Vers

[Németh Lajos]

József Attila: Eszmélet.

[Erdojaro (Molnár Attila)]

 Lehet találgatni ki írta!   



"Salome táncolt és dalolt nekem, –
De nem kívánta érte ősz fejem.
Inkább magáét tette az ölembe,
A földre térdelt s úgy emelt a mennybe."

[Németh Lajos]

Babits Mihály: Esti kérdés

[Németh Lajos]

Faludy György
Nagy Imre szelleméhez  (Halála első évfordulóján)

Ezerszázan fekszünk a recski mészben,
ha nem te jössz ötvenhárom nyarán
s adsz mindnyájunknak életet. Így lettél
apám után apám.

Zsuzsa mellettem ül. Nélküled régen
húsz altatót vesz be a körúti
cselédszobában. Andris sincs, ki ott kinn
a szomszédék macskáját kergeti.

Nincs nélküled se napfény, sem az ablak
árbócszerű visszfénye a piros
almán előttem, se rózsa a kertben.
Kezem sincsen s alatta papiros.

Téged rúgtak be helyettem a sírba.
Nem tudtad róluk, hogy gerincedet
törik ketté, mert nem tudsz meghajolni
s a helytartó hazudik s hiteget?

Mért akartál meghalni mindenáron?
Hogy példát adj, mint végzi az igaz
ember? s aztán a titkos tárgyaláson
belédfojtsák bátor szavaidat?

Mért nem jöttél ki? Török, osztrák, német
orosz s hazai bitangok alatt
talán még mindig nem elég Batthyány
teste dagasztja a magyar sarat?

Mért nem jöttél ki? Az ország utolsó
reménye voltál. Most, a síron túl
hűs fáklyafény vagy a történelemben –
s hány év kell, míg egy másik újra gyúl?

Mért nem jöttél ki? Párizsban lakhatnál
s egy nap tán elkísérhetnélek én,
hogy megnézzük a Fejedelem házát,
s kilenceset a Quai Malaquais-n.

De nem jöttél ki, mert önzés s ravaszság
nélkül éltél s a végső bölcsesség
titkait tudtad. Kihajtottad, és nem
kortyonként nyeled, mint mi, az epét.

Mért jöttél volna bujdosni nyugatra,
hol a pénz beszél s az ember ugat?
Eladnak ezek mindent és mindenkit,
az anyjukat is, meg önmagukat.

S van-e választás a hét hájjal megkent
tömeggyilkos moszkvai banditák
s Washington gyáva, rothadástól gennyes
hülyéi közt, míg ilyen a világ?
 
(London, 1959)

[Erdojaro (Molnár Attila)]

 

[táborilelkész]

 

[Németh Lajos]

Március van.

Heltai Jenő: Szabadság.

[Németh Lajos]

Ady Endre: Az Illés szekerén

[Németh Lajos]

Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem.

[Voldi]

Kedd van már....

[Németh Lajos]

Kedd van már....

Jóvanna'! Meg akartam várni a 11-ét. De két napon ne múljon.

[Voldi]

Ma 11-e van:

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

József Attila

[Stefi]

A költészet napjára - de tán még időszerű is .   

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Kányádi Sándor: Az én miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: – Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a Pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, – sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol…
URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!

ÁMEN.

UTÓHANG

S akkor megszólal a MESTER, keményen – szelíden,
Távozz Sátán – szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK! Hisz’ én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig – VELETEK MARADOK!