A napokban sorra vetten a tarlókat, hátha sikerül rókát puskavégre kapni. Két tarlón is láttam rudit egerészni, de túl messze voltak, a nyúlsírás meg hidegen hagyta őkelmüket. Az egyik a róka, egy kukorica és egy napraforgó tábla közé szorított félig learatott kopasz búza tarlóján bóklászott. Másnap hajnalban ide igyekeztem volna. Megálltam a napraforgó takarásában és a derengő fényben, kémlelni kezdtem a tarlót. Rókát nem láttam, viszont a kopasz búza szélén ácsorgott egy disznó. Pattant az adrenalin, hamar a fegyver és már lopakodok is a 3-400 méterre lévő fekete csuhás felé. Alig rövidítem a távot, mikor bevált a búzába és a távcsőbe csak a kukorica felé igyekvő hátát pillantom meg néha. Se baj, majd meglesem este.
Délután leszakadt az ég, majd másnap is esett, a kiülés váratott magára tegnap estig. Fél nyolcra értem ki, de már a kancsi a tarlón volt, megint bő 400 méterre. Ismétlődött a mese, alig rövidítettem a távon, megint beváltott a búzába. Visszamentem és kocsival, a napraforgó mellet, bementem a tarlón vagy 200 m-t, maid ott keresztbe állva, kezdtem várakozni.
Telt az idő, egyre szaporodott a szúnyog had, rajokba körülfogva a kocsit. Fél kilenc körül, tőlem ügy 100 lépésre, a búzából kilépett a disznó, majd komótos tempóban ment volna a napraforgóba. Mire kikászálódtam a kocsiból a napraforgó mellé ért, és mivel feléje lengedezett a szél, szagot fogott és vesztére, megtorpant. A 7x57-s 10.5 g lövedéke tette a dolgát, a süldő helyben maradt. A fejlövés nem kedvencem de nem várhattam hogy keresztbe forduljon. Mire odaértem már elcsendesedett az 50-60 kg-s kancsi.
Szép, tiszta, egészségesnek tűnő süldő, kár hogy kukában landol.
A fotó olyan amilyen, terítékfotó készítésre a százával rám rontó, riasztóra fittyet hányó szúnyoghad nem adott lehetőséget.
