Én már sok-sok vadászt láttam vendégül. Ahogy valakinek /ugye Girgesz/ mondtam "nálam az első meghívás jár a másodikat ki kell érdemelni" /Girg meg van hívva másodszor is/. Én csak annyit szoktam kérni a vendég vadászat fejében, hogy hozzám ne jöjjön senki terep ruhában és ne használjon semmilyen infrát. Természetesen ezt mindenki megígéri. 2007-ben távoli ismerős jött, kiültettem a legígéretesebb helyre, jócskán éjszaka lőtt egy vadat, korom sötétben /lámpára volt engedélyünk/ megyek segíteni keresni, kértem hozzon ő is lámpát; "hát nálam az nincs" mondom jó a fegyverlámpa is, "az sincs". A disznó 50m-en belül meg lett, nagyon szép lövéssel. Egész éjszaka kínosan hallgatott, viszont jól járt mert többet nem kell velem időpontot egyeztetnie, és az utazást sem kell szervezgetnie.
Szia!
Jó olvasni, hogy meg voltál velem elégedve-és valamikor élnék is majd azzal a második lehetőséggel(amint egy kis lélegzetvételnyi időhöz jutok, de az lehet, hogy nem mostanában lesz).
Ha már itt tartunk, én mindkét dologban hiszek(mind az első benyomás, mind a kitapasztalás dolga). Vannak olyan emberek, akiket első ránézésre megkedvelek és szinte ösztönösen érzem, hogy velük érdemes eltölteni 3 percnél is többet. Nem tudom miért, de nem panaszkodhatom a számukra-igaz, lehetnének többen is.
Aztán vannak olyanok, akik rokonszenvesek ugyan, de valami miatt várakozóállásba helyezkedem és egy-két esetleg több alkalom(néha több év) kell ahhoz, hogy eldöntsem, a tetteik alapján kiérdemlik-e a bizalmat. Ők általában fele-fele arányban szoktak végezni, de nagy barátságok az ilyen kapcsolatokból nem szoktak születni, de legalább tudom, hogy kit hova helyezzek.
És végül vannak az eleve elvetettek. Ők azok, akik a kisugárzásukkal, nagy hanggal, hihetetlen történetekkel és önteltséggel egyből kiérdemlik, hogy szinte szóba se álljak velük.Hálaégnek csak egy páran vannak, de velük találkozni se szívesen találkozom és ha valami miatt mégis muszáj kapcsolatba lépnem velük, a lehető legrövidebbre zárom a dolgot. Szerencsére nincsenek sokan, de sajnos mostanában szaporodik a számuk.
Nem panaszkodom az emberismeretemre, eddig még szinte sohase hagyott cserben-remélem ez később se fog változni.
Szerintem az idők folyamán mindenkiben kialakul egy felismerő képesség -mind a vadászéletében, mind a hétköznapi életében,de mint mindenhol itt is előfordul, hogy valakinek jobban működnek a szűrői, valakinek kevésbé jól, van akinek rosszul. Én a dolog nyitját inkább abban látom, hogy ki mennyi emberrel találkozik, mennyi emberen élesedtek ki az érzékei.
De ez már Csevegő....
