Van az a kár, amit sosem térítenék meg......
Nagyon nem lehet rám fogni, hogy vadászat ellenes lennék
De a soraidból nekem egy eléggé deformált, teljesen egyoldalú szemlélet jön át
Csak kérdem: Hány vadászatra jogosult hajlandó tisztes összegért kibérelni az erdőbe öbölként beugró szántóterületeket?
Belenyúlnak a tagok a zsebükbe és becsengetnek éves szinten és fejenként több (sok) százezret azért, hogy kompenzálják a mezőgazdálkodó kiesett jövedelmét?
Nem hinném, hogy ez lenne az általános gyakorlat.
Kérdés 2.: Ki és milyen jogon határozhatja meg, hogy egy földjéből élő gazdálkodó mit termeljen, csak azért, hogy a vadászatra jogosult attól jól érezze magát?
Visszakanyarodva az előző ponthoz, ez esetben (ha valami hihetetlen oknál fogva ez keresztülvihető lenne) ki fogja az alacsonyabb értékű termény miatti bevételkiesését kompenzálni?
Ahogy Lajos írta, egy adott földterület gazdasági és termelő értéke nagyságrendekkel magasabb, ha mezőgazdasági oldalról vizsgáljuk, mint ha a vadászat felől.
A hozzánk tartozó 27 ezer hektár vadászterületen azon igyekszem, hogy a gazdák elfogadják, hogy a földjük értéke magasabb akkor, ha azon értékes vadállomány él.
Ezt mindaddig el is fogadják és hajlandóak némi áldozatra is, amíg nem nézzük őket hülyének.
Bevonjuk őket a kárelhárításba, közösen építünk villanypásztorokat, mi adjuk az anyagot, ők adnak hozzá élőerőt, a karbantartást is megosztjuk, stb...
Párbeszéd van köztünk, néha komoly vita is, de nem ellenségeskedés.
Ugyan azon a területen kell megélnünk, csak más dimenziókban.
De ehhez így is kell évente 35-40 millió Ft. amit vadkárelhárításra fordítunk és mellette kifizetünk 10-15 millió kártérítést.
Nem mellesleg, 5 éve nem volt peres ügyünk.
Ha ezt nem így tennénk, az éves vadkárra kifizetendő összeg akár bőven meghaladhatná a 80-100 milliót és évente 4-5 komoly perre is számíthatnánk.
Igen nagy különbség.