Tisztelt vadásztársak, fórumtársak.
Engedjétek meg, hogy régi/új sörétes puskámat bemutassam nektek és egy kis történetet elmeséljek róla.
A puska maga egy Belga gyártmányú, Liege-ben készült 16-os dupla. Valamikor réges régen még nagybátyám jutott hozzá valahonnan, majd amikor Apám is letette a vadászvizsgát ez lett az első és egyben legkedvesebb puskája. Sokat apróvadazott vele, és ugyan meg megcsalta időnként, mert került más sörétes is a szekrénybe, mindig visszatért hozzá és megállapította, hogy egyik sem fekszik úgy mint a kis belga.
Apám sose volt egy "fegyverb...zi", a puskát használati eszköznek tartotta, a tisztítását már gyerekként is inkább rám bízta, nem szeretett ilyenekkel foglalkozni. Imádtam a konyhában őszi/téli estéken letörölgetni, csövet kihúzni, bekenni. Ha ma fegyvert ápolok a fegyverolaj szagáról is mindig ezek az alkalmak ugranak be, mint a régi karácsonyok.
Apám eltávozott, nem kis űrt hagyva maga mögött, ami azóta is ott tátong. A puska átírása se volt egyszerű művelet, mivel műszakija lejárt, sebaj, le kell műszakiztatni. De a rendőrség addig ki se adja, mert nem a nevemen van....de amúgy meg nem is tud levizsgázni annyi baja van, nembaj, tolják át valahogy, úgyis rendbe akarom tenni. Hosszú procedúra volt mire műszaki vizsgára eljutott és megfelelt és végre a nevemre kerülhetett. A rendbehozatali sorrendet a drillinggel kezdtem, aminek szintén leírtam a történetét.
Tavaly tavasszal aztán nekiindultunk a kis belgának is. Először műszakilag akartam átnézetni és rendbe rakatni, mert egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy egy közel 100 éves puska rendbe rakható. Szerencsére tévedtem, pedig bajok voltak bőven. A csőtengely lógott, a hüvelykivonó tengelye kopott volt, billegett, ezért a hüvely peremén is átugrott, a bal cső nem sült sokszor. Zord Gábor volt aki nagyszerű munkát végzett, kijavított mindent. Halvány emlékeimben még él, hogy a baszkül fémszínű volt, csak egy fakezű fegyvermester kérdezés nélkül lebarnította műszaki vizsgára való felkészítés keretében, tudja a ...öm, hogy miért. Ezt Gábor nagyon szépen leszedte, a véseteket is áthúzta, hogy valamikor állapotának megfelelő legyen. Ezen felül kértem még az elsütőbillentyűk aranyozását is, mert nekem tetszik.
Sajnos a puska fája is erősen használtas volt, két helyen megrepedt, a baszküllel érintkező részen - valószínűleg az olajozás hatására - kiszálasodott, így annak cseréje is indokolt volt.
Istenes Anti barátom irányított még annak idején a drillinggel M. Attilához, akinek a munkájával nagyon meg voltam elégedve, így nem volt kérdés, hogy most is kihez fordulok a munkával. Rengeteg munkája van, így több mint fél évvel előtte jeleztem, hogy lenne majd egy ilyen feladat, úgyhogy beszorított.
A tushoz a fát én vettem/vittem. Ennek a belgának, ilyen "fél pisztolymarkolat" jellegű agyazása volt, ami ugyan eredeti, de nekem jobban tetszik az angol agyazás, így ebben az esetben megcsaltam az eredeti állapotra való visszaállítás elvét. Hogy jól tettem vagy nem, döntsétek el. A végeredmény számomra minden várakozást felülmúlt, nekem igazi szerelem lett.
Az elkészültét követően már volt kezembe párszor vadászaton és mindig eszembe jut az a késő őszi vadászat ott a Mosós-völgy alján. Hajtó voltam még, hivatalos törzshajtó, Apa pedig szélső puskás. Ő kinn haladt az akácos, bokros szélén az úton, én pedig benn bujkáltam, amikor intett, hogy menjek oda. Gyere csak, most nem lát senki, fogd a puskát hátha jön madár. Én pedig szorítottam, hátha jön, volt már ilyen, hogy odaadta, de akkor nem akart felénk repülni kakas. De most felhangzott az oly kedves hang, amikor szárnyra kel a kakas és kakatolva közeledik, és jön a hang felénk...és tényleg jött...egy hosszú tollú igazi vad fácánkakas magasan a fák fölött. Lőjjed, jól jön mondja Apa. Vaktába odadobott lövésemre a kakas röpte megtört és gombócként huppant a földön. De ugyan ki lőtte, biztos, hogy nem én...de ki más, nem lőtt rá más... akkor mégiscsak, el se hiszem. Odarohantam és boldogan hoztam lábánál fogva, hisz másokat is láttam, hogy így hozzák azt a madarat amit ki akarnak tömetni. Mert én akkor minden első madaramat és vadamat ki akartam tömetni. Akkora vadászöröm talán azóta sem ért... és talán Apát sem... és nem mondhattam el senkinek, pedig de szerettem volna dicsekedni vele és fogadni a gratulációkat. Biz isten azt se bántam volna ha mind a 33 jelenlévő vadász elfenekel, csak végre hivatalos VADÁSZ lehessek.
Emlékek, melyek oly kedvesek, élmények melyek mélyebben élnek mint bármi ami a múlt héten vagy mondjuk tegnap történt.
Remélem majd a lányomat vagy a fiamat érdekelni fogja a vadászat és átadhatom neki/nekik a két "örökös" puskát, hogy hasonló közös élményeket tudjunk megélni.
Ilyen volt régi tussal:
És ilyen lett:
"Ősi örökség ez, amit egyik ember örököl, a másik nem."
