Éppen a minap volt egy érdekes disznós kalandom. Egy kedves vadásztársammal együtt voltunk kint disznóra, esti lesen. Nem is olyan messze ültünk egymástól. Nekem megjött két nagy koca egy sereg malaccal, még világosban. A vadásztársamnál pedig megjelentek a süldők. Rá is lőtt a legkisebbikre. Magam nem messze ülvén, jól hallottam a becsapódást is. Lövés után összecsomagoltam és elsétáltam, feléje. Már messziről világít, hogy vér van, de nem az igazi.
Rövidesen mellette állok és együtt nézzük a kidőlt fenyőrönk letört ágára fennakadt, jó 40 cm hosszú vékonybéldarabot. Vér van szépen, így elindulunk utána.
Sajnos éppen ma vagyok félember, mivel a tacskó otthon maradt.
Qrva Rangerben mind a két oldalon eltört a 3. laprugó, így ott áll a rugókovácsnál. Tacskóm pedig olyan jól érezte magát a délutáni gyerekgyülekezetben a kertünkben, hogy a hátsó kapun feltűnés nélkül ki tudtam osonni.
Szó ami szó, kutya nélkül és merülő lámpával (a Magled szintén a Fordban, a rugókovácsnál….)elindultunk a viszonylag jó vérnyomon. Vadászbarátom tapasztalt vadász, párszáz disznó előtt állva, már levette a kalapját. Mondja, hogy a szerinte alig 30 kg-os süldő belelépett a lövésbe, azért szólt akkorát a becsapódás is. Hátul és alacsonyan van meglőve,a cseh 7x65R átszaladt rajta, mondja. Magam úgy gondolom, hogy hamar meglesz, mivel szépen vérzik, bár elég sötéten. Megyünk vagy 300 métert a nyomon, egyre kevesebb lesz a vér, a végére már csak a keresztbedőlt fákon találunk vért, ott ahol átugrott szegény. Lámpák is lemerülnek, megállunk. Törettel megjelöljük az utolsó vért. Majd reggel, a tacskóval.
A virradat ott ér bennünket a helyszínen. Reggel hatkor, az Olcsit merőlegesen rávezetem az esti vérnyomra, azonnal felveszi a nyomot és elindul.
Megyünk végig a szálason, bekeverünk egy nagy szederindásba, mindig párhuzamosan a domboldallal. A tacskó meg sem akar állni, majdhogynem rohanna. Néha lefékezem, hogy bebizonyosodjak arról, hogy a vérnyomon megyünk. Egy-egy halványvörösre kent levél igazolja a négylábú mestert. Alig-alig vérzik a disznó, néha egy kenés, főleg ott ahol átmászott szerencsétlen süldő egy-egy rönkön.
Közel 1,5 km-re vagyunk a rálövés helyétől, amikor a tacskó mutatja, de amúgy is jól látható egy véres sebágy előttünk. Két kalapnyi vértócsa egy vacokban, alvadt már, úgyhogy nem mostanában feküdhetett itt a gazdája. Megyünk tovább. Tacskó meredeken felfelé húz a domboldalba. Nem lehet, hiszen közvetlenül előttünk és lent van egy nagy beálló hely. A disznó minden bizonnyal oda siet. Vér már régen nincs, így próbálom a tacskót rávezetni a szerintem elgondolt helyes irányra, lefelé.
Már a harmadik kört csináljuk, széle az utolsó csepp vér, és a tacskó csak meredeken felfelé indul már meg harmadszor. Engedem előre, bár biztos vagyok benne, hogy a sebzett disznó nem megy meredeken felfelé, inkább lefelé az irányba eső sűrűbe. Már majdnem fent vagyunk a gerincen, amikor a kutya fixál egy tölgylevelet, amin egy kis csepp vért lehet látni. Jó irányba megyünk. Közel 10 perces nyomozás után kiérünk egy százéves dagonyához. Ide igyekezett szegény disznó. Már messziről látszik, hogy a sebzett itt keresett felfrissülést. Az egész dagonya véres körben. Látszik, ahol lerázta magát a disznó és bebújt az itt kezdődő sűrűbe. Bemegyek a tacskóval utána, vér abszolút nincsen. A kutya menne mint őrült, ismerem eléggé, rókát érez. Az ősellenségtől minden maradék tacskóész távozik…..
Nagy nehezen megszelídítem az Olcsit. Mivel vér már nincsen, csinálunk egy kört a dagonya és a fiatalos körül. Déli szél fúj, céltudatosan megyünk mögéje. Alig jutunk el 10 méterre a dagonyától a tacskó őrjöngeni kezd és húz befelé a sűrűbe. Megyek utána, elengedni nem akarom, de így is jó, mert a dagonyától alig 20 méterre ott fekszik a süldő. Légszimattal megtalálta a kutya.
Lágyéka hiányzik, azt kiették a rókák.
elindultunk a viszonylag jó vérnyomon. Vadászbarátom tapasztalt vadász, párszáz disznó előtt állva, már levette a kalapját. Mondja, hogy a szerinte alig 30 kg-os süldő belelépett a lövésbe, azért szólt akkorát a becsapódás is. Hátul és alacsonyan van meglőve,a cseh 7x65R átszaladt rajta, mondja. Magam úgy gondolom, hogy hamar meglesz, mivel szépen vérzik, bár elég sötéten. Megyünk vagy 300 métert a nyomon, egyre kevesebb lesz a vér, a végére már csak a keresztbedőlt fákon találunk vért, ott ahol átugrott szegény. Lámpák is lemerülnek, megállunk. Törettel megjelöljük az utolsó vért. Majd reggel, a tacskóval.A virradat ott ér bennünket a helyszínen. Reggel hatkor, az Olcsit merőlegesen rávezetem az esti vérnyomra, azonnal felveszi a nyomot és elindul. Megyünk végig a szálason, bekeverünk egy nagy szederindásba, mindig párhuzamosan a domboldallal. A tacskó meg sem akar állni, majdhogynem rohanna. Néha lefékezem, hogy bebizonyosodjak arról, hogy a vérnyomon megyünk. Egy-egy halványvörösre kent levél igazolja a négylábú mestert. Alig-alig vérzik a disznó, néha egy kenés, főleg ott ahol átmászott szerencsétlen süldő egy-egy rönkön. Közel 1,5 km-re vagyunk a rálövés helyétől, amikor a tacskó mutatja, de amúgy is jól látható egy véres sebágy előttünk. Két kalapnyi vértócsa egy vacokban, alvadt már, úgyhogy nem mostanában feküdhetett itt a gazdája. Megyünk tovább. Tacskó meredeken felfelé húz a domboldalba. Nem lehet, hiszen közvetlenül előttünk és lent van egy nagy beálló hely. A disznó minden bizonnyal oda siet. Vér már régen nincs, így próbálom a tacskót rávezetni a szerintem elgondolt helyes irányra, lefelé. Már a harmadik kört csináljuk, széle az utolsó csepp vér, és a tacskó csak meredeken felfelé indul már meg harmadszor. Engedem előre, bár biztos vagyok benne, hogy a sebzett disznó nem megy meredeken felfelé, inkább lefelé az irányba eső sűrűbe. Már majdnem fent vagyunk a gerincen, amikor a kutya fixál egy tölgylevelet, amin egy kis csepp vért lehet látni. Jó irányba megyünk. Közel 10 perces nyomozás után kiérünk egy százéves dagonyához. Ide igyekezett szegény disznó. Már messziről látszik, hogy a sebzett itt keresett felfrissülést. Az egész dagonya véres körben. Látszik, ahol lerázta magát a disznó és bebújt az itt kezdődő sűrűbe. Bemegyek a tacskóval utána, vér abszolút nincsen. A kutya menne mint őrült, ismerem eléggé, rókát érez. Az ősellenségtől minden maradék tacskóész távozik…..Nagy nehezen megszelídítem az Olcsit. Mivel vér már nincsen, csinálunk egy kört a dagonya és a fiatalos körül. Déli szél fúj, céltudatosan megyünk mögéje. Alig jutunk el 10 méterre a dagonyától a tacskó őrjöngeni kezd és húz befelé a sűrűbe. Megyek utána, elengedni nem akarom, de így is jó, mert a dagonyától alig 20 méterre ott fekszik a süldő. Légszimattal megtalálta a kutya. Lágyéka hiányzik, azt kiették a rókák. [img]ppen a minap volt egy érdekes disznós kalandom. Egy kedves vadásztársammal együtt voltunk kint disznóra, esti lesen. Nem is olyan messze ültünk egymástól. Nekem megjött két nagy koca egy sereg malaccal, még világosban. A vadásztársamnál pedig megjelentek a süldők. Rá is lőtt a legkisebbikre. Magam nem messze ülvén, jól hallottam a becsapódást is. Lövés után összecsomagoltam és elsétáltam, feléje. Már messziről világít, hogy vér van, de nem az igazi. Rövidesen mellette állok és együtt nézzük a kidőlt fenyőrönk letört ágára fennakadt, jó 40 cm hosszú vékonybéldarabot. Vér van szépen, így elindulunk utána. Sajnos éppen ma vagyok félember, mivel a tacskó otthon maradt.Qrva Rangerben mind a két oldalon eltört a 3. laprugó, így ott áll a rugókovácsnál. Tacskóm pedig olyan jól érezte magát a délutáni gyerekgyülekezetben a kertünkben, hogy a hátsó kapun feltűnés nélkül ki tudtam osonni.Szó ami szó, kutya nélkül és merülő lámpával (a Magled szintén a Fordban, a rugókovácsnál….)elindultunk a viszonylag jó vérnyomon. Vadászbarátom tapasztalt vadász, párszáz disznó előtt állva, már levette a kalapját. Mondja, hogy a szerinte alig 30 kg-os süldő belelépett a lövésbe, azért szólt akkorát a becsapódás is. Hátul és alacsonyan van meglőve,a cseh 7x65R átszaladt rajta, mondja. Magam úgy gondolom, hogy hamar meglesz, mivel szépen vérzik, bár elég sötéten. Megyünk vagy 300 métert a nyomon, egyre kevesebb lesz a vér, a végére már csak a keresztbedőlt fákon találunk vért, ott ahol átugrott szegény. Lámpák is lemerülnek, megállunk. Törettel megjelöljük az utolsó vért. Majd reggel, a tacskóval.A virradat ott ér bennünket a helyszínen. Reggel hatkor, az Olcsit merőlegesen rávezetem az esti vérnyomra, azonnal felveszi a nyomot és elindul. Megyünk végig a szálason, bekeverünk egy nagy szederindásba, mindig párhuzamosan a domboldallal. A tacskó meg sem akar állni, majdhogynem rohanna. Néha lefékezem, hogy bebizonyosodjak arról, hogy a vérnyomon megyünk. Egy-egy halványvörösre kent levél igazolja a négylábú mestert. Alig-alig vérzik a disznó, néha egy kenés, főleg ott ahol átmászott szerencsétlen süldő egy-egy rönkön. Közel 1,5 km-re vagyunk a rálövés helyétől, amikor a tacskó mutatja, de amúgy is jól látható egy véres sebágy előttünk. Két kalapnyi vértócsa egy vacokban, alvadt már, úgyhogy nem mostanában feküdhetett itt a gazdája. Megyünk tovább. Tacskó meredeken felfelé húz a domboldalba. Nem lehet, hiszen közvetlenül előttünk és lent van egy nagy beálló hely. A disznó minden bizonnyal oda siet. Vér már régen nincs, így próbálom a tacskót rávezetni a szerintem elgondolt helyes irányra, lefelé. Már a harmadik kört csináljuk, széle az utolsó csepp vér, és a tacskó csak meredeken felfelé indul már meg harmadszor. Engedem előre, bár biztos vagyok benne, hogy a sebzett disznó nem megy meredeken felfelé, inkább lefelé az irányba eső sűrűbe. Már majdnem fent vagyunk a gerincen, amikor a kutya fixál egy tölgylevelet, amin egy kis csepp vért lehet látni. Jó irányba megyünk. Közel 10 perces nyomozás után kiérünk egy százéves dagonyához. Ide igyekezett szegény disznó. Már messziről látszik, hogy a sebzett itt keresett felfrissülést. Az egész dagonya véres körben. Látszik, ahol lerázta magát a disznó és bebújt az itt kezdődő sűrűbe. Bemegyek a tacskóval utána, vér abszolút nincsen. A kutya menne mint őrült, ismerem eléggé, rókát érez. Az ősellenségtől minden maradék tacskóész távozik…..Nagy nehezen megszelídítem az Olcsit. Mivel vér már nincsen, csinálunk egy kört a dagonya és a fiatalos körül. Déli szél fúj, céltudatosan megyünk mögéje. Alig jutunk el 10 méterre a dagonyától a tacskó őrjöngeni kezd és húz befelé a sűrűbe. Megyek utána, elengedni nem akarom, de így is jó, mert a dagonyától alig 20 méterre ott fekszik a süldő. Légszimattal megtalálta a kutya. Lágyéka hiányzik, azt kiették a rókák. Sőt még több hiányzik, a hátsó combok és a teljes bordarendszert megrágta valami. Nincs is mit tenni vele, marad a ragadozóknak……Alig hat órája kapta a lövést és máris birtokba vették…. Öreg vadászbarátom megnyugodott, nem szenvedett semmi miatta..[img]http://kepfeltoltes.hu/080419/R_k_s_s_ld__016_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)
Sőt még több hiányzik, a hátsó combok és a teljes bordarendszert megrágta valami. Nincs is mit tenni vele, marad a ragadozóknak……
Alig hat órája kapta a lövést és máris birtokba vették.
Öreg vadászbarátom megnyugodott, nem szenvedett semmi miatta.
