Itt nem erről volt szó. Nem volt benne rosszindulat, csak sok minden volt az én nyakamon. Mindegy. Elmúlt. Ami tanulságos számomra, hogy akkoriban azt hittem az életbe többet nem vadászok. A "bogár" viszont ott marad a fejben. Ha túrázol nem a lombokon kukucskálsz az ég felé, hanem lefelé sasolsz, van-e nyom. Aki ebbe belekóstol és szenvedéllyel űzi, az nem igazán szabadul. És az élet összedob egy olyan nővel, aki nem hogy nem akarja, hogy vadássz, hanem követeli, hogy vidd ki vadászni.
Ezzel kapcsolatban mindig az a kép jut eszembe, hogy elmentünk a barátommal disznóhajtásra, húzás volt, messze kerültünk egymástól, engem vittek tovább, ő ott maradt, Koncz Gábor szomszédságában. Na mondom, kiscsóka, jól belehúztál, mert van aki "véletlenül" rendszeresen csudajó helyekre szokott volt kerülni, hátha leesik valami a szomszédban is...... Hát "Oszi" is rendszeresen ilyen szerencsés fickó, már ha valaki emlékszik a Bors Máté kalandjai nagy sikerű sorozatra.....
Jövünk vissza a hajtás végeztével, hát látom, hogy a két friss cimbora egymás szavába vágva, nagy pofával mesél egymásnak, szarnak ezek, puskára, disznóra, felvezetőre.... úgy mindenre.
Na, mondom mi a tosz van, közös ismerős került elő a múlt homályából ???
Hát biza ráhibáztam, csak nem a múltból, hanem a friss jelenből.... mind a kettejük válófélben levő mára exneje ugyanazt az országszerte hírhedten vérgeci, őskeresztény válóperes ügyvédet fogadta fel ellenük.
A barátom egyébként megegyezett volna az ex nejével, így több mint 10 évig tartott, a gyerekekkel végig zsarolta, és nem mondom a végét, hogy mennyibe fájt az ügyvédnő ténykedése.....
Pedig vártuk mindketten azt a hajtást, emlékszem...
Sose felejtem el, 3 millióra becsülte az ügyvéd a barátom trófeáit, kb. 40-50 kiló csontért - amihez az exasszonynak saccold meg, mennyi köze volt - kellett másfél gurigát kiperkálni......
A kép is belém égett.... válás.. vadászat.. brrr.