18-19. századi vadászlövész dzsembori a Börzsönyben
Az idei év első elöltöltő-fegyveres vadászlövész találkozóját Márianosztrán tartottuk 2009. január 3-án, a kitűnő adottságokkal bíró, márianosztrai BV lőtéren a Börzsöny LE és Muskétás SE közös szervezésében. A cél az volt, hogy igazi vadászati szituációkat teremtve idézzük meg a 18-19. század vadászatait. A hangsúly nem csak a lövés etikus leadásán volt, hanem a lövést megelőző tevékenységek (tűzgyújtás, lövedéköntés, gyors, biztonságos, vadászias fegyvertöltés) elsajátításán, megismerésén.
Aki esetleg még nem járt a márianosztrai lőtéren, annak azt tudom javasolni, hogy életében egyszer legalább látogassa meg. A lőtér semmi „különös”, csak egy golyófogókkal övezett 250 m-es ködös völgy a Börzsönyben, melyen egy kis patak vág át. A nosztrai lőtér valóban kissé szürreális látvány az épített lőterek világában, és ez különösen igaz egy verőfényes de csikorgó, – 10 fokos, havas januári napra.
Előkészületek
A nap természetesen tábortűzrakással, majd egy forró teával kezdődött. A gyűjtött fa és gyújtós elég nedves volt, ez okozott némi nehézséget, de a végére csinos kis tüzünk lett. A titka, hogy gyújtósnak való száraz füvet, háncsot érdemes tartani a tűzszerszám és szenesített szövet mellett. Az aznapra való lövedékeket ott öntöttük le a tűznél a lehető legprimitívebb fogó-szerű öntőformákkal. Az elkészült golyók átmérésére nem volt természetesen lehetőség, úgyhogy pontosságukat csak a „puding próbája az evés” módszerrel tudtuk ellenőrizni, de nem hagytak cserben.
Az ólom megolvadásához mindössze pár percre volt szükség a parázson, és a kokillák átmelegedése után gyorsan, egyszerűen, pontosan tudtuk önteni a .530”-es gömböket. A forró lövedéket a hóba ejtve hűtöttük, majd a fogó csípő részével távolítottuk el az öntőcsonkot. A friss öntvény ballisztikája tovább fejleszthető, ha egy fém konzervdobozban pár percen keresztül rázzuk, egymáshoz ütjük a golyókat. Így ellapíthatjuk az öntőcsonk maradványát, a lövedék felszínét pedig a golflabdához tehetjük hasonlatossá, így a turbulens légörvények könnyebben válnak le majd róla miután elhagyta a csőtorkolatot.
A töltetek
A pontlövész versenyeken törekszünk arra, hogy a lőportöltetet és lövedéktömeget 0,001 g pontossággal mérjük ki. Egy versenyen millimétereken múlhat a győzelem, ehhez pedig a lehető legnagyobb precizitásra van szükség. A vadászati jellegű felhasználás azonban más hozzáállást igényel. A vad etikus elejtéséhez energia kell, tehát olyan töltetet kell keresnünk fegyverünkhöz mely a következő tényezők optimumán helyezkedik el:
-pontos
-megfelelő torkolati energiával rendelkezik
-precíziós mérlegek nélkül is könnyen, biztonságosan, gyorsan kimérhető
E célra a modern vadászlövedékek mellett a gömblövedékes töltetek is megfelelnek. 50” kaliber felett az ólom gömb is teljesíteni tudja a 2500 J feletti energiát. A helyben öntött .530”-as lövedékek és a 75 grain FFFg Swiss volumetrikusan kimért lőpor szórása 100 m-en kb. 8 cm, tehát megfelel az igényeinknek.
A lövészet
A célok (kb. 1:1 méretarányú vaddisznós lőlapok) ismeretlen távolságban voltak elhelyezve, hiszen vadászaton sem tudhatjuk előre, hogy pontosan hány méteren jön ki a sertevad az erdőből. A célok elhelyezésénél a lehető legéletszerűbb körülményeket akartuk megteremteni, így változatosan nehezítettük a lövészek feladatát. A legközelebbi cél találati zónája a fej rész volt, e mögé tettünk be egy kb. 15 cm-es fémcélt, hogy jól halljuk a becsapódást. A középső cél kb. 45 fokos szögben állt a lőirányra, vagyis a malac éppen jobbra elfelé futott tőlünk (találati zóna: blatt, mögötte 30 cm-es fémcél). A harmadik cél fele pedig egy bokor által volt takarásban, de úgy hogy a blatt teljes egészében látszódjék (találati zóna mögött 30 cm-es fémcél). A lövészek csak azt tudták, hogy a célok 100 m-en belül vannak mind.
A célokra csappantyús vagy kovás gömblövedékes fegyverrel kellett leadni a lövéseket. Ha az első lövés talált, 3 pont, ha a második 2, ha a harmadik 1. Az ismeretlen távolságok ellenére a vasak igen jól muzsikáltak. 70 m-re belőtt töltetek esetén nem kell céláthelyezéssel lőni, így a lövések nagy többsége nem vétette el a célokat. A lövészet természetesen szabad kézből, állva történt. A töltéshez szükséges kiegészítőket minden lövész magán viselte természetesen, vadászias módon.
A csapatok által megbecsült távolságokat a végén távmérővel ellenőriztük. A három cél 48, 72 és 86 m távolságban volt, tehát egészen jól lefedtük az elöltöltők hatékony lőtávolságát, és nem csak céloztunk, hanem találtunk is gazdagon.
Rövid kis videó is készült a napról, remélem vissza ad valamit a hangulatból (22 mega a cucc):
http://www.kapszli.hu/emagazin/video/2009wwww/wwww2009_kicsi.wmvüdv
SC
