Egy napi munka eredménye, maradék anyagokból, nulla költségvetésű projekt.
Cserkelés közben láttam egy vadásztársamét, annyira megtetszett, hogy hazaérve hirtelen felindulásból neki is kezdtem építeni egyet. Minden előzetes mérés, vagy tervrajz nélkül, csak úgy érzésből, saját kútfejből, ahogy mondani szokás.
De ahogy a mondás tartja: az ember az első házát az ellenségének építi, a másodikat a barátjának, a harmadikat magának. Egy-két apróságot ezen is változtatnék, de úgy összességében meg vagyok elégedve vele.
Könnyű, két ember könnyedén mozgatja, stabil, kétszemélyes.
A képfeltöltéssel viszont nem boldogultam, csak ebben a formában sikerült.