Szerbusztok!
Lenne egy problémám. A haverokkal kitaláltuk, hogy csinálunk egy kemenceavató bulit, s ez alkalomból megsütünk benne egy malacot. Valami ötlet, hogy ezt hogyan kéne csinálni? Ebben sem vagyunk szakemberek.
Házi malacot még nem sütöttünk kemencében, vaddisznót igen.
Úgy mindenestül.
Lesütött hús lett belőle, rá a zsír, aztán szép lassan kikopott a zsír alól.
A lesütött húsnál alap, hogy a són kívül nincs egyéb fűszer. Ha frissen megeszitek, ez nem követelmény. Amit most már másként csinálnék az az, hogy combot, karajt nem tenném bele, csak azokat a részeket, amiken van némi "gyári" zsírréteg. A legfinomabb falatok a dagadóból és az oldalasból kerültek ki.
Olyan 25-30 kilós süldő volt zsigerelten. Szétszedtük nagyjából férfitenyérnyi darabokra, tepsiben kevés zsiradék, víz, só, fóliával letakarva úgy két óráig párolódott, majd egy órát sült fólia nélkül. A végén gázsütőben még fél órát még rápirítottunk, mert addigra már eléggé kihűlt a kemence.
Házi malacot bőrösen sütném, kevesebb párolással, több sütéssel, úgy, hogy a bőr nézzen fölfelé. Són, meg némi köménymagon kívül arra sem tennék egyéb fűszert. Bőrösen, meg az alatta lévő zsírréteggel talán a karaj, meg a comb sem lesz túl száraz.
Kemencénél a felfűtési és lehűlési időt azért ismerni kéne, ezt egyedileg ki kell tapasztalni. Nehogy úgy járjatok, mint kollégám, aki egyszer megkeresett, hogy a frissen épített kemencéje debütál, adjak neki egy kevés vágott fát. Kiküldtem a vadászházhoz, ott volt egy fél kocsi csontszáraz akácrönk felhasogatva, púposan megrakta az L-200-as platóját, oszt' felével mindjárt be is durrantott a kemencébe.
Kb. fél óra múlva nem csak a káposztás csülök égett szénné, hanem a felesége római tálja is "szublimált", ahogy később - már nevetve - mesélte. Akkor aligha röhögött jóízűen, amikor a meghívott vendégeknek a zsíros kenyeret kellett kenni.
