Reggel felkelek, nekilátok szerelni.
Délután elmegyünk motorozni.
Este hazatolom.
Aztán végetér a nyáriszünet...
Bár nekem romet-em volt...
Dettó!!
Nekem pedálos verhovinám volt!
1 óra motorozás, 3 óra szerelés.
Soha nem értettem , hogy ha időt, energiát és főleg nyersanyagot nem kímélnek , akkor miért nem lehet már jó terméket előállítani?? Akkoriban a Szovjetunió volt a XX. század Kínája. Ontották a szart kifelé. ( Mondjuk a 1985-ben Ungváron vásárolt fúró és köszörűgép a mai napig működik.)
Aztán egy szép nyári estén , gyújtás állítás közben a karburátorra kifolyt benzin meggyúladt. Mire elértem a 5 kg-os mosóporig , hogy eloltsam a járgányt, akkorra mára műanyag tanksapkát kilőtte, majd négyméteres lángcsóvát lőve magából szépen lassan elégett.
Ekkorra már 100%-ig biztos voltam benne , hogy van Isten, ugyanis ezt kértem tőle korábban.
Ezután egy T5-ös Pannóniát vásároltam ami szinte megváltás volt a verhovina után. Évekig használtam mindenféle probléma nélkül.
Aztán amikor beleszerelmesedtem a négyütem hangjába , akkor vásároltam egy kosárban lévő Ural M-72- est,ami szépre és jóra sikerült, a mai napig működik az emberkének.
Ekkor a Pannónia már vagy öt éve a diófának támasztva pihent.
Az unokaöcsém kérdezte , hogy eladom -e neki.
Mondtam ha a harmadik rúgásra nem indul el , akkor ingyen nekiadom.
A MÁSODIK RÚGÁSRA BEINDULT!!
Magam sem hittem volna!! Így talán 5 ezer forintot kértem tőle jelképes összegként.