A vadászat etikai kódexe, vadászati tradíciók

[pati]

Pati!

Te említetted a "tervteljesítősutakilövést" mint etikátlan f@szkodást....
Mellesleg hivatásos vadászként még tehetsz is az ügy érdekében. :buba
Már persze ha akarsz, meg van lehetőséged.

Igen, de csak egy kérdés volt arra, hogyha van cél, tervteljesítés, attól már etikus-e az ilyen vadászat. Tudom, ezt is lehet etikusan, szakmai szempontok alapján "végrehajtani", de ha végiggondolod, akkor mindenhol így csinálják?
Az ember (hivatásos vadász) próbál tenni, de túl kicsi, és hát széllel szemben nagyon nehéz. Amíg más érdekek (pl. tagok) dominálnak, addig ismered a fal a borsó és a hányás összefüggését.

[Steve]

Igen, de csak egy kérdés volt arra, hogyha van cél, tervteljesítés, attól már etikus-e az ilyen vadászat. Tudom, ezt is lehet etikusan, szakmai szempontok alapján "végrehajtani", de ha végiggondolod, akkor mindenhol így csinálják?
Az ember (hivatásos vadász) próbál tenni, de túl kicsi, és hát széllel szemben nagyon nehéz. Amíg más érdekek (pl. tagok) dominálnak, addig ismered a fal a borsó és a hányás összefüggését.

Hát kb. erre a válaszra számítottam.... :buba

[Lacus]

Zsolt68 ! Nem rossz értelemben vett kiégés . Nézve - olvasva a riportokat , bújva a könyveket / lehetőség szerint százszor is / ,nekem ez jön le .
Meghasonlik önmagával ,lehet nem ez a jó meghatározás . . Belőlem hiányzik a gyüjtőgetési hajlam / nem is vittem semmire   /

[pati]

Hát kb. erre a válaszra számítottam.... :buba

Mondhatsz akármit, nem mindenki mellett ülsz a lesen, s onnéttól kezdve...

[Silvestris]

"Vaddisznókról

Olyanformán állok velük, mint valamikor a kafferbivallyal!
Nem mintha a disznótól ugyanúgy félnék! Hanem erre a kétféle vadra egyforma gusztussal fenem a fogam. Azaz a puskám. Csemege számomra mind a kettő. Sose lenne belőlük elegem, vadászatukat soha nem unnám meg!"

gr. Széchenyi Zsigmond

    

Így szeretnék én is vélekedni őszülő fejjel! Legalábbis a disznóról!   

[pati]

"Vaddisznókról

Olyanformán állok velük, mint valamikor a kafferbivallyal!
Nem mintha a disznótól ugyanúgy félnék! Hanem erre a kétféle vadra egyforma gusztussal fenem a fogam. Azaz a puskám. Csemege számomra mind a kettő. Sose lenne belőlük elegem, vadászatukat soha nem unnám meg!"

gr. Széchenyi Zsigmond

    

Így szeretnék én is vélekedni őszülő fejjel! Legalábbis a disznóról!   

Hát nem tudom, én semminek a vadászatát nem szeretném megúnni, az más kérdés, hogy a mutatóujj mozdul vagy sem.

[Silvestris]

Hát nem tudom, én semminek a vadászatát nem szeretném megúnni, az más kérdés, hogy a mutatóujj mozdul vagy sem.

Természetesen én se, de az idézethez kapcsolódóan a vaddisznóra gondoltam.

Persze elfogadom egyes előttem írók véleményét, hogy a korral és a vadászatban eltöltött évtizedekkel megváltozik a vadász  viszonya a vadhoz és a vadászathoz. Itt Lajos gondolataira reflektálnék. Biztos, hogy nem ugyanúgy néz a vadász például egy közepes hatos bakra vadászpályafutása elején, majd egy-két (több) évtized múlva. Inkább a különlegesebb bakok dobogtatják meg a szívét. De a szenvedélynek meg kell maradni. A minőség kerül egyre inkább a mennyiség elé, szerintem. Szívesen hív vendéget, de szerintem a barátaival a vadász már a kezdetektől szívesen lövet vadat (csúnyán fogalmazva). Annak akár jobban örül, mint a sajátjának!

Viszont azok a vadászok, akik gazdái is a területüknek, nemcsak vadásszák azt, különleges helyzetben vannak! Számukra vadállományuk pátyolgatása, fejlesztése különleges pluszt ad élményeihez, olyat, amit pusztán a vadászat soha nem adhat meg! Egy-egy bak, bika, kos beérése már önmagában is csodálatos esemény a vadgazda életében, ha ahhoz köze volt. Elnézni a nyugodtan legelő szarvasokat a vadföldön, megismerni egyre jobban a vadállományt.....és kipattintani a legkisebb borzas borjút, vagy egy silány mustrabikát esetleg!

Vagy a rafkós vén kant megcsípni!   

Nehéz ezt megfogalmazni...

 

[Karácsony Károly]

  

[Németh Lajos]

Biztos, hogy nem ugyanúgy néz a vadász például egy közepes hatos bakra vadászpályafutása elején, majd egy-két (több) évtized múlva.

Mint ahogy szíve választottjára sem úgy néz negyedszázados házasság után, mint az első randevún. Másképpen. Nem rosszabbul, nem jobban, esetleg kevesebb szenvedéllyel, de talán több melegséggel.

[jan]

Jan!
Azt hova teszed, amikor mondjuk egy sutát azért kell meglőni, mert még nincs meg a terv, s különben büntet a hivatal?
Azt hova sorolod, amikor a vendég egy nap alatt lő 15 bakot?
Ugye a hússal nincs baj, mert a felvásárló elviszi, nem öncélú gyilkolászásról van szó, viszont szerintem eléggé messze van az etikusnak mondható vadászattól.

Amúgy a vadászatban pont a fő cél az öncélú szórakozás, erre az egyik nagyon jó példa a különleges trófea.
Amikor azért lövünk, mert beteg, stb. az már inkább vadgazdálkodás, a nem kívánatos egyedek "eltávolítása".
Az már egy más téma, hogy hol van, ha egyáltalán van határ a vadászat és a vadgazdálkodás között.

"Azt hova sorolod, amikor a vendég egy nap alatt lő 15 bakot?"

Igénytelenség.

"Azt hova teszed, amikor mondjuk egy sutát azért kell meglőni, mert még nincs meg a terv, s különben büntet a hivatal?"

A kilövési terveket nem a Jóisten teremti, hanem a szakhatóság készíti, a ti kérelmetek alapján. Ha több kilövést kértek, mint ami reális lenne, az simán szakmai hiba, nem etikai kérdés.

[Steve]

"Azt hova sorolod, amikor a vendég egy nap alatt lő 15 bakot?"

Igénytelenség.

"Azt hova teszed, amikor mondjuk egy sutát azért kell meglőni, mert még nincs meg a terv, s különben büntet a hivatal?"

A kilövési terveket nem a Jóisten teremti, hanem a szakhatóság készíti, a ti kérelmetek alapján. Ha több kilövést kértek, mint ami reális lenne, az simán szakmai hiba, nem etikai kérdés.

Valami ilyesmit akartam én is kinyögni.

Annyit azért hozzá tennék, hogy a napi 15 bak elsősorban a magyar vadászat szégyene vagy ha úgy tetszik igénytelensége.

[Sziju]

Az, hogy kiég-e valaki a vadászatban, vagy sem, attól függ, miért vadászik.

Ha azért, mert az elejtett vad számával, vagy a trófeák számával emeli önnön értékét, akkor bizonyos számú vad után már lesz önbizalma.

Sokan azért akarnak vadászok lenni, mert az VALAMI és ő VALAKI lesz általa. Fegyvere lehet, élet és halál ura lehet, mint a szgépes játékokban, mert az élet más területén nincs hatalma. Ezek az emberek már attól vadásznak érzik magukat, hogy papírjuk van arról, hogy vadászhatnak. Az íjászok között rengeteg van ilyen. Üres a lőjegyzék, de ő már valaki, aki felette áll a puskásoknak, és a világ pórnépének. Ezek az emberek nem égnek ki. Nincs mitől kiégni. Talán 5-6 év alatt elejt 1-2 valamit, és tele a világ azzal, hogy ő VADÁSZ. Ez a szükséglete.

Ha keresi önmaga korlátait, akkor tud új és új kihívást keresni. Egyre nehezebben elejthető vad, egyre értékesebb vad, külföldi vadászatok, kint a vadonban hetekig. (a kanadaiak pl ) Vagy 45 év puskás vadászat után íjat vesz a kezébe, mert a puska már nem jelent kihívást. (édesapám korú, nagyon tisztelem az illetőt, most 70 éves) Vagy csak cserkelve, nyílt irányzékkal, elöltöltős puskával, stb. Mindig nehezíti magának a dolgot.

Ha pedig azért vadászik, hogy legyen otthon hús, vagy mert a szomszédok megveszik tőle, akkor jövedelemforrás. A férfi büszke magára, ha gondoskodni tud a családjáról, és ez az ember sem fog kiégni.

Nem hiszem, hogy a bushmannok, vagy az ősi társadalmak vadászai kiégnének. Az ő sikerük a csoport életben maradását szolgálja, ezért tisztelik őket, ők pedig odaadják a zsákmányt a törzsnek.

Egy nap 15 bak, az egy jól fizető olasz vagy spanyol vendégvadász. Felmegy a tesztoszteron szintje. A tolmácsnőnek meg jó a nyelvérzéke, bár olaszul nem nagyon tud. Ez már ipar. Ha nem lenne, üres lenne a kassza.

Várom azon hivatásos vadászok jelentkezését, akik lemondják az olaszt, aki 2 nap alatt betesz másfél millát a kasszába, hogy hetekig cserkelgessenek egy-két íjásszal 1 kis, vagy közepes bakra.


Az etika és a gazdasági kényszer (jövedelem, kapzsiság, stb) mindig is hadilábon lesz egymással.

[pati]

Nem, nem és nem. Lehet, hogy rosszúl fogalmaztam. Akkor megpróbálom másképp:
Ezt írtad:
Én úgy gondolom, az az "értelmes" vadászat, amikor nem az öncélú gyilkolásról van szó.
Tehát ha egy állat halála nem pusztán a szórakozás kedvéért történik, hanem utána valamilyen módon hasznosul, vagy mert beteg volt, sérült, vagy akármi, ami indokolttá teszi az elejtést.

Az eredeti pédánál maradva, azért mert sutát selejtezel, nem öncélúan, s a hús is hasznosul, azért még nem etikus, ha ezt mondjuk kocsiból teszed, s estére tele lesz a saroglya.
Ugyanez a baknál is, mert ott is gyakorlatilag tervet lősz, a hús is hasznosul, mégsem nevezném etikusnak.
Mi tehet indokolttá egy kilövést, mondjuk egy disznónál? Ha sebzett vagy egyéb látható vagy nem látható sérülése, betegsége van. Mondjuk egy búzában meglőtt egészséges disznó ugye vadkárelhárítás, Ha ezt szárazan, csak a tényeket nézem, akkor azért történt, hogy a vadászatra jogosultnak, ezáltal a tagoknak minnél kevesebbe kerüljön a vadászat (vadkár összegének csökkentése). Ha így nézem, akkor teljesen öncélú, viszont, ha ez a megfelelő módon történik, mégsem nevezzük etikátlannak, sőt, inkább vadásziasnak tartjuk.
Vagy, mondjuk mi indokolja egy golyóérett, 12 kg-os bika elejtését? Attól, hogy a következő évben visszarak, még ugyanazokat a géneket örökíti tovább, "csak" kisebb (pénzben kifejezett) értékű trófeája lesz. Ennek a meglövése bőgésben etikus vagy sem? Cifrázhatjuk azzal is, hogy olyan terepen van, ahonnan a testet egyáltalán nem vagy csak a test értékénél nagyobb költséggel tudjuk elhozni (magyarul ottmarad). A vadászat módja bőgéssel összekötött cserkelés, délelött. Nagyon sokak szerint ez a hazai vadászat netovábbja (én is közéjük tartozom), ugyanakkor, az alapján, amit írtál, ez öncélú gyilkolás.

A vadászat alapvetően, jó esetben szórakozás, mertha nem az lenne, akkor nem lenne ennyi vadász, s a lehetőségeikhez képest nem áldoznának annyit erre az általu(n)k oly nemes sportnak nevezett szenvedélyre.

Ennek a sok lének az lenne a lényege, hogy nem csak az ok határozza meg, hogy etikus vadászatról beszélünk, hanem nagyon sokat, talán még egy kicsit többet is számít a mód, ahogyan vadászunk.

Ismered az őz selejtezési viccet?
Kimegy a vadász, kijön a suta 3 gidával, meglő egy gidát, mert a 3 sok egy sutához, legközelebb kijön a suta két gidával, meglövi a gyengébbik gidát, utána már csak egy gidával jön ki a suta, meglövi a sutát, mert csak egy gidát nevel, végül meglövi a gidát, mert nincs vele suta.

Off:
A kilövési tervekről és tervezéséről csak egy példa:
Egyik ismerősömnél leadták a létszámbecslést, kilövési tervet, visszajött a jóváhagyott, s a disznó kilövést egyharmadával megemelték (itt 100-as nagyságrendekről beszélünk, nem 1-2, 10-20 "db"-ról). Úgyhogy nem biztos, hogy a vadászatra jogosult mérte fel rosszúl az állományt, de mint írtam ez már vadgazdálkodás, amiről beszélhetünk, csak az annak megfelelő topikban.
Off vége.

[pati]

Valami ilyesmit akartam én is kinyögni.

Annyit azért hozzá tennék, hogy a napi 15 bak elsősorban a magyar vadászat szégyene vagy ha úgy tetszik igénytelensége.

Vagy anyagi kényszere. Sajnos a magyar vadásztársadalom nem tud és valószínűleg nem is akar megfinanszírozni egy okszerű vadgazdálkodást, de ez már megint nem etika kérdése.

Kíváncsi lennék, ha egy megfelelő területi és génadottsággal rendelkező területen a fővadász azt mondaná, hogy akkor most áttérünk a tényleges tervszerű vadgazdálokodásra, s majd 8-10 év múlva meglesz az eredménye, akkor ezt az adott közösségből hányan támogatnák.

Még emlékszem olyan időkre, amikor idejött a német vadász, s volt 2-3 hete egy öreg bikát lőni. Ma mi van? Idejön péntek délután a vendég, elutazik vasárnap délelött, s közben mindent akar lőni. Bocsi, de ezek is nagyon offok.

[Steve]

Én csak azt kérdezném, hogy ki dönti el az elejtés mikéntjét, és mi alapján hozza meg a döntést? Mert szerintem már itt eldől sok minden...., ha nem minden!

No meg nem tartom szerencsésnek ilyen kotúrosan elválasztani a "vadgazdálkodást" az "etikus vadászattól/vadásztatástól". A kettő bizony szimbiózisban él egymással már nagyon - nagyon régen....

Pati!

A te mondandódból nekem az kezd kikristályosodni, hogy szerinted a hivatalok kényszerítik bele a vadászatra jogosultakat az etikátlan vadásuzatba. Minden esetre érdekes, és elgondolkodtató észrevétel amely ezzel együtt felvet számos igen kényes, és itt a fórumon őszintén nem is megválaszolható kérdést!