Szezonvégi őzbakvadászatra indultunk Bikalra egy barátommal. Hivatásos vadászuk jó ismerősünk és ő hívott minket, hogy nagyon akciósan lőhetünk bakot, esetleg bakokat.
Érkezés, szállás elfoglalása után mentünk is vadászni.
Már a kiúton láttunk őzeket. Felmentünk egy lesre, ami előtt egy tarló, mellettünk bal oldalon kb 100 méterre kezdődik egy erdősáv. A les egy kukorica és egy akácos találkozásánál állt, ez volt mögöttünk.
Először egy róka jött, majd egy sutagida. Aztán tőlünk balra egy suta, a távolban pedig egy nagy bak. Spektívvel nézegetjük kísérőmmel a bakot, amikor balra nézek, és mögülünk a kukoricából kilép egy bak, de belép egy trágyadomb mögé egyből. Láttuk, hogy kicsi is, félszárú is. Lőhetem, kijön a trágya mögül, kényelmetlen pózból(ami a les méretéből és elhelyezkedéséből adódott) lőttem. A bak csak áll, majd beugrik az erdősávba. Hiba, valószínűleg fölé lőttem, mert még port sem láttunk. Csalódott vagyok. Még láttunk pár őzet, majd kisérőm tanácsára odébbcserkelünk egy másik tarlóra. Semmi nem volt, menjünk be. Visszafordultunk, majd nem sokkal visszább, egy felénk futó bakot láttunk. Amikor közelebb ért, felismertem, mondtam, hogy ez az amire lőttünk. Lőbot a kocsiban maradt...Kísérőm válláról viszont most nem hibáztam.
Odamentünk a bakhoz, testre kicsi, fostos, lesoványodott bak volt, de az első bakom. Bal szárát elveszítette, de nem frissen, az sem biztos, hogy idén. Az agancstő vastagabb és egy jól tapintható perem is van körben rajta. Tiszteletadás, majd indultunk be.
Másnap természetesen az avatás is megvolt.
