Tegnap este a délutáni esőből akartam némi hasznot húzni, remélve, hogy a vizes kukoricákból korábban előmerészkednek a rókák a házak melletti tarlókra. 9 után indultunk.
Jó ideig csak a mindenhonnan villogó macskaszemek keltettek némi izgalmat, aztán az első róka is kirohant barátomék udvarából, ahogy odavágott a fénysugár. A mellettük levő üres telken is csak átszáguldott, esélyünk sem volt még mozdulni sem.
A cincogásra ébredtek fel a kutyák...
Nem is erőltettem tovább a dolgot.
A második ravaszdi a K. utca utolsó háza melletti tarlón volt. A fényre ő is berohant a kukoricásba, és aztán annak a széléből leskelődött vissza. Egy idő után szépen kiült az első sor elé
és meg lehetett próbálni, olyan 120-ról.
Szépen, halkan csettent az Izs, nem volt teljesen helyéretolva az alsókulcs... Hülye oroszok!
Újra felhúztam a puskát és céloztam, erre a róka bement a kukoricába.
Cincogtam és visszajött, de már nem olyan jó helyre, úgy láttam, hogy takarja valami gaz, ezért nem mertem lőni. Vártunk. Egy idő múlva eltűnt, aztán a tarló közepéről rohant megint vissza a kukoricásba, mint az őrült. Mintha zavarta volna, hogy teljesen nyílt helyen éri a fény, pedig csak egy kis süldő volt, nem valami harcedzett veterán.
Megint pár sorozatnyi cincogás, aztán jóval közelebb villant fel a szem, talán 80 méterre lehet. És ekkor
Kivittük a kocsihoz, de ott is kellett hagyni, mert nem volt nálam zsák. Ma reggel mentem vissza érte.
Az utolsó fordulóban a balatoni út mellett nézegetett egy apróka a fénybe, akkora volt, hogy először macskának néztem. Nem is nagyon akartam bántani, mire megfordultunk, ő is távolabbra húzódott, aztán eltűnt. Majd máskor...
