte, mondom neki:
- Te Jóska, el nem hiszem, hogy ezt nem most találtad ki!
- Te hüle'! Hát hogyan tudnék én illen' szépeket kitalálni!
Szóval ettől a pillanattól kezdve gyanakszom, ha valaki valami nagyon tartalmas, mélyen szántó gondolatokat tartalmazó lírával rukkol elő és mindig hezitálok, hogy egyéni vagy teammunka.
