"gyermekkortidéző" szilvalekvárról jutott eszembe nagyapám mesélte minden szilvalkvárfőzéskor, hogy a:
Szőlőhegyen a borház előtt történt, mikoris Piroska nényje kevergette a szilvalekvárt, ami már sűrűsödött és bugyogva, jókorákat böffent, hites férjura Pista-bátya (a falu mindentudója) indult volna ki vadászni a területre, de mielőtt kilépett a kapun visszaszólíntotta a szépasszony, hogy gyűjék má' vissza kend kavarni a lekvárt míg belépek a házba!
Az öreg morogva, méltatlankodva visszafordult és kezdte kavargatni a lekvárt de nem a hosszúnyelű lekvárfőzőkanállal, hanem ami épp a kezeügyibe akadt.
Nem is telt bele egy-két pillanat amikoris a lekvát böffent egyett és a kezére ugrott a forró lekvár.
Na az öreg a sretespuskát felkapta magamellől oszt AZANYA...-felkiáltással-az üst közepibe dörrentett!
Mire Piri-mama elősenderedett a borházbúl, má' nem kellett tovább kevergetni a lekvárt."
Háát gyerekként eltűnődtem mindíg amikor Nagyapám mesélte,hogy létezik ilyen???? de ma ha belegondolok, a helyzetbe, indulnék vadászni, már lépek ki a kapun és akkor ...
nem is mondom tovább mert.
Régi szép idők! De jó is volt gyereknek lenni!!!
