Gratulálok!
Tegnap én is szétnéztem kicsit a területen...
Főleg az őzbakok érdekeltek, mert holnap érkezik egy csoport őzbak vadászatra. Bár a vadőrök igen jól "képben vannak", a segítség mindig jól jöhet. Üzekedéskor szinte minden évben találunk egy-egy ismeretlent, de az ismert bakok korát, súlyát is ki-ki véleményezi, és közösen dolgozzuk ki a jövőheti "haditervet" a vendég igényeihez igazítva. Keresünk, nézelődünk az utolsó pillanatig, mert az üzekedés eltűntet, vagy éppen elővarázsol egy-egy bakot, amiről jó tudni.
Kicsivel 19:00 után indultam el. A faluhoz viszonylag közel, néhány gyanús vörös villanást láttam az egyik napraforgótábla mellett. Bár többször is jártam már erre, nem láttam itt idén még rókát. A távcső kettős érzelmű képet varázsolt a vaksi szemeim elé, ugyanis négy vörös rabló játszadozott önfeledten, vidáman. Elnéztem őket egy ideig (nem lehetett mosoly nélkül figyelni őket), de lassan győzött a vadgazda. A haditerv: Az autóval visszatolatni takarásba, rájuk cserkelni, és kivenni a családból a vámot, a nyulaink, fácánjaink védelme érdekében.
Innen indultam, és a jobb oldali nagy bokor elérése volt a cél. A csatorna túloldalán lévő napraforgóban játszottak a vörös betyárok.
Mivel nem tudtam dönteni, vittem mindkét puskát magammal (222, 20-as Monti), ami kicsit megnehezítette az utolsó métereket, ahol már meggörnyedve és itt-ott négykézláb kellett közlekedni. A bokor mögül kipillantva a tarlón, illetve a napraforgó szélén néhány nyúlon kívül nem láttam semmi mást! Ezek kiszúrtak!-volt az első reakció. -Szúrtak a fenét, te ostoba! -Ezek még kölykök.-tisztáztam le magammal gyorsan a tényállást.
Néhány perc elteltével valóban meg is jelentek a rókák, csakhogy nem a csatornán túl, hanem tőlem balra a gyepen. Alig lehetett észrevenni őket. A játék közben felvillanó farkuk és később az ugrásaik mutatták csak holvannak. Óvatosan, de sietve lehasaltam, és vártam, hogy merre fognak haladni, merre viszi őket a játék heve. Közben próbáltam fotózni is, elég gyönge eredménnyel:
A komák lassan-lassan átkeveredtek a gyep túloldalára, és végül mind a négy (szerintem minimum 5-6 tagú a család, attól függetlenül hogy többet nem láttam) átkeveredett a túlsó fasorba.
Szép lassan feljöttek egészen velem egyvonalba, és hol eltűntek, hol meg kirohantak a fasorból. Mikor egy jó színű, sötétvörös kölyök egy kakas fölzavarásától megriadva kiállt egyedül a fasor mellé, megszólalt a 20-as. Gyorsan töltöttem, és vártam a tesókat, akik (ebben biztos voltam), hazafelé veszik majd az irányt. Egyikük elég messze, már biztos távolságban elillant, de a testvére pont velem szemben akart a veszélyes tisztáson átkelni.
Mozgása, viselkedése pont mint a nagyoké, csupán a tapasztalat és a rutin hiányzott... A 20-as őt is a nyári gyepravatalra fektette.
Első rókáim a kis 20-assal:
Az őz figyelés is eredményes volt, bár a szemerkélő eső és a közelgő felhők idő előtti indulásra késztettek.
Hazafelé ott jöttem el a rókák nyári szállása mellett, gondoltam ráfordulok a tarlóra... Csillant egy szempár, és a cincogásra máris futva érkezett a kis rudi. Ő lett a család harmadik elejtett tagja:
Mindhárom kis kan volt.
Elnézést ha a hosszúra nyúlt beszámolóval untattam valakit!
