Nem igen szoktam már vadászélményt megosztani, de ennek talán van egy kis tanulsága...ha más nem is, de a szakállas "eb a vadász kutya nélkül" bölcselet egészen biztosan.
Szóval az a helyzet, hogy az előző holdtölte idején meglőttem életem kanját. Ha agyarra nem is, de testméretre mindenképp.
Volt ott minden, mint a búcsúban.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy kimondottan "húst" szerettem volna lőni, mert nagyon untam már a pulykát, csirkét, meg az efféle haszontalanságokat.
Ez okból kiültem egy szép holdasnak ígérkező éjszakára egy nagy kukorica tarló mellé, ahová véletlenségből azon az estén senki sem vágyakozott.
Ez a területünk egyik széle, amit hosszan lezár a Gyulaj Zrt. kerítése, ami mellett a vad szívesen mozog kívül is, belül is.
Bent a kertben már sötétedés előtt volt is nagy élet, a dámok barcogtak, egy bánatos bika is bőgicsélt néha és rengeteg disznó zajongott a halastó körül.
Ennek a kifolyóján ültem kívül, jobbra mellettem egy jó sűrű erdő, ami felfut egy szép nagy dombra, balról pedig szintén emelkedő, a tarlóval.
Napnyugta után jó egy órával kezdett kint is éledezni a természet. A sűrű domboldalban néha disznók motoztak, a tarlón dámok és gímek járkáltak.
10 óra körül jött két disznó az erdészet kerítése mellett, tőlem bő 130 méterre, amiket a felhők között bujkáló Hold fényében süldőknek néztem.
Gondoltam nem is várok tovább, itt a ragyogó alkalom egy kis vadászélményre és a hűtőládának is megadhatom ami jár....de aztán megjöttek az igazi süldők,
így kiderült, hogy eddig két jókora koca szöktette fel bennem az adrenalint.
A konda (lehettek vagy 10-12-en) izgágán szlalomozott a tarlón, amelyik talált egy nagyobb kukorica csövet, arra azonnal rárontott a többi, így álló disznót nem igen láttam.
Mikor egy szép gömbölyű növendék mégis megállt egy pillanatra, már kibiztosított puskával, a blattján a piros ponttal épp lövéshez készültem,
mikor berobbant közibük a kétkocányi nagyságú kan!
Akkor kezdődött az igazi cirkusz. A kancsi kizárólag futólépésben abajgatta felváltva a két kocát, hol 30, hol 160 méterre tőlem,
de semmiképp sem akartam futtában lőni. Vagy negyed órát voltam rajta a piros ponttal, már remegett minden porcikám, könnyezett a szemem a nagy meresztgatéstől.
Aztán egy pillanatra megállt, és már szólt is a puska....de már éreztem is, hogy valami nem volt kerek...
Már úton volt az ujjam, mikor azt észleltem, hogy velem kissé szembe helyezkedve ráfordult a kocára, aminek félig a takarásában megállt egy pillanatra.
Csattanós becsapódás volt, elvakított a torkolattűz, a következő amit láttam, hogy az "én kanom" sántítva fut a koca után, lekövetve annak minden kanyarvételét
és eltűnnek a tarlóról a galagonya tengerben. Az sem változtatott a tempóján, hogy lányos zavaromban futtában még egyet utána eresztettem, igaz azzal nem találtam el.
Hallgatóztam az elektromos fülesben, de csak annyit hallottam, hogy a konda meglassulva felfutott a domb oldalába, majd ott meg-megállva, egymást szólongatva lassan eltávolodtak.
Fél óra szünetet tartottam utána lementem, megkeresni a rálövés helyét, de nem találtam semmit. A száraz és kemény tarlón szinte semmilyen nyom nem maradt a nagy konda után.
Egy jó órán át kerestem, először kint, majd bent a galagonyásban, amin végig vezet a kifolyó patakmeder, kimerítettem mindkét lámpámat, de egy csepp vért, vagy kenést sem találtam.
Sms ment a vérebes cimborának, majd némi szendergés a kocsiban, önvádakkal, pesszimista gondolatokkal, magam iránti elkeseredett dühhel.
Hajnalban jött a válasz, hogy kicsit késve, de szívesen jön segíteni, mert némi lefixált hivatalos dolga van, de végül úgy 9.30 tájban megérkezett.
Mindkét vérebét magával hozta, Kormos az idősödő munkatárs már nekem is előszedett pár elveszettnek hitt vadat, így nem tűnt teljesen reménytelennek a dolog.
De sajnos a kezdeti lelkesedés hamar alászállt. A kutyák kint a tarlón nem találtak semmit, amin el lehetett volna indulni.
Bementünk velük a patakhoz, ahol látszott a konda nyoma a meder két partján, hátha ott felveszik a sebzett kan nyomát.
De lassú, aprólékosan kidolgozott 2 km vezetékmunka alatt sem találtunk semmit, csak sárkenéseket és nyomokat.
Kormos rendszeresen hátranézett, olyan kérdő "Ti tudjátok, hogy mit keresünk? Mert én nem!" tekintettel és némi szemrehányással.
Nehezen, de két óra hiábavaló bujkálás és a kutyán újbóli eredménytelen indítása után feladtuk, és ballagtunk vissza a kocsikhoz a legrövidebb úton....és belebotlottunk a kanba.
Ha 10 méterrel jobbra, vagy balra megyünk, soha nem találjuk meg, hacsak a kutyán nem fognak róla szelet.
Az elfekvés helyétől nehezen, de lecsapáztuk a nyomát visszafelé. A patakmederben vált le a kondától, a vízben ment vagy 50 métert, majd kijött a mederből
és annak partjához közel fogyott ki az ereje......az éjszaka ott mentem el mellette nem több, mint 10 méterre, de egy kis terephajlat miatt nem láthattam meg.
A lövés után kb. 120 métert tett meg, de a rálövéstől nem volt 80 méterre.
Mikor kiörömködtük magunkat, akkor elkezdtünk azon tanakodni, hogy mi lehetett az oka, hogy sem a hétpróbás öreg, sem a nyughatatlan vérű fiatal kutyát egyáltalán nem érdekelte a kan nyoma?
Valószínűleg annyira fel volt spanolva a kocák miatt, hogy fel sem fogta, hogy mi történt vele, így stresszhormont sem választott ki, anélkül a véreb meg süket és vak.
Korát 5-6 évre taksáltuk, a vadrácsra hárman is csak nyöszörögve emeltük fel, a leadási súlya 147 kg. lett.
Agyarai nem túl vastagok, de rövidek lettek, a házi pontozáson bő 1,5 ponttal elmaradva a bronzéremtől.
Na, nem mint ha ennek túl nagy jelentősége lett volna, inkább csak beigazolódótt az, hogy felénk a nagy disznónak általában kis foga van, míg szinte az összes
környékünkön elejtett nagy agyarú disznó zsigerelt testtömege 80-100 kiló közé esik.
A kaliber 300 WinMag, a lövedék 180 gr RWS TUG. volt.
Belövés bal lapocka első élén, a kugli megállt a jobb lapocka hátsó élénél.
A fekete leves: Sajnos a testet másnap reggel el kellett hoznom a hűtőháztól, mert a nagy test nem tudott kihűlni, hiába volt jó hideg az éjszaka, és ugyan a zsigereléskor
nem tapasztaltunk semmilyen kellemetlen szagot, de a kémia már beindult és a hús befülledt.
(két nap múlva egy vadásztársam lőtt egy 170 kilós kant, azt 1 órán belül zsigerelték, kiterítve volt egy vasplatós utánfutón reggelig, utána vittem leadni,
de pár nap múlva szólt a vadátvevőnk, hogy azt meg elkobozták, mert a lapocka alatt teljesen bebüdösödött, hiába volt felhónaljazva)
Tanulság: újból kell egy tacskó a házhoz🐕
(Klasszikus értelembe vett teríték és "szépen beállított fotó" nem készült, a képeket csak a méret szemléltetése miatt mutatnám meg)
