Nyaralás miatt nem nagyon voltam/vagyok mostanában net és telefon közelben. Ma beszéltem Attila feleségével. Lelkesen kérdeztem, hogy van...
Nagyon megdöbbentett a hír... pedig régóta tudtam a betegségéről.
Tavaly télen vadásztunk együtt utoljára. Vaddisznóhajtás volt, nagyon jól sikerült vadászat, szép terítékkel. Attila nagyon jól érezte magát, de bevallotta, hogy már nem való ez neki. Majd a műtét után...
Szív-transzplantációra várt, már csak az segített volna a baján.
Több hullámvölgy után az utóbbi hetekben nagyon bizakodó volt, visszatért a régi vidám énje, újra kedvtelve beszélgettünk telefonon vadászatról, fegyverekről lőszerekről (meg nőkről
).
Két hete meglátogattam a kórházban, a körülményekhez képest jól nézett ki, sokat fogyott, készült a nagy műtétre. A kórházi ágyán bújtuk az eGun-t, céltávcsövet és lövedékeket rendeltünk.
A látogatási idő végéig beszélgettünk, kikísért az utcára is.
A céltávcső már meg is jött...
Attila Barátunk meg már elment...
Nyugodj Békében az Örök Vadászmezőkön!