Sorjában!
Kurt Tank Ta-152-ese valóban remek gép volt, de ugyanaz volt a baja, mint a Schwalbe-nak.
Későn jött!
Hát igen, ezek a konstrukciók elkésve érkeztek a sugárhajtás térnyerése által.
Ugyanakkor a Ta 152 talán a legjobb hengeres vadászgépe lett a háború végére. Hátrányaként az állítható turbó nyomásszabályzót, amivel a magassági bevetések miatt rendelkezett, említették. Ennek a 3. fokozata nem mindig működött megbízhatóan 10.000 méter felett….
Willi Reschke, az egyik legtapasztaltabb Ta 252 pilóta – aki egyébként 44 decemberéig harcolt a magyar légtérben, a JG 302 kötelékében – írta le találóan:
„Felszállás után a gép agresszív emelkedést produkált, rövid idő alatt harcképes állapotba kerültem. Az akkor már 3000 méteren járó Mosquito akkor vett észre, amikor már 1500 méteren jártam. Az angol azonnal emelkedni kezdett és nagy sebességgel vitte fel a gépét a számára ideális magasságba. 7000 méteren kifogástalanul működött a turbótöltés 3 fokozatra kapcsolása és 10000 méteren már kezdett kirajzolódni a kétmotoros gép a célzóberendezésen és az MK-108-ast tűzkész állapotban volt. Ekkor, hirtelen mintha megszakadt volna valami és egy fékszárny nyílt volna ki, fogyott el a motorteljesítmény, a fokozatkapcsoló nem bírta a magassági terhelést és a bombái és póttankjai nélkül menekülő Mosquito pillanatok tűnt el nyugati irányba.”
