Sziasztok!
Első bakom idén:
A vasárnap hajnal még sötéttel ott talált minket U.Péterel az egyik nemrég learatott árpatarlónál. A mellette fekvő kukoricás szélébe beállva vártuk, hogy hátha előbukkan valami kedvünkre való bak. De csak egy suta merészkedett ki a tarlóra és néhány nyúl rohangált fel s alá. Egy bak jól ránk ijesztett, miután hátulról „becserkészett” minket és öt méterről ugrott meg.
Már visszafelé indultunk az autóhoz, amikor egy bakot pillantottunk meg egy nagy búzatáblában. Éppen csak a feje látszott ki a gabonaszálak között, néha még az se teljesen. Gyors bírálat után
a „de jó volna meglőni” gondolat fogalmazódott meg bennünk. Megpróbáltam lőbotról a nyakát megcélozni, de a nagyvegyes hangjára a bak csak elugrott és nem is túl ijedten menekült. (Lehet, hogy az „aprócska” lövedéket szétcsapta a búza, vagy én tippeltem rossz helyre a nyakát.
) Valószínűleg nem volt képben a veszély mibenlétével, mert nem sokára megállt és folytatta napi megszokott tevékenységét. A rácserkelés mellett döntöttünk, ami a néhol derékig érő vizes szárak közt nem volt leányálom. Egyszer már sikerült lőtávba érni és egy művelőnyomban a bak egész teste látszott, de háttal állt.
(Peti lesifotóskodott)
Nem sokkal utána teljesen eltűnt a szemünk elől.
Úgy véltük, hogy továbbment és egy hajló mögött tűnt el. Gyerünk utána!
Már-már azt hittük, hogy teljesen faképnél hagyott minket, amikor hirtelen húsz méterre tőlünk felállt a búzában. Persze mi abban a pillanatban le is guggoltunk. A bak szerencsére még mindig nem vett észre.(!) Nem volt más lehetőségem, óvatosan, de már lövésre kész puskával egyenesedtem fel és azonnal lőttem...
