Üdv
Hosszú idő óta idén először nyílott arra lehetőség a társaságunkban, hogy a tagok is vadászhassanak őzbakra.
Igaz a feltételeket eléggé beszabályoztuk, mert vagy max. 250g trófeatömegig, vagy teljes ághiány esetében tömeg korlátozás nélkül nyílott lehetőség bakot elejteni.
Már jó ideje jártam nyitott szemmel a területünket, több bakot is megnézve, egyeseket "talonba téve", másokat ígéretesnek tartva, de sokáig nem találtam meg az 'igazit".
Aztán egy hónapja megláttam igen nagy távolságból egy igazán kívánatos agancsú bakot. Éppen egy kisebb bakot hajtott el a területéről, ami egy nagy kiterjedésű búzatábla volt egy dombtetőn.
Pár alkalommal egyik vadásztársunk leste is, de nem járt sikerrel.
Tegnap este disznólesre indultam az előbb említett terület szomszédságába. A bak lakóhelyén tegnapelőtt learattak, ahová most igyekeztem ott még lábon áll a gabona, víz is csordogál egy árokban és a közeli halastó befolyója felett sásos-gazos terület található. Ideális élőhely a nagy szárazságban.
Éppen a magas gazban autóztam leshelyem felé, amikor a kocsi előtt pár méterrel felugrott egy bak és az álló búzán keresztül, nagy ugrásokkal menekült egy kis akácfoltba. Még mielőtt elérte volna, távcsővel kétség kívül felismertem, hogy az általam már ismert bakról van szó. A "haditerv" azonnal összeállt. 8-kor felültem a kb. 500 méterre lévő lesre és ott is maradtam éjjel 2-ig. Disznóink most másfelé portyáztak, teljes csendben telt az idő. Majd leszálltam a lesről és az autóban kumtam egy rövidet, 10-15 percenként felriadva, nehogy elaludjam a reggeli remélt randevút.
4 órakor nagy kört leírva, nehogy megzavarjam az esetleg kint lévő bakot, elcserkeltem a búza mellett álló lesig és csendben felvackoltam rá. Ahogy egyre világosabb lett, itt is-ott is őzek bukkantak elő. Láttam pár sutát és gidát, no meg bakot is, de az "én bakom" csak nem akart előkerülni......egészen addig, míg pontban 5 órakor mozgásra lettem figyelmes a kis erdő sarkánál.
Felvettem a távcsövet és megállt bennem az ütő: kijött A BAK!! Csak állt a gazban és figyelt, hosszú percekig nem is mozdulva. Ekkor 150 méterre állt, de teljesen szemből eszembe sem jutott lőni.
Aztán beereszkedett a búzába és elkezdett csipegetni. Ekkor már a céltávcsövön át figyeltem. Egyszer végre határozottan megindult balra, így (habár csak a feje és a nyaka vége látszott a kalászok között) tisztában voltam a helyzetével. Amikor megállt, a szálkeresztet a fejéről lefelé és hátra húztam addig a pontig, ahol a lapockát véltem és zakatoló pulzusom mellett nyugalmat erőltetve magamra, elengedtem a lövést. Reccsenős-huppanós becsapódást hallottam (amikor a lövedék először arat egy sort a kemény kalászok között, majd célt érve hangosan a testbe vág), a bak a búza fölé ugrott, völgynek fordult és rövid vágta után eltűnt a kalásztengerben. Mivel már jó ideje nem dohányzom, így a "nyugicigi" helyett párszor végigmoziztam magamban a történteket és teljes nyugalommal arra jutottam, hogy a baknak ott kell feküdnie, ahol utoljára láttam eltűnni a búza között.
A bak a lövéskor az erdő-búza-kukorica hármas határtól balra, kb. 10 méterre állt a búzában.
Csak, hogy kellőképen ki tudjam élvezni a történéseket, kerülővel mentem arra a helyre ahol a vad a lövéskor állt. Visszanézve látszik a magasles a bokrok között.
Itt rövid keresés után meg is találtam az elugrás helyét. A csapát végig jó vérnyom jelezte, a letört gabonaszálak mellett.
Már messziről jól látszott a ledöntött búza, ahogy a halálos sebbel a bak a végső nyughelyére csúszott.
Így is találtam rá, a szívet ért lövést kb. 30 méterre vitte.
Korát 4 évre taksálom, az agancs kiskoponyás tömege valahol 260-280 gramm között lehet (vagy nem
), kézbe véve eléggé csontosnak, fajsúlyosnak tűnt a trófea.
Alul szépen gyöngyözött, ami miatt különösen tetszik.
6 éve ejtettem el utoljára őzbakot, nagyon örülök neki és nem csak a hosszú böjt miatt.
Valahol titkon reméltem, hogy a sok keresés és a sok lőhető, ám otthagyott bak meghozza a gyümölcsét..........azt hiszem, elégedett lehetek
Mindenkinek hasonló élményeket kívánok!
