táborilelkész
|
|
« Új üzenet #405 Dátum: 2016. Január 18. - 09:54:00 » |
|
Egyik szebb,mint a másik!
|
|
|
Naplózva
|
Engedd Uram,hogy tisztán lőjek, tisztán öljek és,ha nem lőnék tisztán, engedd Uram,hogy tisztán hibázzak.
|
|
|
J.vadász
|
|
« Új üzenet #406 Dátum: 2016. Január 18. - 18:32:04 » |
|
|
|
|
Naplózva
|
" ...A megbízható embert még az ellensége is tiszteli...A többi szemét, amit elfúj a szél... " (Wass Albert)
|
|
|
Stefi
Vendég
|
|
« Új üzenet #407 Dátum: 2016. Január 20. - 07:22:29 » |
|
Még mire jó a labrador ? !
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Stefi
Vendég
|
|
« Új üzenet #408 Dátum: 2016. Február 03. - 14:30:32 » |
|
...és még mire jó a labi .
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
Erdojaro (Molnár Attila)
|
|
« Új üzenet #409 Dátum: 2016. Február 03. - 16:05:29 » |
|
: ...és még mire jó a labi . Az én tacsiim is tud így ülni a szánkó előtt!
|
|
|
Naplózva
|
A Vadászat olyan mint a NŐ! Minél több időt töltesz vele, annál jobban rájössz, hogy nem tudsz róla semmit!
|
|
|
Stefi
Vendég
|
|
« Új üzenet #410 Dátum: 2016. Február 03. - 16:13:36 » |
|
: Az én tacsiim is tud így ülni a szánkó előtt! Csak a fotó kedvéért ! Egyébként vitte mint a rongyot .
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
U.Péter
|
|
« Új üzenet #411 Dátum: 2016. Február 04. - 18:20:49 » |
|
Én biztos elfogult vagyok, de úgy gondolom és látom, hogy a tipikus elhozóból gyakorlatilag mindenes kutyává tud lenni egy jó labrador, munkája nem igazán marad el a vizsláké mögött. Jó, nem állja meg a vadat (illetve csak nagyon ritkán), de nekem ezzel soha nem volt problémám. Keltse fel, az a lényeg. Én szerettem ezt a kutyáimban, de azért amikor Dorka nekirohant a mezőn sebzetten forgolódó, jó mázsás kannak, Bella belefogott a gerinclövött, hátrafelé vagdalózó 80-90 kg-os kan hasába és rázta rajta a csuhát, hát, nem volt őszinte a mosolyom... Úgyhogy ezek után nem is lepett meg nagyon a medvés videó.
|
|
|
Naplózva
|
"Az olvasás súlyosan károsíthatja a tudatlanságot!"
|
|
|
godena
|
|
« Új üzenet #412 Dátum: 2016. Február 04. - 20:59:47 » |
|
Én biztos elfogult vagyok, de úgy gondolom és látom, hogy a tipikus elhozóból gyakorlatilag mindenes kutyává tud lenni egy jó labrador, munkája nem igazán marad el a vizsláké mögött. Jó, nem állja meg a vadat (illetve csak nagyon ritkán), de nekem ezzel soha nem volt problémám. Keltse fel, az a lényeg.
Én is elfogult vagyok... Az 2015/2016-os szezonban gyakorlatilag nem volt üres sebzett/lőtt madár keresésünk. (2 kerítés mögé zuhant madárra nem engedtem rá, mert a túloldalon szolgálatot teljesítő német juhászok biztos nem nézték volna jó szemmel...) 2 munkáját emelném ki: 1. Társas vadászat fácánra, 2015. dec. 6-án. A jelen levők csoportokra oszlottak és a párhuzamos fasorokat hajtották kettesével, hármasával. A sorunkhoz két puska jutott. A labim ott ment előttem a fasor jobb oldalán. Még véletlenül sem ment bele... Aztán egyszercsak, szinte váratlanul bebújt. Már röppent is fel az első tyúk, majd egy kakas, melyet társam, ahogy kell, meglő. Apport... Kutya újból előttem gyalogol. Kisvártatva újra belép a gazba... Egy tyúk emelkedik ki... Kutya szemrehányóan néz... Újabb séta következik... Amint meglódul, már figyelmeztetem is társam, hogy készüljön. De most nekem kedvez a szerencse, a kakas nálam reppen fel. Lövésemre összacsomagol, a labradorom pedig vígan átadja a büszke gazdinak. Lehet, hogy véletlen volt, de minden fácánt úgy vert fel, hogy nem elfele, hanem felénk vagy oldalirányban indultak meg. 2. Esti récézés a Benta-patakon. Egy tőkést a túlparti gazosba lőttem, ezért átmentük érte. Semmi perc alatt a kezembe adta a gyönyörű gácsért. A szintén ott levő vadásztársam ekkor szól, hogy reggel meglőtt egy récét, de nem találták, nézzük már meg, hátha... A tett színhelyén keresésre biztatom Blekit, aki a szokásos vehemenciával veti magát a munkába. Minduntalan üresen jön vissza a 2 üres tómedret elválasztó gátra. Nagyot gondolva beparancsolom a másikba is. Jó mélyre fúrva magát a nádban-gazban, egyszercsak horkan egyet, aztán a jól ismert szuszogó-fújtató hangot hallom felőle: valamit hoz a szájában. A kacsát, ami 10 órája hevert ott addigra. Egész nap mínusz 7 fok volt. És nem okozott neki problémát. Nem is akarok belegondolni, hogy egyszer majd ő sem lesz...
|
|
|
Naplózva
|
"A VADÁSZAT számomra egy életre szóló ösztönös elhivatottság. Alázatos szolgálata erdőnek, vadnak egyaránt" - Bornemisza Péter
|
|
|
dobbasszus
|
|
« Új üzenet #413 Dátum: 2016. Február 05. - 08:46:12 » |
|
Én is elfogult vagyok... Az 2015/2016-os szezonban gyakorlatilag nem volt üres sebzett/lőtt madár keresésünk. (2 kerítés mögé zuhant madárra nem engedtem rá, mert a túloldalon szolgálatot teljesítő német juhászok biztos nem nézték volna jó szemmel...) 2 munkáját emelném ki: 1. Társas vadászat fácánra, 2015. dec. 6-án. A jelen levők csoportokra oszlottak és a párhuzamos fasorokat hajtották kettesével, hármasával. A sorunkhoz két puska jutott. A labim ott ment előttem a fasor jobb oldalán. Még véletlenül sem ment bele... Aztán egyszercsak, szinte váratlanul bebújt. Már röppent is fel az első tyúk, majd egy kakas, melyet társam, ahogy kell, meglő. Apport... Kutya újból előttem gyalogol. Kisvártatva újra belép a gazba... Egy tyúk emelkedik ki... Kutya szemrehányóan néz... Újabb séta következik... Amint meglódul, már figyelmeztetem is társam, hogy készüljön. De most nekem kedvez a szerencse, a kakas nálam reppen fel. Lövésemre összacsomagol, a labradorom pedig vígan átadja a büszke gazdinak. Lehet, hogy véletlen volt, de minden fácánt úgy vert fel, hogy nem elfele, hanem felénk vagy oldalirányban indultak meg. 2. Esti récézés a Benta-patakon. Egy tőkést a túlparti gazosba lőttem, ezért átmentük érte. Semmi perc alatt a kezembe adta a gyönyörű gácsért. A szintén ott levő vadásztársam ekkor szól, hogy reggel meglőtt egy récét, de nem találták, nézzük már meg, hátha... A tett színhelyén keresésre biztatom Blekit, aki a szokásos vehemenciával veti magát a munkába. Minduntalan üresen jön vissza a 2 üres tómedret elválasztó gátra. Nagyot gondolva beparancsolom a másikba is. Jó mélyre fúrva magát a nádban-gazban, egyszercsak horkan egyet, aztán a jól ismert szuszogó-fújtató hangot hallom felőle: valamit hoz a szájában. A kacsát, ami 10 órája hevert ott addigra. Egész nap mínusz 7 fok volt. És nem okozott neki problémát. Nem is akarok belegondolni, hogy egyszer majd ő sem lesz...
|
|
|
Naplózva
|
,,Körülállják valamennyien, mustrálják, dícsérik, gyászolják. Mert gyász ez, bár vidám gyász. Győzelmesen örvendenek rajta, mert öröm is egyben. De valami furcsa szomorkás öröm. Szép. Akár hiszik, akár nem: szeretet.,, Zs.F.
|
|
|
Stefi
Vendég
|
|
« Új üzenet #414 Dátum: 2016. Február 05. - 09:55:20 » |
|
Én is elfogult vagyok... Az 2015/2016-os szezonban gyakorlatilag nem volt üres sebzett/lőtt madár keresésünk. (2 kerítés mögé zuhant madárra nem engedtem rá, mert a túloldalon szolgálatot teljesítő német juhászok biztos nem nézték volna jó szemmel...) 2 munkáját emelném ki: 1. Társas vadászat fácánra, 2015. dec. 6-án. A jelen levők csoportokra oszlottak és a párhuzamos fasorokat hajtották kettesével, hármasával. A sorunkhoz két puska jutott. A labim ott ment előttem a fasor jobb oldalán. Még véletlenül sem ment bele... Aztán egyszercsak, szinte váratlanul bebújt. Már röppent is fel az első tyúk, majd egy kakas, melyet társam, ahogy kell, meglő. Apport... Kutya újból előttem gyalogol. Kisvártatva újra belép a gazba... Egy tyúk emelkedik ki... Kutya szemrehányóan néz... Újabb séta következik... Amint meglódul, már figyelmeztetem is társam, hogy készüljön. De most nekem kedvez a szerencse, a kakas nálam reppen fel. Lövésemre összacsomagol, a labradorom pedig vígan átadja a büszke gazdinak. Lehet, hogy véletlen volt, de minden fácánt úgy vert fel, hogy nem elfele, hanem felénk vagy oldalirányban indultak meg. 2. Esti récézés a Benta-patakon. Egy tőkést a túlparti gazosba lőttem, ezért átmentük érte. Semmi perc alatt a kezembe adta a gyönyörű gácsért. A szintén ott levő vadásztársam ekkor szól, hogy reggel meglőtt egy récét, de nem találták, nézzük már meg, hátha... A tett színhelyén keresésre biztatom Blekit, aki a szokásos vehemenciával veti magát a munkába. Minduntalan üresen jön vissza a 2 üres tómedret elválasztó gátra. Nagyot gondolva beparancsolom a másikba is. Jó mélyre fúrva magát a nádban-gazban, egyszercsak horkan egyet, aztán a jól ismert szuszogó-fújtató hangot hallom felőle: valamit hoz a szájában. A kacsát, ami 10 órája hevert ott addigra. Egész nap mínusz 7 fok volt. És nem okozott neki problémát. Nem is akarok belegondolni, hogy egyszer majd ő sem lesz... Gábor ! A Te történeted a talált labradorról erősítette meg bennem hogy ilyen kutyát veszek még ha a szülők vadászt nem is láttak akkor is. Nem bántam meg , nagyon jó és jól kezelhető kutya lett. A vizsla után kezdetben volt olyan érzésem hogy rá kéne írni "használat előtt felrázandó" de már megszoktam . Csak vizslákkal vadászik együtt és elleste tőlük a vadmegállást is - na nem olyan stabilan de nem is baj. Van annak is előnye ha nem kell bemenni a nádba utána . Fő kutyások tanácsa ellenére gyenge tíz hónaposan letette a VAV vizsgát és most kétévesen a második szezonon van túl. Az összbenyomásom az hogy egyéni vadászatra alkalmasabb lehet mint a vizsla. Úgy veszem észre hogy több idő kell neki de alaposabban dolgozik mint a vizslák . Ha kap időt nagyon ki tudja használni a rendkívüli szimatát. Kontra hajtásokban rendszeresen talál sebzett , elveszett kihűlt madarakat. Van mikor csak Ő talál. Az idén két dolgot emelnék ki. Egy pointerrel együtt előszedtek egy tyúkot. Olyan szépen hozta hogy minden gond nélkül el lehetett engedni a madarat. Ez egyébként nagyon jellemző mert a szárnyazottakat is rendszeresen élve hozza meg. Elég komikus mikor ott nézelődik a szájában a madár. A másik eset a most vasárnapi vadászaton történt sacacdc fórumtárs vendégemként látta is hogy a "dögrelövőtt" nek jelzett fácánt három vizsla és Döme kezdte keresni. Labim többek megrökönyödésére csak erőltette hogy 200 méterrel odébb egy nádfoltot is megnéz . Aztán hozta is szépen a még élő szárnyazott kakast. Én pedig nehezen gondolok rá hogy elődje az immár 14 éves nyugdíjas vizslám nemsokára már az udvaron sem lesz. De legalább Ő majd vígasztal szép munkájával.
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
oceanwave
|
|
« Új üzenet #415 Dátum: 2016. Február 05. - 10:04:59 » |
|
Egy pointerrel együtt előszedtek egy tyúkot. Olyan szépen hozta hogy minden gond nélkül el lehetett engedni a madarat. Ez egyébként nagyon jellemző mert a szárnyazottakat is rendszeresen élve hozza meg. Elég komikus mikor ott nézelődik a szájában a madár.
Puhaszájúnak mondják ezért a labradorokat.
|
|
|
Naplózva
|
„Hallgass meg engem, édes jó Istenem! Lám odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet meg a békességet, de ők bizony nem érnek velök semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velök az emberek szívét!”
|
|
|
oceanwave
|
|
« Új üzenet #416 Dátum: 2016. Február 05. - 10:10:14 » |
|
Lehet, hogy véletlen volt, de minden fácánt úgy vert fel, hogy nem elfele, hanem felénk vagy oldalirányban indultak meg.
Labradorral nekem is volt már hasonló tapasztalatom. Élvezet nézni ilyenkor a munkáját, pláne meglőni a kakast!
|
|
|
Naplózva
|
„Hallgass meg engem, édes jó Istenem! Lám odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet meg a békességet, de ők bizony nem érnek velök semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velök az emberek szívét!”
|
|
|
Stefi
Vendég
|
|
« Új üzenet #417 Dátum: 2016. Február 05. - 10:47:40 » |
|
Puhaszájúnak mondják ezért a labradorokat. Ja ! Én is mondtam mikor elengedtem a tyúkot .- Persze leütötték a pöttyöst . "PRÓBÁLTAD?"
|
|
|
Naplózva
|
|
|
|
oceanwave
|
|
« Új üzenet #418 Dátum: 2016. Február 05. - 10:53:39 » |
|
Ja ! Én is mondtam mikor elengedtem a tyúkot .- Persze leütötték a pöttyöst . "PRÓBÁLTAD?"
|
|
|
Naplózva
|
„Hallgass meg engem, édes jó Istenem! Lám odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet meg a békességet, de ők bizony nem érnek velök semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velök az emberek szívét!”
|
|
|
Forend
|
|
« Új üzenet #419 Dátum: 2016. Február 05. - 15:24:04 » |
|
Ja ! Én is mondtam mikor elengedtem a tyúkot .- Persze leütötték a pöttyöst . "PRÓBÁLTAD?" Az én Labim is a vizslák között "tanult" és simám állja a madarat. Persze nem Plútós, de aranyos és általában úgy megmosolyogtat, meg eszembe ötli a vizslámat, hogy a madár megussza a fátyolos szemem miatt..., (persze nem a lő tudás )
|
|
|
Naplózva
|
Üdv End
|
|
|
|