Őzhívás

[csontmetsző]

Juj de jó az a bak Csaba, gratulálok, nagyon tetszik!
Szép lesz a trófea! Majd azt is megmutatod?

[galoscsabus]

Ma rápróbáltam a nagytestű gombos bak tanyájára.
Buttolóval próbáltam kicsalogatni a kis akácos erdőfoltból, ahová láttam már többször bemenni.
Mellette napraforgó, amellett vánnyadt kukorica és még pár kisebb tarló (repce és búza vegyesen).
Beálltam a napraforgó szélébe, kb 80 méterre az erdőtől és 10 perc csendespihenő után elkezdtem hívni.
Úgy 5-6 strófa után, bő 450 méterre kivágódott egy suta a tarlóra és elkezdett felém rohanni.
Lecövekelt tőlem 60-70 méterre és onnan nem mozdult egy lépést sem jó 10 percig, akárhogyan is nyomtam a gumilabdát
Közben bent az erdőben egyszer két őz elkezdett egymással perelni, de hamar abba is hagyták.
Lassan helyet váltottam (közben a lecövekelt suta egy darabig csak nézte, ahogy lopakodok a napraforgó szélében, majd elegánsan elillant) és beálltam az akácos szélébe.
Kis szünet után elkezdtem újból hívni.
Ahogy lenyomtam egy 3-4-es sorozatot, egy őz riasztott rám kb. 50 méterről.
Aztán a másik kontrázott neki beljebbről.
És ez így ment vagy negyed órán keresztül úgy, hogy egyik sem mozdult egy tapottat sem.....
Ha hagytam két perc szünetet, akkor csend volt. Ahogy megszólalt a síp, azonnal jött a válasz: baaaaaahhhhhhh....bbbaaaaahhhhhhhh..........
Aztán elkezdett szürkülni és lassan elsomfordáltam a kb. 500 méterre álló kocsihoz. Míg visszaértem, egyetlen egy riasztás sem hallatszott.

Hazafelé menet leállított motorral kigurultam egy hosszú rétre, ami mellett tarló van.
A réten állt egy erősebb bak, kb 120 méterre, a tarlón egy fiatal kis villás, úgy 150-180-ra.
Csak úgy a leengedett ablakon kidugtam a sípot és egy erőset rányomtam. A vége még meg is nyeklett a hangnak.
Erre a fiatal bak felém kapta a fejét, az idősebb nem csinált semmit.
Nyomtam egy finomabb, hosszú hangot, erre a zöldfülű egy vágtában bejött a kocsitól 20 méterre és még akkor is ott szobrozott, amikor elindultam.
Úgy érzem van még mit tanulnom ebben a témában
De hajnalban megyek is vissza.  

[Jager74]

Ha hagytam két perc szünetet, akkor csend volt. Ahogy megszólalt a síp, azonnal jött a válasz: baaaaaahhhhhhh....bbbaaaaahhhhhhhh..........
Aztán elkezdett szürkülni és lassan elsomfordáltam a kb. 500 méterre álló kocsihoz. Míg visszaértem, egyetlen egy riasztás sem hallatszott.

Több éve próbálgatom már én is a sípot üzekedéskor,de hasonlót csak idén tapasztaltam.Napraforgóban jött egy bak sutahangra,szinte végig riasztva.Megállt  50 m-re,lecövekelt,aztán minden sípszóra riasztással válaszolt... (5 éves 300+ g-os bak volt,tagiban csak 250 g-ig lőhetünk selejtet)

[Lesipuskás]

Sziasztok!
Tegnap este kiszabadultam a területre, főleg fotózás volt a cél, de azért vittem puskát is, hátha találok valamii kedvemre valót.
Több helyen hívtam, a suták egyedül ugráltak.

 Az első bak ami beugrott viszonylag messziről észrevett, ugyanis a szomszéd felöl közeledett, amire nem számítottam, így kép nélkül távozott. Ezután egy kis másodfüves bak ugrott be a következő pár suta után, azonban mivel nagyon fogytak a fények esélytelen volt a használható fotó. Az utolsó helyen amit megpróbáltam egy tarló volt erős szürkületben. Bála mögül kezdtem a sípolást, amire a tarló másik végéről eszeveszetten megindult egy bak, amit aztán nem is tudtam elengedni. Íme az eredmény:

Másnap már a vadásztatásban segítettem, kísértem a vendéget a vadásztárssal.
Az első beugró bakot elbambáskodtuk, egyet 2szer elhívtam, de 200 méternél nem jött közelebb, egyébként fiatal ígéretes bak volt. Utána beugrott egy páros, sutahangra jött be a bak, utána kullogott a sutája :

Később megányos bakot is láttunk ami nem reagált a sípre, és sutából is sok van még egyedül:

Nem az igazi még az üzekedés, de lassan nálunk is beindul. Üdv: Lesi

[Szik]

Gratulálok! 
Erről a bakról tegyél fel képet lefőzés után. Érdekel, hogy mi van a kis nyárs alatt .

[Szik]

Aug. 2  este.

Négy órára beszéltük meg az indulást. Korai volt. Döglesztő 35 fok. Egyet kerültünk semmi mozgás sípra sem jön semmi Ezután egy árnyas helyen egy órára leálltunk. Fél hat körül megyünk tovább. Sípra ismét semmi. Akkor felülünk a sosem látható nagy bak helyénél lévő lesre. Itt hívok. Pár perc múlva a nagy gazos szolidágó között felbukkan egy fej.



Nagyon komótosan lassan jön a sípra. Meg-megáll, nézeget. Aztán mellettünk nekiáll vagánykodni egy bogáncson. Miután vagy öt percig .gyűri ugyanolyan komótosan visszavonul











Ezután egy másik kis erdő melletti tölgyön lévő lesre ülünk. Itt hosszú hívás után mögülünk léptek, és egy kis nyársas bak jön be alánk pár méterre. Sajnos a fényképező a kocsiban maradt. Miután jó párszor körüljár, és nem talál sutát, elballag.
Tovább sípolok. Nem sokára megint léptek az avarban. Szintén egy egyéves bak a napraforgóból. Ez már ígéretesebb példány, ebből még lehet jobb bak mire felnőtt lesz..
Ő talán három méterre sincs, ahogy elmegy alattunk.
Ezután egy másik lesen hívok eredménytelenül
Esteledik. Megnézzük a reggeli öreg bakot. Még üres a tarló pedig már nyolc óra.
Még kiszaladunk a szikre, itt egy helyen hívok. Bejön egy három év körüli klasszikus hatos bak.
Utána vissza az öreg bak tarlójára. Előttünk megy egy kisteherautó. Olyan por ül meg tőle a tarlón, hogy nem látni át szinte. Pedig a sarokba kint van két őz. Spektív elő. Az végleg nem lát át a poron. Gyalog cserkelünk rájuk. Sajnos csak a suta és a gidája. Ezek szerint vége a lakodalomnak. Közelebb megyünk a napraforgóhoz, amiben a bakot sejtjük. Próbáljuk hívni. Menetközben, az erdősávban lévő úton menve a fák között kilesve. Észreveszek egy bak fejet a tarlón. A spektív mutatja, hogy a mi bakunk fekszik ott. Nyaklövésre kicsit messze van. Úgy döntünk, hogy a Laci megcélozza én, pedig próbálom felállítani. A sípra felugrik és rohan. Megáll szemben. Lacinak takarásban van .Próbál a sötét fák alá benézni keresve a sutát. Már erősen sötétedik. Minket szerencsére nem lát. Egy halk sípszó. Közelebb jön. Már csak sörétlövésre, ha van. Most tisztán áll keresztbe a fák között.
Durr. Mellette nagy porfelhő a tarlón. A bak riasztva elvágtat a napraforgóba.  Laci teljesen kétségbe esve. Letörve, mint a bili füle. Győzöm vigasztalni. Nagyon izgult vallja be,
Közben jól besötétedett.

Aug. 3 reggel

 Még jól eső 17 fok van. Hosszúak még az árnyékok. A nap aranylóan világítja meg a tarlón terítéken lévő öreg bakot.
Napkelte előtt indultunk. Beiratkozás után irány az öreg bak tarlója, ami üres..
A napraforgótól kb 130 méterre befészkelünk a fák alá. Laci beállítja a lőbotját, felkészül.
Hívni kezdek. Három-négy perc múlva kiugrik a bak a napraforgóból és jön. Látszik rajta hogy ideges. Sokszor meg áll és forgolódik. Félkörben kerül ránk, nem egyenesen. Bíztatom a síppal Amikor nyolcvan méterre keresztbe áll, földhöz vágja a golyó. Lassan csillapodik a vadász idegessége.
Amint a bak mellett guggolva beszéljük a történteket, észreveszem, hogy egy bak jön a tarlón messze. Ez is az előbbi hívásra jött a tarló másik felén lévő kukoricából. Ott a bak mellett ülve, a nyílt tarlón behívom 35 méterre. Hátsó ág hiányos fiatal bak. Amint észrevesz, elkocog. Aztán amikor zsigerelek, és pakolászunk, újra előjön és keresgél . Szegény nagyon vágyik egy nő után.
 Mivel a Laci a tervezett két bakját meglőtte úgy dönt, hogy amíg van mozgás hívunk és a vendégeknek keresünk bakot.. Egy másik tarlót kocsizunk körbe. Ezen még itt vannak a bálák. Közben csörög a kollégám, hogy betörtek az éjjel az irodába, menjek be nézzem meg hiányzik-e valami.
 Ahogy elindulunk a tarló közepén lévő csatorna túlsó partján egy kereső bak megy be a nádba. Nézem. Kis „lantszarvú antilop”.
Lacit bíztatom, hogy lője meg. Rááll. A kocsi mellől céloz. Én hívok. A kis bak csak nem akar átjönni az árkon, pedig most száraz.. Aztán nagy nehezen mégis átjön Megáll la szélén, néz.. Pont akkor dörren a puska, amikor lép. Kicsit hátracsúszik a lövés, de helyben marad.
Szép kis bak. Laci örül, hogy meglőtte. Közben itt is egy hatos bak jön a másik oldalról az előbbi sípolásra. A lövés nem zavarta. Ez is odajön egy kis bíztatásra a kocsi elé. Gyors zsigerelés után megyünk be. Ma már csak trófeakikészítés a program. Reggel másik vadásszal folytatjuk.

[U.Péter]

Sziasztok!
Tegnap este kiszabadultam a területre, főleg fotózás volt a cél, de azért vittem puskát is, hátha találok valamii kedvemre valót.
... a tarló másik végéről eszeveszetten megindult egy bak, amit aztán nem is tudtam elengedni. Íme az eredmény:

Kitűnő bak, gratulálok! 

[U.Péter]

Gyula! 

Várom a folytatást!

 

[csontmetsző]

Nagyon jó beszámolók, nagyra értékelem a munkád, csináld csak tovább Gyula. A fotók is nagyon sokat hozzá tesznek!

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Gyula!

-..és ha még egyszer egy videón láthatnánk, hallhatnánk a hívást.....hmmmm!

[galoscsabus]

Ma este kicsit későn értem ki a területre.
Csak egy helyen volt értelme próbálkoznom.
Be is vackoltam egy hulló mirabolán alá a gazba, előttem búzatarló, az felett egy sarj-akácos 80 méterre, mögöttem kis kaszált rét (isteni aszalt szénaillat volt), amögött hosszú nádas-sásos, mögötte pedig a fenyves-tölgyes-akácos vadkamránk.
Kis szünet után elkezdtem nyektetni a buttolót.
Talán 3-4 verset nyomtam el, amikor a nádasban nagy zörgés támadt, elhaladt mellettem és megállt tőlem kb. 40-50 méterre.
Mikor már vagy egy perce nem hallatszott semmi, egyet rányomtam a gumira.
Pár pillanat múlva kiugrott egy fiatal villás bak és egyenesen felém rohant. Annyira jól belőtte az irányt, hogy majdnem rám futott ,
aztán amikor pár méterről észrevette, hogy sz@r van a palacsintában, ugyan azzal a vágtával vissza is rohant a sásba.
Jó fiú volt, nem kezdett el ordítozni.
Vártam vagy 10 percet és újból elkezdtem dolgozni a gumilabdán.
A tarló feletti akácos legtávolabbi sarkán kikandikált valami vöröses, de a kezdődő szürkületben nem láttam belőle túl sokat a sötét háttér miatt.
Tanakodtam, hogy hívjak vagy ne hívjak, erre megindult felém. Na gondoltam, akkor ez sem véletlen jelent meg. Micsoda sikerélmény
Lassított és megállt tájékozódni. Nagyon finoman, csak a zsebemben ráhívtam párat, erre jött tovább.
Mikor legközelebb megállt fülelni, már pont 35 méterre járt (ekkor mértem rá a távolságra) és már távcsővel is meg tudtam nézni.
Nagyon jó hosszú szárú, ághiányos és koros pofának látszott, de sajnos messze kilógott abból a kategóriából, amilyent lőhetnék.
Igazából gombos bakra fáj a fogam, de egy nyársas "gyilokos" bak elcsábítana. Ez is nagyon tetszett, de 200 grammig lőhetünk, ő pedig ennél lényegesen súlyosabb agancsot visel.
Innen csak  a játék maradt.
Ráhívtam még kettőt és lassan kihúztam az íjat. A "csúnya ujjam" természetesen szigorúan az elsütő mögött maradt.
Közben a bak jött még vagy 10-12 métert, ekkor kiemelkedtem rogyott térdelő helyzetemből a gaz fölé.
Megállt, nézett, majd elfordult és jobbra sétált, közben peckesen böködte a melső lábait.
Gondolatban ráengedtem a vesszőt és komolyan mondom, legalább akkora élmény volt, mintha tényleg megtettem volna.
És így legalább 100%-os biztonsággal állíthatom azt is, hogy eltaláltam volna (ilyenkor a sebzés kizárva ) és most már csak a véres tarló és némi zsiger emlékeztetne a helyen a történtekre.
Hát nem jobb így?
Azért reggel kinézek máshová

[Balkóbátya]

Tegnap délután őzhívással próbálkoztunk az Észak-Alföldön,a Tiszától néhány kilométerre. Tapasztalt vadászbarátom a Buttolót pumpálja,én pedig figyelek erősen,hátha megérkezik az általam megálmodott gombnyársas,vagy ághiányos kis bak… A meleg itt még elviselhető, mert a főcsatorna mellett,egy akácos szomszédságában jobban mozog a levegő,s ne feledjük azt sem ,hogy ez egy fedett les, amin a fejünket legalább nem éri a lángnyelveket szóró nap. Egy suta mozog keresztbe a tarló közepén húzódó mélyedésen, a gidahangra felemeli fejét, de különösebben nem reagál, valószínűleg egy magányos matróna, akinek nincs kiért aggódnia. Bakot nem láttunk.
Jancsi előre szabadkozik, hogy a cserkelve megközelített következő állomás  egy nagyon rossz állapotú les lesz, amire ha megbír, fel kellene ülnöm. A képzeletemet szabadjára engedve sem tudok elképzelni ilyen szélhányt alkalmatosságot: leginkább egy iváshoz készülő s közben összecsukló zsiráfbikára emlékeztet. A hely viszont kiváló, s mivel egymást űző őzek villannak szemünk elé egy pillanatra, üzekedést gondolva gidahanggal hívunk. Azonnal reagál is rá-mint később kiderül- egy kétgyermekes anyuka, aki csak 40 méterre becsalva jön rá a turpisságra, s iszkol meg-meg állva visszafelé, rátalálva gidáira. Bak nincs vele… A pállott melegben suttogva beszéljük át az élet nagy dolgait,s közben elbeszélünk egy - a tölgyes sorai között mögénk lopakodó-bakot…Nincs susmorgás tovább, egyezünk meg gyorsan,így némán olvadunk tovább a rogyott lesen állva.
Két bakot veszünk észre a csatorna másik partján… a távolság vagy 50 méter, de a sűrű aljnövényzetben csak egyszer – egyszer látjuk őket. Fekszenek, vánszorognak, isznak. A kisebbik egy „semmilyen” örökös közepes bak, a nagyobbik meg egy szép szabályos hatos, valahol a 350 gramm határán. Egy pillanatig elfog a láz, s jelzem kollégámnak, hogy meglövöm, de végül megbeszélem magammal, hogy nem ő az, akiért jöttem…
Ahogy az égi fűtő ereje gyengül, a szúnyogok támadása úgy erősödik…
Két bak riaszt folyamatosan a ránk szaladó akácsor mögül, aztán elcsendesednek…
Ahogy lemászunk a lesről, hogy az első helyünkre váltsuk ismét, újólag halljuk a két bak ugatását, de valami kegyetlen zöngéje van a hangjuknak. Visszatávcsövezve az akácsor melletti útra, természetellenes látvány tárul elénk: egy bak kapálózik, vergődik a tölgyvetést védő kerítésnél. Beő-beő!!!- kiabál kétségbeesetten. Hurkot sejtve elindulunk felé, miközben a sorokon keresztül egy másik bak rohan a kerítésbe akadt társára és szúrja-döfi, olykor maga fölé dobva a védekezni képtelent. Közben a gyengébbik kiszabadul,s mi azt gondoljuk véget ért a dráma,de nem… A legyőzött bak menekülne,de a kerítés mindig visszatartja: beszorul újra,s a revírt őrző tovább szurkálja kegyetlen… Vagy ötször ismétlődik a jelenet,amikor a vesztes bak beszorul végleg. Kapja is a döféseket számolatlan. Amikor odaérünk, a támadó 5 lépésre bevár minket,s látszik rajta,hogy az ölési ösztöne még a félelmet is felülírja,mert mielőtt elmenekül,még egyszer nekilendül… A hálóba szorultat János megfogja az agancsánál,én pedig letekerem róla a drótot,aztán hátralépve elengedjük… Reméljük túléli,ha ki tud szabadulni a bekerített részből. A vadőröknek szólunk mindenesetre, hogy reggel nézzék végig a tölgyest…
A kocsihoz bandukolva beszélgetünk és kiderül, hogy bár János 30 éve vadász, ráadásul az őzek szerelmese, de nem látott még ilyen jelenetet. Én meg már nem is bánom, hogy nem lőttem: az élmény kárpótol mindenért.
A délutáni tarlóhoz visszaérve, egy feltűnően kicsi felemás agancsú bak kocog végig a golyólövés és a lővilág határán... Ő lesz az, akiért  a héten még visszamegyek.

[U.Péter]

Tegnap nem vittel el magammal a fényképezőgépet a cserkészetre  , ma egy alkalommal elfelejtettem használni  , amikor meg akartam, kiderült, hogy otthon hagytam belőle a memóriakártyát  , csak erre a képre futotta:

Pedig még volt közelebb is, amikor csaknem a les lábánál  kereste a sutát...

 

[Szik]

Ma este kicsit későn értem ki a területre.

Csaba!
 Nem vagyok orvos, de a tüneteket tisztán látom. Veled nagy bajok vannak!
Te már megfertőződtél.   

[Szik]

Tegnap nem vittel el magammal a fényképezőgépet a cserkészetre 

Petikém! Csak ügyesen, átgondoltan. Semmi kapkodás. Várjuk a mai képeket.