A hosszú hétvégét egy nappal megtoldva Horvátországban töltöttük családilag. Gondoltuk horgászunk egy jót, pihenünk, stb...
A híreink jók voltak, a szálláshoz volt egy 8 személyes hajó, kapitánnyal...
Aztán megérkezve, eső, szél, villámlás. 3 napon keresztül. A hajó a kikötőben, értelmetlen lett volna kifutni a kapitány szerint. ( márpedig a hajóján Ő az Isten)
A kikötő az egytelen eső nélküli napon:
Ezért aztán amikor kicsit csillapodott a partról horgásztunk, persze nem értük el a megfelelő mély vizet. Fogtunk néhány "gyönygyszemet", de gyakorlatilak az apró ajakoshalak sorra lepusztították a csilit a horogról.
Az egyik eső szünetben:
Gyakorlatilag minden nap bőrig áztunk, ha nem az esőtől, akkor az esőruhában a saját páránktól. No, de a rakija megoldotta a fázás kérdését.....
Máté egy ékszerrel:
Aztán szombat délutánra kisütött a nap, de maradt a szél.
Sikerült rábeszélni kapitányunkat, hogy mégis menni kéne. Így estére végre tintahalazni mentünk.
A legjobban Máté örült, igazi hajót vezetett a tengeren:
32 méteres mélységben kezdtünk, lassan sodródva kifele, míg 18 m körüli vizet nem értünk:
A csalik:
Emelem, visszaengedem, Majd emelem, visszaengedem:
És aki tud:
Szép adag salátát zsákmányol.
Szóval, tintahalat nem fogtunk. A végére annyira felerősödött a szél és azzal együtt a hullámzás, hogy egyik kézzel végig kapaszkodni kellett, ezért aztán rövig úton befejeztük a horgászatot.
Majd legközelebb.....
