Üdv a Vadásznak!
Miután a két, Tolnában Zoli barátomnál megbeszélt bakomat meglőttem, és végre a szerződésünk "élesedett" az állami erdészetnél, úgy gondoltam, hétfőn az itteni két bakomból is megpróbálom elejteni az egyiket. Hívtam a hivatásost, hétfő estére meg is beszéltük a vadászatot. Este hétkor találkozó, rövid üdvözlés, átpakolás a Samuba és már indulunk is.
A területről tudni kell, hogy nagy részben kb. 80%-ban erdő, a maradék mezőgazdasági terület vagy bekerített, vagy éppen bekerítés alatt áll.
Van viszont egy még működő katonai lőtér, ami dimbes-dombos bokros, kaszálós, és ami fontos az itt élő vadakat nem zavarja a puffogtatás (a hivatásos mesélt egy vendégvadászról, akinek a harmadik betárazást már nem engedte a folyamatosan közelebb és közelebb kerülő, azaz "támadó" baknál.....).
Itt kezdtük meg a cserkelést a dűlő úton. Balról hegy és erdő, jobbról a lőtér.
Fél órányi séta után megálltunk távcsövezni a területet, előttünk kb. száz méternyi bokros terület utána egy frissen kaszált tisztább rész.
A kaszáló hozzánk közelebbi oldalán egy róka egerészett, már írtam, hogy itt a róka szent állat, nem lövik, mert megfogja pockot, egeret, ami károsítja a makktermést, én azért rákérdeztem: "Meglőhetem?", "Úgy is kell mintát leadnom, lőheted!", volt a válasz.
Mire a lő botot felállítottam, és rákerült a puska, a róka beváltott a bokrosba és már nem láttuk. Tovább nézelődtünk és a kaszáló távolabbi végén egy másik rókát láttunk kb. 400 méterre.
A hátizsákomba mindig bent van a magam barkácsolt róka síp (konzerves doboz tetejéből), amit eddig még csak a szomszédok idegeinek borzolására használtam gyakorlásképpen. Itt az idő az éles bevetésre, előkerült a zsákból finoman elkezdtem fújni, reakció nulla, elég nagy a távolság meg a szél is erősen felőle fúj, úgyhogy én is erősebben fújom.
A róka észreveszi néz-néz-néz-néz...., és elkezd jönni, mintha zsinóron húznák folyamatosan felénk halad, meg sem áll így lövésről szó sem lehet.
A végén őt is elnyeli az előttünk lévő bokros rész, fújom még egy kicsit hátha, erre mellőlünk-mögülünk kb. 30 méterre elugrik az első róka.
Kísérőm közben meglátja a kaszáló szélén távolodó második rókát, ő is megpróbál szél alá kerülni.
Zoli, készülj, ezt meg tudjuk lőni, amikor a keresztúthoz ér!, úgy is volt a kereszteződésnél megáll (később rámértem 120 méterre), a célkereszt rajta, lövés dörren és a róka nem mozdul. Pár percnyi várakozás után odamegyünk, a mérete alapján kölyöknek néztük, de egy idősebb elég rossz bőrben lévő kan rókát találtunk az elejtés helyén.
Gratuláció, fényképek és fojtatjuk a bakvadászatot. (folytatás az őzbakoknál).
(243 win., Sako Gamehead 6,5 gramm, lőtáv 120 méter, menekülés 0 méter)
A "síp":
A róka:
Üdv a Vadásznak.