Hát kérem már rosszul indult a vadászat, ugyanis a beirókönyvnél összefutottunk a vt legidősebb tagjával (75éves), aki köztudottan egy szentségesen rossz természetű öregember, egyesek szerint már csak az irigység tartja életben. Miután közöltem hogy itt és itt kinéztem egy bakot, az öregúr rögtön közölte hogy nem mehetek oda, mert az kiméleti terület. Tudtommal nem az, úgyhogy egy darabig kötöttem az ebet a karóhoz, de az öreg annyira határozottan állitotta hogy le van zárva a területrész, hogy végül elbizonytalanodtam; hátha volt közben egy IB határozat vagy vadászmesteri utasitás amiről nem tudok, gondoltam jobb a békesség. A bakról úgy véltem hogy egy kisebb hársas sűrűben lakik, és esténként onnan indul fel a tetőre, a disznóknak kihordott almát csipegetni. Hogy pontosan milyen útvonalon arra több lehetőség is volt, az általam legesélyesebbnek gondolt helyre így nem tudtam menni. (utóbb kiderült hogy egyáltalán nincs lezárva a terület, csak az öreg ott csinált valami zugszórót, és nem akarta hogy arra mozogjak... )
Szóval ilyen előzmények után nem túl jó hangulatban helyezkedtem el kisszékemen a sűrű fölött, egy vastag cserfa tövében az út szélén. Mivel előző napon már fél 9 előtt fent volt a bak a tetőn, arra számitottam hogy 8 - negyed 9 körül megindul. Ez nem történt meg, teljes csend volt és időnként enyhe szél. 20:45 után már teljesen esélytelennek itéltem a dolgot, eldöntöttem hogy még 15 percet maradok és lelépek. Egy roppanást sem lehetett hallani csak a lomb mozgott a szellőtől, kellemes idő volt, egy kicsit elméláztam. Egyszercsak felnézek, kint áll egy őz. Kapom a keresőt: a bak! Elindult felfelé, aztán csinált egy kis kanyart és bejött pontosan elém úgy 40-50m-re. Egy keskeny kikaszált úton állt meg, de farral felém. Lassan felvettem a puskát, nekitámaszkodtam a cser törzsének és vártam hogy beforduljon. Elég óvatosan, lassan, szinte hang nélkül mozgott, de végig rosszul állt. Az erdőben közben rohamosan fogyott a világosság, kezdett melegedni a helyzet. Aztán pár perc elteltével ismét megindult volna fölfelé, de ahogy keresztbefordult rögtön odalőttem. Láttam hogy jó lövést jelzett, és egy vágtában berohant a galagonyabokrok közé. Kicsit vártam, aztán megkerestem a rálövés helyét.
Ez a kép fogadott:
Ekkor jött ki rajtam a remegés, mert a lövésig egész nyugodt voltam.
Elindultam a csapán a sűrűbe, lámpa sem kellett.
Aztán megtaláltam, és rettentően örültem.
Hamar csináltam pár képet mert már erősen sötétedett, majd barátom érkezése után megadtuk a végtissztességet, ahogy kell.
A bak zsigerelt súlya 13kg volt.
Közben egy másik vadásztárs egy rendes méretű disznót lőtt zabon, átmentünk neki segiteni. Majd miután mindent rendeztünk, kocsit-puskát leraktuk otthon, a présházában hajnal fél háromig "elemeztük" az eseményeket, az elemzés során elfogyott egy szál szalámi, egy kenyér, csomó erőspaprika és nagy mennyiségű vörösbor... szóval ahogy kell.
