A tegnapi beszamolo folytatasa.
A román kisérővel – aki egyébként egy egyetemet végzett környezetvédelmi mérnök volt, és jól beszélt angolul is – átmentünk a hegycsúcs túlsó oldalára. Sajnos a zergéket nem láttuk, pedig üzekedési időszak volt, és ilyenkor egész nap mozog a zerge. A vadőr kiment egészen a szakadék szélére, de én jobban ereztem magam az utolsó fenyőfa alatt…[:-)
A terv változott - mondta a vadőr - a gerincen átmegyünk a katlan másik felére, talán onnan meglátjuk a zergéket. A lenti képen 1. számmal jelöltem a hegycsúcsot, 2. szám az első, sikertelen les helyét jelöli, és a 3. szám a katlan másik oldalát mutatja, ahova átmentünk zergét lesni.
Még Tirolban mesélték nekem, hogy a zergét napközben nem lehet alulról megközelíteni, mert a hegyen a napsütés hatására a levegő felmelegszik, és felfelé száll. Így az emberszag is felfelé áramlik, előre figyelmezteti a zergét, hogy ha valaki közeledik. A legbiztosabb módja a vadászatnak, ha a zerge fölé kerülünk. Ez viszont azt jelenti, hogy előbb fel kell menni a hegy csúcsára, ami ebben az esetben 1268 méteren volt.
Zergés hegyoldal a második leshelyről nézve.
A második leshelyről a meleg oldalra láttunk rá. Éjszaka hideg volt a magasban, a pára ráfagyott a fűre, lehullott levelekre, ezért a zergék a meleg oldalon kezdték a reggelt. Elég jó mozgás volt. Több jó zerge bakot is láttunk, de vagy 500 méternél is távolabb voltak, vagy egy fa takarta a zergét. Alattunk a szakadék alján négy fiatal zerge és egy középkor elején járó zerge bak legelt. Több óra várakozás után, lentről megjelent egy jó zerge bak és szagolgatva, területet jelölve jött egyre közelebb és közelebb. Aztán észrevette a fiatal zergéket és hirtelen alattunk termett. Én egy kidőlt fánál, 7-8 méterre a szakadék szélétől kényelmes helyet találtam magamnak. A fa már eléggé mozgott, de még pont rá tudtam rakni a puskámat. A meredek hegyoldalon nem lehetett nagyon ugrálni, de ha leültem, akkor biztonságban éreztem magam…
Meredeken, több mint 45 fokos szögben lefelé kellett célozni. A bak 180 méterre volt – ami zergevadászatnál közelinek számít – de a meredek szög miatt, laposabbra vettem a lövést.
A mellékelt képen látható a fa, amire feltettem a puskát és a piros pont jelöli azt a helyet, ahol a zerge állt a rálövés pillanatában.
A lövés után a zergebak jól bejelzett, és betegen eltűnt a közeli sziklafal mögött. Az igazi bökkenő csak most jött „medvét fogtam, de nem enged”. Hogyan hozzuk fel a trófeát? A kísérő megnyugtatott, hogy ilyenkor Brassóból szoktak hívni egy alpinistát, aki kötéllel megoldja a trófea lehozatalt. Így is lett. Másnap délelőtt, kézbe tudtam venni a kampókat. Szerencsére éjszaka a medve nem találta meg zergét, pedig előfordult olyan is, hogy a medve által félig elásott zergéből kellett visszaszerezni a trófeát és nem volt egyértelmű, hogy a medve a közelben van, vagy nem…
A zergebakot 12 évesre becsülték és előzetes bírálat szerint arany érmes.
Ez volt eddigi legnehezebb zergevadászatom. Közel 15 órát voltunk fent a hegyen. Most vagyok 60 éves, de sajnos 10-15 év múlva már nem biztos, hogy meg tudom ezt a vadászatot csinálni.
De legalább lesz mire emlékezni…