|
mezőjáró
|
 |
« Új üzenet #38 Dátum: 2008. November 25. - 11:25:52 » |
|
Üdv a Vadászoknak!
Érdekes a téma, aki átélte, sok szép élménnyel gazdagabb lett. Biztosíthatok mindenkit, felemelő élmény kifejezetten rókára vadászni. Ez nem csak egy szószaporító hozzászólás, ezért engedjétek meg azt, hogy a legszebb (számomra) rókavadászati élményemet megosszam veletek. A hétvégén is esett egy a hajtásban.
Néhány éve volt már, egy gyönyörű januári éjszakán, Nem volt nagyon hideg, nappal úgy 0 fok körüli ragyogó napsütés, naplemente után néhány fokkal minuszban. A hó vastagsága jó 20 centis. Délután megkeresett P Lajos barátom. Cimbora -ez volt a szavajárása- van egy elhagyatott tanya a határban, egy nagy nádas melett, menjünk ki rókára. Kicsit hideg van ugyan, azonban van egy jókora szalmakazal, az megóv valamelyest a hidegtől. Lázas készülődés, mivel az indulás ideje azonnali -volt a cimbora parancsa- meleg ruha, termoszba tea, még egy kis harapni való is. Közben eszembe jutott valami, ezért a kocsiba tettem egy vastag kötelet is. Úgy emlészem vissza, maga a vadászatra való felkészülés is
olyan fokozott adrenalin emelkedést jelentett számomra, ami feltétlenül hozzátartozik a vadász érzéseihez.
Nem kellet messze menni, talán jó 8km-t ország úton. Bekanyarodtunk a földútra és leálltunk mindjárt, mivel traktornyomos mély barázdák a trabinak tankcsabdának tüntek.
A távolság a tanyáig úgy két km lehetett. Elindultunk Lajossal az út két oldalán. Megbeszéltük, hogy menetben lövünk valamit vonszaléknak. Úgy esett, a kóbor macskusz lett a vonszalék. Köztudott dolog, rókáéknál karácsonyi csemege. Kezdett sötétedni, a hideget azonban nem éreztük mert a hó is, a terep is nehéz volt. No meg a hátizsák is tele volt.
Végre megérkezünk, olyan ötóra lehetett. Mondom a barátomnak: Csinálok egy vonszalék húzót -két méteres bot, meg zsinór- és húzd körbe a nádason, addig én megcsinálom a
lest a szalmakazal tetején. Ő elment a csalival. A hozott kötelet rákötöttem a kazal meletti akácfára és átdobtam a kazalon. A kötél végére rákötöttem a puskát és a csomagot, majd felmászta a kötél segítségével a szalmakazal tetejére. Nem volt valami magas, talán négyméter lehetett. Magam után leraktam a csomagot és a kazalon bitonságos helyen kezdtem kiszedni a szalmát olyan méjségen és szélességben, hogy két személy részére kényelmes legyen. Mire elkészültem a cimbora is visszajött, othagyva a vonszalékot a kazal előtt 30 m-re.
Ledobtam a kötelet Ő is felmászott, elhelyezkedtünk a friss szalmaillatú "lövészgödörbe". Azt mondja a barátom: te ez nagyon barátságos hely. Jó lenne falatozni valamit, mert én igen megéheztem. Úgy vagyok vele magam is, együnk mert jó esetben később nem biztos, hogy hagynak időt a ravaszdik. Nem tudom, hogy te mit hoztál, lássunk hozzá az enyémhez -mondja Lajos- frissen sült kolbászt és abált szalonnát jó fokhagymásan készített be az asszony, hozzá puha kenyeret és egy termosz boros teát is. Ma is összefut a nyál a számban, pedig nem tegnap volt. Olyan finom volt és jól éreztük magunkat.Ma sem tudok magyarázatot adni miért. Ezt átélni kell magyarázat nélkül. Ezt csak az élő természet tudja egyedül szolgálni. Mire megvacsoráztunk feljött a telihold. Szinte nappali világ lett, ellátni nagyon messzire, szélcsend van. A "szalmakunyhó" jóillatú meleget ad, egészen mell magasságig. Elő a távcsővet, bár jól látni így is. Távcsövem megakad egy ponton, igen ez nem nyuszi, a nádas tulsó végén tisztán kivehető ő az akit várunk. Megbököm társamat és mutatom az irányt, lehet vagy háromszáz méter. Elindul felénk a rudi koma. Jön héhány métert, majd leül és nézelődik. Elindul megint és bámulatos....jön és táncol, meg-meg áll....
jön és táncol, játszik magával elfeledkezve mindenről, vagy talán a biztos zsákmány lehetősége miatti örömét fejezte ki nem tudom. A vonszalék előtt úgy tisztes távolságra megállt,
eltöltött sok időt és közben nagyokat szimatolt a levegőbe. Végre elindult a zsákmánya felé, olyal laposjárás formában. Mindketten tűzkész állapotban várjuk az alkalmas pillanatot.
Én csinálok egy próba célzást a Monte Carlómmal, a csőbe négyes töltény, jól látni a célgömböt a hodvilágban és a havas háttérbe. A rudi előrébb jön a távolság 35 m lehet és megáll. A barátom megbök, ránézek, int a fejével jelezvén azt, hogy lőjjek. Adrenalin szint a hold magasságában, ami lassan a fejünk felett van, nagy levegőt veszek, közben gondolatban elmormolom bocsáss meg nekem róka koma, de.....és szóllott a jobb cső, bocsánatot kérve ő is. Kománk nagyot ugrot a holdfényes éjszakéban és ráült a ragyogóan tündöklő szekkérre, ami az Ő számára is ezentul az örök vadászmezőt jelenti.
A lövés után érdemes volt még várni, mert tíz óra magasságába jött a feleség is -biztos kimaradós volt az apjuk- ellenőrizni merre járhat az élete párja, amit jó barátom hasonló körülményeket átélve a nád alatt terítékre hozott.
Szép nagy és egészséges téli bundájukat megtartottuk, Lajos barátomnak még megvan a sapka, ami készült belőle, bár már szőre megkopott.
Még néhányszor megismétetük a kirándulást, mindíg esett valami élmény. Közben én elköltöztem elég messzire, igy azok a csodás kirándulások elmaradtak, de a megélt dolgok örökre a szivemben maradnak.
Üdv a Vadászoknak: Marci
|
