Beszélgettem egy ex-kollégával, aki "csak úgy" megemlítette, hogy tegnapelőtt és tegnap, 18ó18p-kor látott egy cvikket.
Évek óta nem szalonkáztam, úgy éreztem, itt az ideje újból megpróbálni.
Sikerült 6 előtt kicsivel hazaérnem a napi dologból, gyorsan zsebre vágtam egy marék lőszert (olyan vegyesre sikerült, mint a koldus-trágya)
hamar ki a ruszki bockot a szekrényből és már robogtam is a legközelebb eső hely felé, ahol ugyan még soha sem álltam, de nem volt máshová esélyem kiérni.
3, éves akácsarjas, az alja tele szolidágóval, mellette öregebb erdő, a domb teteje nyugatra tájol, a völgyből jó nagy darabon belátni a lemenő Nap fényénél.
18.10 megálltam egy akácsuháng mögött az úton, előttem a sarjas, mögöttem szántás.
"Van ég nyolc percem" felkiáltással rápöffentettem egy kis cigarillóra....igen sodrós volt a napom, kellett egy kis nyugtató füstölés.
18.18 ideje betölteni. Alsó csőbe 36 grammos Nike jagdparcour, a szűkebbe 35 grammos 10-es RC kerül.
18.20 Előttem kicsit messzebb, jól bent a sarjas felett, keresztben egy hang nélkül, nyílegyenesen elrepült az első tündérmadár.
Már megérte kijönni, nagyon örültem a puszta látványának.
De még le sem került a mosoly az arcomról, mikor alig kicsivel közelebb, már jön is a következő.
Ilyenkor villámgyorsan cikáznak a gondolatok..messze van....sűrű a bozót....ha belelövöm, vajon megtalálom-e?
Erre derékszögben kifordul a szántás felé és egyenesen nekem tart.
Az alsó cső otrombán töri meg az est csendjét, a madár röpte megtörik és három lépéssel mellém, hangos puffanással esik a szántásra.
Alig akarom elhinni...megtöröm a puskát, kiürítem, odalépek, a tenyeremre veszem.....az utolsó remegés akkor fut végig rajta....
Öröm és gyász furcsa egyvelege viaskodik bennem, csak állok ott, vállamon üres puskával és kezemben az elesett vándormadárral nézem, ahogyan egy cvikk kergetőzve tova suhan.
Kis idő múlva gyors dupla a sarjas túlvégén, majd még egy egyes lövés.....gyarló módon azt kívánom, hogy hibázás legyen...egy estére egy halál bőven elég.
Hazafelé jövet hív is a tettes:
-Tőled jöttek, annyira akartam a dublét.....először duplára hibáztam el őket, majd mikor visszakanyarodtak, egyet betöltve még egyet rájuk lőttem, de az sem talált.
Azért reggelre Jó Vadászatot kívántam neki...de ma este ez így is nagyon jó volt.
Régen megszállottként vadásztam Őket.
Heteken át, minden hajnal és minden este kint talált a szokott helyek valamelyikén.
Aztán valahogyan elmúlt a varázs, a tilosban járás sem ízlett és kezdtem megsajnálni is őket.
Azt hiszem, azért most pár alkalmat rájuk szánok......újból megérintett a varázslat.