Szervusz!
Van egy rovid tortenet is a felvetelekhez.
A svájci Jura hegységben, egy magas sziklafal tövében mentem fel a hegyre. Ilyenkor, kora tavasszal a zergék gyakran lejönnek a fal tövébe, ahol dús virágos rét várja őket, és a hó már csak foltokban pihen a legelőn. A tavasz áprilisra már nagyon megszaggatta a tél ledobott kabátját. Jó messziről észrevettem két zergét. A napon feküdtek egy fa tövében. Mire becserkeltem őket, addigra már megint legeltek. Nem tudtak betelni a tavaszi ropogós fűvel. Egy kis domb takarásában 60-70 méterre beloptam a zergéket, és elkezdtem fényképezni.
Egy idő után a két zerge bak már nem rám figyelt, hanem sokkal érdekesebb dolog kötötte le őket, lejöttek a hegyről a zerge kecskék.
A bak farka felcsapva elkezdett futni a zerge kecskékhez. Rám már nem figyelt oda.
Próbáltam lépést tartani az eseményekkel és a zergék közelében maradni, de ugyanakkor vigyáztam arra is, hogy ne ijesszem el őket. A zerge kecskék is felfigyeltek a zerge bakokra.
A zerge bak a kecskék közelébe érve elkezdte szagmintával felmérni a terepet, hátha van olyan kecske, amelyik elfogadná a bakot. Persze november, a zerge üzekedés ideje, már régen elmúlt, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára…
A bak szomorúan vette tudomásul, hogy most nem terem számára babér. A zerge kecskék pár hét múlva elléshez fognak készülődni. Az üzekedésre fél évet várni kell.
Folyt.Kov.
