Olvasgatom a különböző topikokat és jutnak az eszembe a régi szép emlékeim... ezért jegyzem le némelyiket...
A feleségem és a szüleim idén januárban egy hétre elutaztak külföldre a testvéremékhez így én egyedül maradtam itthon, és régi vágyamat próbáltam megvalósítani... minden nap vadászni... ha lehet reggel-este..
Így hát, már jó előre hívogattam a vadászbarátokat, hogy a régi be nem teljesedett meghívásaikat erre a hétre be tudjam sűríteni.
Sajnos a repülő délután fél háromkor indult Ferihegyről, így miskolci lévén az aznap esti vadászat már rizikós volt, de nem bírtam magammal és ahogy felemelkedett a repülő, már hívtam is a barátomat, hogy fél 5 körül otthon vagyok, 10 perc pakolás és mehetünk, ha látja értelmét a dolognak. Mivel a vadászatnak nem csak szerintem, hanem ő szerinte is mindig van értelme, így 5 órási indulásban egyeztünk meg, majd 6 órakkor már Perkupán is voltunk. Gyors kipakolás után a vadásztanyához nem messze eső kukorica tarlóra indultunk, ahol a jó holdvilág lehetőséget adott a vadászatra még, de nem volt szerencsénk, hajnalban viszont ugyanott egy szép ünőt sikerült terítékre hoznom. Kompetenciába el lehetett hozni így majdnem dél volt mire rendbe tettünk mindent és haza indultam. Kocsiban az újabb telefon és gyors zuhi után már mentem is tovább Rátkára egy másik vadászcimborához. És a topik témája itt kerül elő, mert a meghívása egy muflon jerke elejtésére szólt.
Mivel még nem volt szerencsém vadászni erre a vadra, így nagyon készültem a vadászatára. Fél háromkor Rátkán voltam ahol a megfelelő meleg ruhárol érdeklődtek, mivel délután fél négykor szándékoztak kiültetni a közeli hegyekben lévő lesre és másnap reggel nyolc körlül szándékoztak értem jönni, mivel a muflonok állításuk szerint fél nyolc környékén érkeznek. Majd megnyugtattak, hogy a les zárható, fűthető, nem fogok a januári éjszakában megfagyni. "Izgalmas" éjszaka volt, még szundítottam is, hiába ígértek disznókat, szarvasokat én a reggeli vadjuhokra vártam. Az izgalmat amúgy egy erős vihar okozta, mivel szerintem nem volt vad a szórón, aztán ezt a reggeli nyomozás igazolta is.
Ahogy világosodni kezdett egyre éberebben figyeltem mert tartottam attól, hogy esetleg siet a muflonok belső órája és hamarabb érkeznek... Nos sietett is, már 7:28-kor megláttam az első jerkéket a völgyből felfelé sorakozni.
Megállapítottam, hogy a vendéglátóim jól ismerik a vadjárást, így a további intelmeik is felsejlettek a szemem előtt, nem kell kapkodni, gyakran nem jönnek egészen a szóróig, hanem megugranak, de ne aggódjak vissza fognak jönni.
Így is volt, először a tisztás szélét alig érte el az első jerke amikor hirtelen minden külső zavaró tényező hiányában is visszaugrottak a sűrűbe és ott tébláboltak, bégetve. Már háromnegyed 8 körül járt az idő és nem akartak kijönni, a lécesben toporogtak, amikor meghallottam a közeledő terepjáró zaját. Próbáltam hívni a vendéglátóimat, de talán nem volt térerejük, mert nem sikerült a kapcsolatot létrehozni, így a kicsit távolabbi, bizonytalanabb lövés mellett döntöttem. Amikor a völgy felé figyelő jerkék közül az egyik kicsit tisztább helyre keveredett, meghúztam a ravaszt és a szép vad tűzbe rogyott. A SAKO 7.62X53 R kaliberű lőszere megtette hatását.
A hét többi napján is sikerült vadászatot szerveznem, de zsákmány már nem járt, azonban így is nagy élmény volt alig 24 óra alatt két ilyen szép vad elejtése.
Maga a vadászat nem a sok mászástól volt embert próbáló, hanem inkább a hosszú várakozás, a hangulatos "kuckóban" eltöltött 16 és fél óra volt kemény. A fűtés ellenére sem volt sok a 3 nadrág, hálózsák és az őrbunda sem... szóval nem izzadtam azon az éjjelen.
