|
jan
|
 |
« Új üzenet #1386 Dátum: 2009. Szeptember 15. - 15:49:32 » |
|
Egy kis beszámoló a vadásztatás jelenlegi állásáról: jelezték a német vendégek, hogy nem a megbeszélt időpontban érkeznek, hanem 2 nappal később, és eggyel többen, de a plusz vendég csak disznót és tarvadat lőne. Hmm… Így az én programom is két nap csúszással kezdődött, nem baj, eggyel több nap jutott a figyelésre.
Vasárnap este „leosztottuk” a vendégeket, mivel én főleg cserkelő vadászatra készültem, a fiatalabbak közül kaptam egyet.
Első este egy nagy vágásterület szélére vittem, ahol előzőleg 3 bikát is hallottam bőgni, és a közeli sűrűkben korrektül előkészített cserkelőutak vannak. Gyenge bőgés volt, elsétáltunk az egyik kikaszált ösvényen, de csak egy kapitális rókát, és egy borzot láttunk. Eléggé sötétedett már mire komolyabban megszólaltak a bikák. Mondtam hogy már csak arra van időnk, hogy a legközelebbit megnézzük, az erdőben hamar sötét lesz. Azt mondja erre a vendégem, hogy azt ne is nézzük, mert egy fiatal bika. Füstölögtem egy kicsit magamban, hogy már megint egy ilyen vérprofit sikerült kifognom, aki egyetlen bőgésből megmondja a bika korát… Hazafelé mindenesetre jól megmászattam a meredek vágásterületen, hogy valamiféle sejtése azért legyen arról, hogy milyen vad vidékre csöppent, és úgy általában mire készüljön.
Hétfő reggel 5 óra, találkozó. Csepegő eső, mindenki ott, emberem sehol. Kérdem a többieket, hogy mi a helyzet? Mondták a németek, hogy jól sétáltassam meg, hadd tisztuljon a feje, mert hajnal fél 3-ig ittak. Na vazze…
Negyed 6 körül előkerült az ember, úgy nézett ki, mint egy élőhalott. Ártatlan arccal megkérdeztem hogy jól aludt-e? Kész volt.
Egy akác sarjas környékére mentünk, melynek a szélén elhagyott almafák vannak, a fiatalosban és körülötte kikaszált cserkelőutak. Erről hallottam korábban egy igen mély hangú, nagyon ritkán megszólaló bikát. Az almafákhoz érve egy borjas tehenet láttam meg, amint épp belépett a sűrűbe. Rövid figyelés után megállapítottuk hogy csak ketten vannak. Ezután a sűrűn át felmentünk egy kopasz dombtetőn álló lesre, ahonnan igen jól lehetett hallani a környéken bőgő néhány bikát, követni az útvonalukat. Az esős, párás idő ellenére nem volt igazán jó bőgés. Egy ideig várakoztunk, majd átmentünk a következő dombon álló lesre, ahol korábban rendszeresen láttam tarvadakat, pár közeli gyümölcsfa alatt csipegetni. Ezúttal egy konda disznó jött, elég nagy zajjal, de szarvast nem láttunk. Javasoltam, hogy hazafelé nézzünk meg egy sűrű akácos-diós foltot, de vendégem kijelentette hogy szerinte itt nincs szarvas, menjünk haza. Biztosan tudom, hogy abba a foltba váltanak vissza szarvasok, de mivel semmi bőgést nem hallottunk onnan, nem erőltettem. Nehéz oda irányítani a vendéget, ahol teljes csend van, miközben körben bőgnek a bikák, pedig az is ott van, csak nem bőg… na mindegy. A vendégem becsületére legyen mondva, úgy nézett ki mint aki halálán van, de szó nélkül jött velem hegyen-völgyön, mindenen át, nem puhány alak. A reggel folyamán két lövést hallottunk, egyik a szomszéd területen, a másik nálunk: egyik osztrák vendégünk elejtett egy páros 10-es bikát, melyet már kétszer elengedtek, de harmadszorra mégis megtetszett neki. Lefőzés után 6,2kg volt.
Este megint fel az erdőbe mentünk. Elsősorban azt a katlant akartam megnézni, ahol tavaly lőttem a bikát. Most is ott voltak a tarvadak, bikát nem láttunk velük, de éreztem a szagát, biztos voltam hogy ott van valahol, csak még nem kelt fel. Kihátráltunk a katlan széléről, és kicsit lejjebb akartunk visszajönni, hogy belássuk azt a részét, ahol sejtésem szerint a bika fog mozogni. Balszerencsénkre nem ott feküdt ahol vártam, hanem egészen fent a katlan peremén, 20-30 méterrel előttünk állt fel egy csodabogyós sűrűből. Rögtön észre is vett, és elugrott. Egy kisebb, 5kg körüli fiatal bika volt, az egyik száron hármas koronát véltem látni, de sötét tompa ágvégekkel, nem is foglalkoztunk vele tovább. Jó ideig teljes csend volt, negyed 8 körül kezdődött komolyabb bőgés, 4-5 bika folyamatosan mondta, de számunkra mindegyik elérhetetlen távolságban volt. Ismét hallottunk lövést, talált is, sajnos azonban rossz kilövés volt, egy fiatal, jó képességű koronás bika esett el. Elég vegyes érzelmekkel álltuk körül a ravatalt, mert elejtőjének első bikája volt, avatás stb… de azért mindenki érezte, hogy nem az igazi.
Kedd reggel ötkor indulás. Jött velünk egy vendég, aki már lőtt bikát, megkért hogy tegyem ki egy lesre ahol nem zavar senkit, és tud nézelődni, hallgatózni. Egy magaslaton álló „figyelő lesre” ültettem, ahonnan messzire látni. Alig hogy elindult a les felé, integetve sietett vissza. Szarvasok vannak a les körül a lucernán! Vendégem mint akit darázs csípett, ugrott ki a kocsiból, töltötte a puskát. Kicsit előrébb menve láttuk, hogy valóban ott áll a horizonton 3 tarvad egy bikával. A bikát ismerjük, 4kg körüli fiatal villás, egy hasonszőrű, de még kisebb társával együtt járnak ki, az is 3-4 tarvaddal szokott lenni. Mindenesetre jó alaposan megnéztem a távcsőben, nehogy valami ismeretlen jó bikát elszalasszunk, de jó 10 perc várakozás után, mikor kicsit világosabb lett, egyértelműen felismertem, és elsündörögtünk onnan. Fent az erdőben kifejezetten jó bőgés volt. 7-8 bika folyamatosan, nagy hangon orgonált. Ahová készültem, ott is erősen mondta egy bika, egy nagyobb füves legelőről lassan vonult az erdő felé. Egy –az erdő szélével párhuzamos- cserkészúton megpróbáltunk elé kerülni, egy helyen sikerült is. Odakúsztam a sűrű széléhez, és elég jól meg tudtam nézni; egy középkorú, rövid szárú plan 12-es, bal száron hármas korona, jobb száron villa. A korona ágak is hófehérre voltak fenve, hegyesek, késznek tűnő agancs. Kökény és vadrózsa bokrok közt folyamatosan bőgve fel-alá vonult, majd tehenei után nézett. Magam mellé hívtam a vendéget, de mire odaért, már csak eltűnőben látta a bikát. Lőtávon belül volt, 120-150m-re lehetett, de nem volt jó a szituáció. Mikor eltávolodott mi is visszakoztunk, lementünk az útra, és a nagy tarvágás felé siettünk, mert elgondolásom szerint azon kell keresztül mennie. Mire odaértünk már átment, csak egy tehén és ünő volt még kint, azok viszont észrevettek, és beugrottak az erdőbe a többiek után. A megugrás után úgy döntöttem, hogy ma nem zavarjuk őket többet. Tisztes távolból követtük, ahogy egyre ritkábban bőgve végigvonult az oldalban a tarvadakkal. Később lejöttek, jóval előttünk átváltottak az úton, és bementek abba az akácos-diós sűrűbe, ahova már korábban próbáltam citálni a vendéget. Ott elfeküdtek.
Ma este másfelé megyünk, nem akarom ott zavarni a környéket, reggel viszont megpróbáljuk ezt a bikát. Ha tartja az útvonalát, akkor elvileg három olyan helyen is átmegy, ahol kedvező feltételek mellett lehet rálőni. Aztán majd kiderül, hogy Hubertusz ezt osztotta-e nekünk, vagy másikat, vagy esetleg semmit…
|
