A vadászat etikai kódexe, vadászati tradíciók

[BErik]

Először válasszuk két csoportra jelen esetben a talján vadászokat. Egyik csoport, akikről írtál, akik nem tartják be a szabályokat, ezeket most hagyjuk. A másik csoport, amelyik szabályszerűen vadászik, csak egy kicsit más kultúrával (nem laposlövés és társaik). Őket miért ne hasonlítsuk eleinkkel? Csak azért, mert abból az országból jöttek? Mert rossz a hírük? A rosszhír terjesztésben eléggé élen járunk. Gondolj csak a határon belépőkkel szembeni meghurcoltatásokra, amikor más országokban törvényes elejtett madaraikért itt hurcolták meg Őket, s ez valahogy mindig lemaradt a híradásokból. Pedig ez is a kultúra, etika része, ha jól tudom. Nekem teljesen más a tapasztalatom eme nemzet vadászaival, de ide nem apróvadazni járnak.

Az "Egyik csoportra" gondoltam. Azokat ne hasonlítsuk eleinkhez.
Biztos hogy van másik is -bár én olyanról ezidáig még nem hallottam.

[jan]

Azért szerintem az olaszokat ne hasonlítsuk össze a Tótmegyeren vadászó Széchenyivel.
A mennyiség az egy dolog. De az olaszok rossz hírnevét az határozta meg, hogy hogyan vadásznak -leszögezem, biztos van itt is kivétel.
Lehet hogy ők tizedannyit lőnek mint a Tótmegyeriek, de őket nem zavarja az hogy léniáznak, belőnek a körbe, megsörétezik a kutyát, énekesmadarakra meg mindenre lőnek ami él és mozog, és akkor még nem is beszéltünk arról hogy egyáltalán vad fácánra vadásznak-e.

Szerintem nem kell elítélni Széchenyit egy Táborhelyért, Tótmegyerért vagy éppen Velencei nagy vadászatért.
Ahogy olvastam a könyveit, ezek neki is kiemelkedő vadászatai voltak, nem voltak mindennaposak számára az ennyire nagy terítékű vadászatokra való meghívás.
Viszont nem érezte rosszul magát ha nem ő lőtte a legtöbbet, vagy nem lőtte "hülyére" magát.
A baj azzal van szerintem ha valaki nem így gondolkodik.

Szó sincs arról, hogy el kéne ítélni. Arról van szó, hogy ne használjunk kettős mércét, mert azzal csak magunkat csapjuk be.
Sokan a mértékletesség hiányát vetik a mediterránumból érkező vadászok szemére, csak szerettem volna jelezni, hogy ilyen nézőpontból megvizsgálva a példaként elénk állított eleink tevékenységét, ott is van mit nézni. Fejenként 1000 fácán/nap, az nem mészárlás? Szerinted?

(Egyébként Tótmegyeren rendszeres résztvevő volt, csak azokat az éveket hagyta ki, amikor külföldön vadászott.)

[pati]

Szia Pati!

Nem értem milyen meghurcoltatásról meg rossz hír terjesztésről beszélsz? Az Európában illegálisan vadászott madárfajok zöme énekesmadár, többek között pintyek, nádiposzáták, különböző pityer- és sármányfajok, melyeket nemcsak nemzetközi egyezmények, de az EU és nemzeti jogszabályai is védenek, beleértve az EU Madárvédelmi irányelvét is. Kőkemény üzlet a vadásztatásuk és csempészésük is. Nem mondom, hogy lehettek kivételek (fürjre gondolsz?), de nehogy már a magyar hatóságok legyenek a hunyók a más országbeli puskásokkal szemben, amikor lefoglalták a madártetemeket és eljárásokat indítottak az elkövetőkkel szemben.

Üdv. bferi

Határon belépő: nem nálunk vadászott, mi csak tranzit ország voltunk.
A hiradásokban többségében (legalábbis azok között, amik hozzám eljutottak) olyan madárfajok voltak, amelyek ugyan nálunk nem vadászhatók, viszont ott, ahol lőtték, ott igen.
Többségében azt a hibát követték el, hogy nem érdeklődtek az irányba, hogy kis országunkon keresztül milyen feltételekkel szállíthatják át eme "tetemeket". Ez is hiba, de ezért bűnözőknek, madárgyilkosoknak, természetkárosítóknak beállítani őket, szerintem egy kicsit sok.

[Kama]

Fejenként 1000 fácán/nap, az nem mészárlás? Szerinted?

Bár nem hozzám intézted a kérdést, de elmondanám a véleményemet.

Szerintem a mészárlás fogalma nem a mennyiséghez, hanem a minőséghez kötődik.
Tehát lehet ezret is vadászni, meg tizet is mészárolni. Persze ez erősen egyéni ízlés dolga is, hogy kinek mi az a pont, mi az a módszer amikor inkább megtöri a puskát.

Szóval én azért szívesen részt vettem volna anno egy ilyen tótmegyeri vadászaton.
Bár nem tudom képes lennék-e fizikálisan több ezer töltényt ellőni egy nap alatt, pláne ezt több napig ismételve, esti dáridókkal fűszerezve. Szóval ez azért komoly - fizikai értelemben vett - sportteljesítmény (is) volt akkoriban.

Meg - ha jól emlékszem Páll Endrénél olvastam valahol hogy - az ünnepeket úgy kell megülni ahogy esnek.

[szabics51]

Steve!
Lehet, hogy elkerülte a figyelmed, de az utóbbi 5 évben kétszer egymást követően apróvadas volt /Csongrád-szakisk./ az orsz. hiv. vadász vers. győztese.
Üdv! Ludwig 

[Steve]

Steve!
Lehet, hogy elkerülte a figyelmed, de az utóbbi 5 évben kétszer egymást követően apróvadas volt /Csongrád-szakisk./ az orsz. hiv. vadász vers. győztese.
Üdv! Ludwig 

Én meg nem erről beszélek...

Üdv!
Steve

[BErik]

Bár nem hozzám intézted a kérdést, de elmondanám a véleményemet.

Szerintem a mészárlás fogalma nem a mennyiséghez, hanem a minőséghez kötődik.
Tehát lehet ezret is vadászni, meg tizet is mészárolni. Persze ez erősen egyéni ízlés dolga is, hogy kinek mi az a pont, mi az a módszer amikor inkább megtöri a puskát.

Szóval én azért szívesen részt vettem volna anno egy ilyen tótmegyeri vadászaton.
Bár nem tudom képes lennék-e fizikálisan több ezer töltényt ellőni egy nap alatt, pláne ezt több napig ismételve, esti dáridókkal fűszerezve. Szóval ez azért komoly - fizikai értelemben vett - sportteljesítmény (is) volt akkoriban.

Meg - ha jól emlékszem Páll Endrénél olvastam valahol hogy - az ünnepeket úgy kell megülni ahogy esnek.

Ott a pont!
Szerintem sem utasítanák sokan vissza egy ilyen vadászatra a meghívást.
Nagyterítékű és nagyterítékű között is óriási lehet a különbség (Kádár "fácánvadászata" Lenesen).

[szabics51]

Steve!
Bocsánat!
Üdv! Ludvig

[Steve]

Steve!
Bocsánat!
Üdv! Ludvig

Semmi gond!

[jan]

Bár nem hozzám intézted a kérdést, de elmondanám a véleményemet.

Szerintem a mészárlás fogalma nem a mennyiséghez, hanem a minőséghez kötődik.
Tehát lehet ezret is vadászni, meg tizet is mészárolni. Persze ez erősen egyéni ízlés dolga is, hogy kinek mi az a pont, mi az a módszer amikor inkább megtöri a puskát.

Szóval én azért szívesen részt vettem volna anno egy ilyen tótmegyeri vadászaton.
Bár nem tudom képes lennék-e fizikálisan több ezer töltényt ellőni egy nap alatt, pláne ezt több napig ismételve, esti dáridókkal fűszerezve. Szóval ez azért komoly - fizikai értelemben vett - sportteljesítmény (is) volt akkoriban.

Meg - ha jól emlékszem Páll Endrénél olvastam valahol hogy - az ünnepeket úgy kell megülni ahogy esnek.

A sportos részét nem vitatom, én egyszer ellőttem 5 doboz 12-es patront 50 perc alatt, és utána 3-4 napig elegem volt... inkább a dolog vadászias, vagy etikus voltát kérdőjelezném meg.
Találtam egy ilyesmit a témához:

"A VADÁSZAT ETIKAI KÓDEXE

...
Az esélyadás, az önmérséklet és az önfegyelmezés elve.

Nem a teríték nagysága dicséri a vadászt! A mennyiségi eredmények, a rekordok hajhászása alantas ösztönökre utal. A vadászélmény szempontjából az elejtés körülményei, a vad megszerzéséért hozott áldozatok a meghatározóak.
...

Az igaz vadász tízparancsolata
...
6. Tanúsíts önmérsékletet! A vadászat élménygazdagsága és szépsége nem az elejtett vadak mennyiségétől függ.
...
9. Magánemberként is éld az igaz vadászok életét: légy mértéktartó és fegyelmezett.
..."

Értelmezhetnénk ezeket a kijelentéseket, hogy ki mennyire ért egyet velük, illetve elfogadhatók-e általános iránymutatásnak.

Mert némely hozzászólásból azt veszem ki, hogy fent leírtak negligálhatók, hanem inkább mindenből annyit kell/lehet lőni amennyi odajön, lényeg hogy szabad terület legyen, ne kert.

[Kama]

"A vadászat élménygazdagsága és szépsége nem az elejtett vadak mennyiségétől függ."

Értelmezhetnénk ezeket a kijelentéseket, hogy ki mennyire ért egyet velük, illetve elfogadhatók-e általános iránymutatásnak.

Mert némely hozzászólásból azt veszem ki, hogy fent leírtak negligálhatók, hanem inkább mindenből annyit kell/lehet lőni amennyi odajön, lényeg hogy szabad terület legyen, ne kert.

Nem egészen.
És a fenti idézett mondat sem ezt sugallja.

Továbbra is tartom, hogy a mennyiség és a minőség járhatnak együtt - mégha nagyon ritkán is.

[Sanyooo]

Azért az érdekes lenne, ha a gazda abbahagyná a búza aratását, mert elérte a mai napra etikus mennyiséget!

[Karácsony Károly]

2002-ben két kollégám vadászott Tótmegyeren, mindketten hiv. vadászok. A szerintük is kifogástalanul szervezett, magas minőségű vadászaton, egy nap alatt, 18 puska lőtt 2274 fácánt . Egyikük 147-et, a másik 181-et !
Békés-megyében magam is voltam olyan "leadási vadászat"-on, ahol kétszer is 150 fölött lőttem . Etikusan ! 

[jan]

Nem egészen.
És a fenti idézett mondat sem ezt sugallja.

Továbbra is tartom, hogy a mennyiség és a minőség járhatnak együtt - mégha nagyon ritkán is.

Természetes hogy a mennyiség és a minőség esetenként járhat együtt.

Az "önmérséklet" ill. "mértéktartás" kifejezések, és a napi 600 fácán meglövése is járhat együtt?

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Természetes hogy a mennyiség és a minőség esetenként járhat együtt.

Az "önmérséklet" ill. "mértéktartás" kifejezések, és a napi 600 fácán meglövése is járhat együtt?

Azért azt nem szabad elfelejteni, hogy ez nem más, mint egy termés betakarítása, ami igen szervezetten, nagyon kidolgozott irányítással, és nagyon szabályozottan zajlik.Tótmegyeren a fácánok teljesen vadfácán módjára repülnek, a lőállások, és a terület kialakítása is igen jó vadászatot biztosít. Semmivel nem etikátlanabb, mint egy reptetett kacsavadászat, egy alig repülő tenyésztett fácán lelövése. SŐT!
De kérdezem én, mennyivel "sportszerűbb"  egy  napon több nagyvadat lőni? Itt csak a számok nagyok!

Nagyon érdekes témát feszegettetek itt mostanában. Sok minden között azt is le lehet mérni a hozzászólásokból, hogy a vadászatban eltöltött évek alatt hogyan változik a Vadászok etikáról alkotott véleménye. Én saját vadászéveim alatt így változtam: Első években kihasználtam minden lehetőséget, és törekedtem a lehető legnagyobb siker elérésére. Főleg (apróvadban) a mennyiségben. (Természetesen az írott, íratlan szabályok keretein belűl, mert egyébként Apám leverte volna a derekamat)
Aztán ahogy múltak az évek, már egyre inkább az volt a lényeg, hogy maradandó élményeket szerezzek, és olyan körülmények között vadásszak amely viszonylagos egyenlőséget teremt köztem és a vad között.
Most már igen ritkán emelem fel a fegyvert. Csak akkor, ha valóban nem kívánatos egyed kerül elém. Egyébként akár hónapok is eltelnek lövés nélkül, pedig nem keveset járok ki. Már teljesen midegy, hogy kerül e töret a kalap mellé, vagy sem. A lényeg máshova helyeződött. Sokkal fontosabbá vált a megfigyelés, a tudatos válogatás. Egy vadászházban, Barátokkal töltött ete, egy élménydús cserkelés, vagy egy jól sikerűlt videófelvétel is ad olyan élményt, mint a terítéknél állni levett kalappal. Ez nem azt jelenti, hogy nem örülök minden elejtett vadnak, csak már messze nem ez a lényeg!
Gondolom így van ezzel mindenki,, aki több évtizede vadászik.