Avató pálcák

[csontmetsző]

Avató pálcák

Gondoltam ide kerülhetnének ifjú barátaink első vadjainak elejtési történetei. Egyel több puskával vadászunk ebben a virtuális vadásztársaságban, ugye Balázs! Ide várjuk a történeteket. Persze régi kalandorok is jöhetnek. Tessék kérem írni!

Tegnap este nekem is eszembe jutott az első avatópálcám, amit az első rókám meglövése alkalmából kaptam Csongrádon, az érettségit megelőző tanvadászaton.
 Öt puska jutott sokunkra. Az öt leálló hajtásonként cserélődött a fegyverek végén, a többiek pedig hajtottak. Ezen a deres téli napon három cimborámnak sikerült meglőni első kakasát a Tisza parti ártér dzsungelében. Egész nap szemeztem azzal a kecses húszas Merkel bock-kal, amiért mindenki sorban állt. Közeledett az utolsó leállás, és végre a kezembe kaphattam a mélyen vésett, oldallakatos német csodát, és egy marék magas rézperemű sörétes patront. Kefeürü, szederindás erdőt hajtottak ránk, és ott álltam a leállók között én is. A nyakamban kalapált a szívem. Ekkor a szakoktatónk, Pista bácsi gondolt egyet, és átállított a saját állására. Én lettem a legszélső a sorban, lent a víz szélén. Mikor elfoglaltam a helyemet a meredek part oldalban, a lelkemre kötötte, hogy figyeljem a víz szélét, és sokat mondóan rám hunyorított!
Elindult a hajtás, és két patront a helyére tolva össze csuktam a fegyvert. Egymás után pattantak a lövések, csak nálam nem történt semmi. Egyre közeledett a hajtók lármája és törése. Mereven figyeltem a közelben álló két vaskos fatörzs között az egyetlen nyílást a szövevényben, amin át leláttam a folyópartra. 20 cm széles jéghártya szegélyezte a Tiszát. Porcukorszerű hófehér dara borította a keskeny jégsávot. A következő pillanatban egy vörös frakkos elegáns róka feje jelent meg a nyílásban, ahogy a jégsétányon kocogva ki akart lopózni a hajtásból! A dörrenésre kesernyés lőporfüst töltötte meg a bokrok alját, és az imént még magabiztosan osonó rókám a jéghártya ravatalán fekve utolsókat tátogva utazott az égi egérvadász mezőkre. Meghatottan álltam az avarba, és meg sem halottam a társaim kiáltásait: Mire lőttél? 
A következő pillanatban azonban futnom kellett ám, mert a sodrás a róka fekete bársony fülébe kapaszkodva elkezdte lehúzni a testet a jégről! Még idejében odaértem, és hátsó lábánál fogva felhúztam a zsákmányomat az állásomig. Még egy királlyal sem cseréltem volna abban a percben, olyan boldog voltam.

[Viktor]

Ez a téma nem nagyon kapott teret eddig, holott Robi rég megnyitotta. Van egy pár Barátunk pedig aki mostanság az elsőt ejtette el az Elsőt valamiből...

Én az avatást nagyon fontosnak tartom, a legkorrektebben eddig Bergstutzen Barátom foglalta össze a lényeget. Konkrétan akkorát vert rám a bottal, hogy azt hittem ott pusztulok, miközben elmondta, hogy ha szépen lőttem volna meg a dámbikát, akkor csak megérintene, azonban azt nem szabad elfelejtenem, hogy miről szól az avatás.

"A vad az életét adta a szórakozásodért". Nekem is ez járt az eszemben egész éjszaka, miután utánkerestük a bikát, közben szégyenkeztem, mert büszke voltam rá, hogy addig minden vadamat vadászként, egyetlen pontos lövéssel hoztam terítékre. Viszont kicsit feloldozva is éreztem magam a kemény botütés után, egy életre tudatosult bennem mi az amitől nem térhetek el.

Ezért nem jó szerintem ha egy szép lövés után - karikanyúl, tűzbe rogyott nagyvad - nagyon megverik az embert és egy szárnyazott fácán utáncsak simogatják...

[Lacus]

 
 Üdv Mindenkinek   Eddig 5 pálcát gyüjtöttem be. De mindegyik maradandó élmény,mert nem "brutális" verés volt hanem nagyon komolyan vett vadásszá avatás.Igazi ÜNNEP.Szerintem ez lenne a normális ,ne az maradjon meg megkorát odasóztak,hanem pl. az avató beszéd .A suhintás legyen inkább jelképes ,vékonyvesszővel " az jobban hajlik és kicsit csip is A szép avató beszédeket ,meg tegyük fel a fórumra. Mindenki könnyen megtanulhatná.

"A vad az életét adta a szórakozásodért".Nekem ez a mondat ,valahogy értelmetlen nagyon-nagyon! A búza a magját adja ,hogy legyen kenyerünk,a zöldségek,gyümölcsök az életüket a vitaminokért stb-ért amire szükségünk van ,hogy éljünk.sorólhatnánk estig. Az igazi vadász ,ne szórakózásból vadásszon,hanem magáért a Vadászatért.Mindig csak annyit vegyen el amennyire feltétlen szükség van .Legyen mértéktartó. Itt jutnak eszembe Szik szavai .: nem az a vadász aki többszáz méterre eltalálja a vadat ,hanem becserkészi 10 m-re.Ez a Vadászat. 

u.i.én igy gondolom ! 

[Viktor]

Szia Lacus!

Ez a mondat vadászirodalmi örökségünk, régi hagyományunk. Ha rossz, ha nem rossz, én az ország számos pontján hallottam már. Tiszteletre nevel. És szép. És igaz.

Ez az én véleményem.

[jan]

Üdv!

Én eléggé megbecsülöm ezeket a pálcákat. Sajnos a körülmények úgy hozták hogy van jópár vadfaj amiből ejtettem el, de valamilyen okból nem lettem felavatva (róka, borz, stb...). Amire avattak, azok a pálcák viszont mind megvannak:



Sorban: őz, gímszarvas, vaddisznó, szalonka, fácán, őzbak, gímbika.

Úgy gondoltam írok mindegyikről egy pár sort, márcsak azért is, mert jólesik visszaemlékezni.



Kezdeném ezzel a göcsörtös bükkfa-ággal, a felirata: "Gímszarvas 2002. nov. 02" Két nagyon jó barátom vágta, mindketten fiatalabbak voltak nálam,  mégis úgy hozta a sors hogy egyikük már nem él.

Összebeszéltünk a srácokkal, hogy nov. 1-én, pénteken munkából hamarabb meglépünk, és megindultunk kifelé az erdészet egyik házikójába, amely akkor a "Balincai menedékház" nevet viselte. Ez egy kicsi kőépület a Somlyó (K-Mecsek egyik legmagasabb pontja) oldalában, egészen fent. Víz, villany nincs, csak egy forrás pár száz méterre. Így is lett.
Este három irányba mentünk lesre, de egyikünk sem jutott lövéshez. A házba visszatérve rendesen begyújtottunk, és nekiálltunk vacsorát késziteni. Ez abból állt, hogy mindannyian kiraktuk az asztalra amit hoztunk (tojás, sonka, szalonna, hagyma, zsír, paprika stb...) és az egészet összesütöttük. Közben persze rotyogott a kályhán a forralt bor is. Vacsora után a forró bort szürcsölve még sokáig beszélgettünk, amíg a gyertyák le nem égtek. Ennek aztán meg is lett a következménye, mert a hajnali cserkelésre egyedül mentem, két cimborámat semmilyen módon nem lehetett kicsalni az ágyból.
Erős É-NY-i szél fújt, gondoltam megnézem a szélvédett katlanokat, ott biztos találok valamit. Így is történt, a Somlyó és a Szamár-hegy közötti hajlatban, egy öreg bükkösben megpillantottam egy szarvast. Ahogy közelebb sündörögtem, láttam hogy egy egész rudli áll ott. Csak az volt a baj hogy a Szamár-hegy oldala igen meredek, köves, és a szarvasok jóval felettem voltak. Amennyire tudtam közel mentem hozzájuk az úton, de mikor pontosan alájuk értem láttam hogy még így is túl nagy a távolság, és nagyon meredeken kellene felfelé lőni. Nem volt más választás, lepakoltam minden holmimat az út szélére, a puskát felvettem keresztben a hátamra, hogy mindkét kezem szabadon maradjon, és elkezdtem mászni felfelé. Négykézláb "cserkeltem" felfelé a köveken, mindig csak fától-fáig. Minden alkalommal, mikor beértem egy vastagabb fa mögé kinéztem, de az egész csapat teljes nyugalomban álldogállt, és a szél miatt nem is igen hallhattak meg. Nagyon lassan haladtam, jó fél órába telt mire megtettem 80-100m-t. Egy jó vastag bükk tövében aztán úgy gondoltam hogy ez már jó lesz, 120m-re lehettem. Kinéztem egy borjút, és a fának támaszkodva, félig ülve félig fekve megcéloztam. Egy kicsit még várnom kellett, egyrészt mert mögötte volt egy tehén, másrészt annyira izgultam hogy képtelen voltam rendesen odafogni a puskát. A kis Zeiss céltüskéje folyton kitáncolt belőle.
Aztán kis idő múlva ellépett a tehén, ott állt a borjú teljesen tisztán, keresztben. Na most vagy soha -gondoltam, és odagyújtottam az öreg 7x57-essel. A lövésre megindult az egész erdő, vagy 25-30 szarvas iramodott meg, vissza a Somlyó irányába. Mivel a lövés pillanatában -naná, hogy- becsuktam a szemem, csak néztem a szálasban elrohanó szarvasokat, azt figyeltem van-e köztük beteg, sebzett, de mind épségben ment el. Azonnal kétségek kezdtek gyötörni: elhibáztam volna, vagy másfelé ment, vagy ott fekszik, vagy mi történt? Az adrenalintól felpörgetve szinte szaladtam felelé a meredeken, valami jelet keresve. Aztán egy tölgy törzsén megláttam egy kis vérspriccet, az avaron még többet, aztán még többet, még pár lépés, és ott feküdt a szarvas! Mindenféle érzések kavarogtak bennem. Egy darabig csak álldogáltam mellette, aztán megcsináltam a sebtöretet meg az utolsó falatot, majd körülnéztem hogy hol is vagyok pontosan, és rájöttem hogy nagyon rossz helyen!
 
Azt már nem akarom részletezni, hogy milyen nehézségek árán kínlódtuk le onnan a borjút, de végül leért, és a menedékház előtti tisztáson megtörtént az a bizonyos avatás, melynek emléke ez a pálca.
Utána egyhangúan eldöntöttük, hogy senkiházi emberek vagyunk, ha ennek a borjúnak a máját nem sütjük meg rögtön paprikás lisztben, és nem esszük meg ebédre fokhagymával, fehérkenyérrel. Ami aztán így is lett. De szép idők voltak...

[Sabbati]

Nahát! Eddig miért lapultál?
Van ott még pálca, jöhetnek a történetek!!

 

[Burhinus65]

Jan ez nagyon jó dolog hogy megörzöd őket Várjuk a történeteket hozzájuk.

[csontmetsző]

Jan, nagyon köszönöm a történetet, örömmel olvastam, szép volt.

Avató beszéd

Légy mindig igaz vadász! Vadássz úgy, ahogyan a törvény és a vadászetika megkívánja.
Védd, tiszteld és szeresd a természetet.
Ne csak lődd, etesd, gondozd, óvd is a vadat.
A szép lövés legyen a büszkeséged, de ha sebeztél, kötelességed a vad kitartó keresése és szenvedéseitől való megváltása.
Tiszteld és ápold a vadász-hagyományokat, oszd meg élményeidet barátaiddal, és amit tapasztaltál add át az utódoknak.
Az első pálcaütés után:
-A vadászat védőszentje, Szt. Hubertusz nevében (vadfaj neve) vadásszá fogadlak.
Második ütés után:
- Felavatlak az igaz vadászok nevében.
A harmadik után:
-Felavatlak, (vadfaj-neve) vadásszá fogadlak a magam nevében.
Vadászataidon Diana istenasszony fogadjon kegyeibe, és sokszor díszítse kalapodat töret.

[Viktor]

Nekem is megvannak az avatópálcáim. Nem is szabad eldobni, nekem azt tanították. Volt, aki egyenesen a trófeával tartotta egyenértékűnek és valljuk be: van ebben némi igazság.

Befogadást nyerni a Zöld Céhbe megtiszteltetés és erre mindig büszkének kell lenni.

[Bandi]

Jani!
Jó volt olvasni! Üdv a Vadásznak!

[Horrido]

Szép Jan!
Az ilyen gyertyafényes beszélgetős iddogálós esték, barátokkal, békességben többet érnek bárminél.
Sajna egyre kevesebb van belőlük...
WH, H

[hahnbarna]

Akkor nem írtam meg a történetet, most pótolom...

Hétfő 13

 Már nagyon vártam erre a napra.
 Reggel, ellenőrzés címen elvágtattam a lőtérre. Kitakarítottam a csőből, az olajat, de nem árthat pár ellenőrző lövést tenni .  Jól ötletnek tűnt, de az önbizalmam megrendült- ilyen pocsékul a vadászvizsgán lőttem utoljára egy tréfásan elállított Cz-vel.  Az öreg Mauserben bíztam, tudtam, hogy bennem a hiba, gondoltam majd egy mély levegő- lassú kifújás kombináció segít. Így lett.

* * *

 A beírt helyre kocsikáztunk, s közben beszélgettünk, mikor a lestől pár száz méterre eső területrészen dolgozó gépekkel összetalálkoztunk. Piszok enyhe a telünk, 20 centi hó és fagyott föld helyett vagy három traktor uralja a határt a szomszédságunkban. Némi egyeztetés, majd eredeti célunknak megfelelően parkírozunk és… három őz is áll tőlünk nem messze, talán 80 méterre, az erdő szélén. Robi már idefelé jövet is mondta, hogy itt a területen talán legjelentősebb az őzforgalom.  Nekem itt meg is jött az első adrenalin- löket: mindketten fától- fáig cserkelve, kényelmes lőtávba kerültünk, fához támaszkodva, a céltávcsőben kísérhettem a választott sutagidát a lövési lehetőségre várva. A csendesen forgolódó szél miatt megérezhettek, lövés helyett tátott szájjal tekinthettük meg a pillanatokon belül elugró családot. Gyönyörűek voltak…!
 
 Felcihelődtünk a lesre, bízva visszatértükben.

 Igazi, március végét-április elejét idéző, csodaszép tavaszias időben, csendesen, jó kedéllyel végigbeszélgettünk egy –másfél órát, közben az erdőből tőlünk távol kilépő sutát, gidát és őket kísérő, egymással kekeckedő ifjú bakokat gusztálgathattuk, majdan…
 Érkezett egy suta, a másik irányból. Igen óvatosan, figyelmesen sétált ki az erdő takarásából, közben hátra-hátra tekintgetve.
-Többen vannak, azért nézett vissza! – jelezte Robi. Én az első pillanatokban nem sok mindent láttam a les tetőt is tartó lábától.
- A felőlünk levőt, az elsőt figyeld, ő lesz az.
 Az őzek pedig, szépen soroltak ki a takarást adó erdőből… Szép lassan tízegynéhány tagot számláló, vidáman kergetőző gidákkal spékelt kis csapat vonult fel a hereföld szélére- a fiatalabbja ugrálva, csipegetve, az öregebbje körültekintőbben figyelgetve.
 -Ha keresztben áll, lőjed! - adta az engedélyt kísérőm.
 A szálkereszttel folyamatosan kísérem Az Elsőt. És kísérem, kísérem… Vártam a lehetőséget. Keresztbe fordult, mély levegő… Univerzum kint maradt…  Lassú kifújás…
 Tovább lép.
Figyelem és várok. Hol szemben áll, hol a kötényét látom, hol mögötte van egy gida…
 Aztán, egyszer megáll, elkezd legelészni az olajretek zöldjéből. Mély levegő…

* * *

Az öreg M96 millió darabra törte a csendet. A szélrózsa minden irányába szétrebbenő őzrudliban követtem a meglőtt sutát.  Pár másodperc és mintegy 20 méter múlva elfeküdt, addigra újratöltöttem, felkészülve az esetleges ismétlésre. Szerencsére, nem volt rá szükség…

Gondolom, aki átélte annak nem kell elmondani az érzést. Aki nem élte át... Nem is tudom semmihez hasonlítani. Az öröm mellett szomorúság, a jó lövés miatti megkönnyebbülés, tisztelet a vad iránt… és még millió gondolat cikázott bennem.

Került egy pálca a meglévők mellé. Egy pálca, mely egy számomra nagyon szép nap egyetlen kézzel fogható emléke marad. Immáron meg is szikkadt, úgyhogy megírtam rá a dátumot, helyet.

Robi, még egyszer nagyon köszönöm, s kívánom mindannyiótoknak, hogy legyen szerencséje ilyen Vadászemberrel egy lesen ülni!!!

 

[white wolf]

Szervusztok tisztelt vadásztársak!
Egy igen sajnálatos és kényelmetlen helyzetbe kerültem és szeretném tőletek meg kérdezni,hogy mi is ilyenkor a helyzet.
Tehát,a közelmúltban elejtettem életem első vaddisznaját. Egy kb 50-60 kg-os kan süldőt.
Egy ismerősömmel mentem vadászni. Ő egy tőlem kb 2km-re lévő leshelyen volt,de nem is ez a lényeg,hanem hogy mikor felhívtam hogy lőttem egy malackát nem sokára meg is érkezett hozzám,de akkor már éjfél körül lehetett az idő,így rögvest  zsigereltünk és autóba tettük az elejtett vadat.
És most jön az igazán lényeges dolog hogy a kísérőmnek hiába jeleztem hogy szeretném ha fel avatna,a kapkodás közepette azt mondta hogy "hát az most akkor el marad mert későre jár és sietünk. :-("! Be vittük a vadat a vadászházhoz,leadtuk és szépen haza indultunk.
A kérdésem pedig az lenne hozzátok tapasztalt vadász barátaim,hogy ilyen esetben viselhetem e a megtisztelő vaddisznó vadász címet vagy sem?
Mert viszont én teljesen hivatalosan etikusan el ejtettem egy vadat de nem lettem fel avatva! (a kísérőm persze már több disznót is elejtett!)
Vagy! Csak úgy válhatok hivatalosan is vaddisznó vadásszá ha esetleg legközelebb is sikerül egy vaddisznót terítékre hoznom,és akkor avatnak fel.
De akkor az már a második,és nem az első!! 
Legyetek szívesek elmondani leírni véleményeteket eme sajnálatos esetről.

[dobbasszus]

Szervusztok tisztelt vadásztársak!
Egy igen sajnálatos és kényelmetlen helyzetbe kerültem és szeretném tőletek meg kérdezni,hogy mi is ilyenkor a helyzet.
Tehát,a közelmúltban elejtettem életem első vaddisznaját. Egy kb 50-60 kg-os kan süldőt.
Egy ismerősömmel mentem vadászni. Ő egy tőlem kb 2km-re lévő leshelyen volt,de nem is ez a lényeg,hanem hogy mikor felhívtam hogy lőttem egy malackát nem sokára meg is érkezett hozzám,de akkor már éjfél körül lehetett az idő,így rögvest  zsigereltünk és autóba tettük az elejtett vadat.
És most jön az igazán lényeges dolog hogy a kísérőmnek hiába jeleztem hogy szeretném ha fel avatna,a kapkodás közepette azt mondta hogy "hát az most akkor el marad mert későre jár és sietünk. :-("! Be vittük a vadat a vadászházhoz,leadtuk és szépen haza indultunk.
A kérdésem pedig az lenne hozzátok tapasztalt vadász barátaim,hogy ilyen esetben viselhetem e a megtisztelő vaddisznó vadász címet vagy sem?
Mert viszont én teljesen hivatalosan etikusan el ejtettem egy vadat de nem lettem fel avatva! (a kísérőm persze már több disznót is elejtett!)
Vagy! Csak úgy válhatok hivatalosan is vaddisznó vadásszá ha esetleg legközelebb is sikerül egy vaddisznót terítékre hoznom,és akkor avatnak fel.
De akkor az már a második,és nem az első!! 
Legyetek szívesek elmondani leírni véleményeteket eme sajnálatos esetről.

Gratulálok a vaddisznó vadásszá válásodhoz én, aki nem vagyok az
Nem az avatáson múlik, de sajnálom, hogy elmaradt.
 

[white wolf]

Gratulálok a vaddisznó vadásszá válásodhoz én, aki nem vagyok az
Nem az avatáson múlik, de sajnálom, hogy elmaradt.
 

Meg tisztelsz,nagyon köszönöm!De kíváncsi lennék több ember véleményére is!