Kedves Péter!
Más a trófea, és megint más a hullott agancs!
Nagyon tévedsz, hogy a vadász nem keresi meg az hullott agancsokat, és nem szedi össze, csak esetleg nem úgy ahogy az a hobbi agancsgyűjtők. Mi nem állunk csatárláncba, nem zavarjuk feleslegesen a vad nyugalmát, hanem főleg egyéb vadászati, vagy vadgazdálkodási tevékenységek során találjuk meg, és szedjük azt össze. Ez még inkább így lenne, ha nem csámborognának agancshullás idején egész csapatok, kutyás agancsgyűjtők az erdőkben. A vadászoknak a hullott agancs nagyon sok tájékoztatást ad az állomány állapotáról, egészségéről, koráról,...stb. Az agancsgyűjtés egy vadász számára soha nem a pénzszerzést jelenti, mert a legtöbbünk évekig, évtizedekig megtartja azt, vagy használati, dísztárgyakat készít belőle. Úgyhogy, ha valakiknek, ez nekünk egyáltalán nem a pénzről szól!!!! De erről sokat olvashatsz itt a topikban!
Hogy miért nem lehet ez azé aki megtalálja? Nagyon egyszerű oka van. A vad az állam tulajdona, a vadászati jog a terület tulajdonosoké, a vadászati jogot pedig a vadászatra jogosult bérli, és gyakorolja. A vadászati törvény egyértelműen rendelkezik a hullott agancs tulajdonlásáról is, amit nagyon sok gyűjtő nem ismer, vagy nem akar róla tudomást szerezni. Mi sem szedjük le senkinek a kertjéből a virágokat, vagy földjéről a termést, mert arra járunk. A mai világban mindennek van jogos tulajdonosa. Ilyen az erdő, a mező, a szántóföld,amit igazából csak a tulajdonosok engedélyével lehetne látogatni. Mielőtt még arra térnénk, hogy a "vadászoknak bezzeg szabad", elmondom, hogy mi minden vadászható területért bérleti díjat fizetünk,szerződés alapján, ami nekünk is megszabja, hogy hol, mit csinálhatunk. Sajnos, a hosszú évtizedekig a nagy "minden közösben" szocializálódott társadalmunknak ezt nagyon nehéz megértenie, pedig jó lenne ezeket végre mindenkinek tudomásul vennie! Általában, (természetesen bizonyos feltételek betartásával) a vadászatra jogosulttal történt megállapodás után, van mód az agancsok normális keretek közötti gyűjtésére is. (Akár milyen hihetetlen ez sem pénzről szól!)
Üdvözlettel: Attila