A róka és vadászata

Volt valami abban a gödörben. Valami, aminek a szaga ellenállhatatlan erővel vonzotta. Enni akart, az éhség vad erővel marta a gyomrát. Már tegnap is itt volt, még pár falat jutott neki ezért ma már célzottan kereste ezt a helyet. Egész álló nap zuhogott az eső, merő víz és sár volt minden, ilyenkor vadászni szinte lehetetlen, de nem is kell erőlteti, amíg van más, biztosnak tűnő élelem.
Ahogy kiért a kis erdőből az út szélére, hátszél fújt, de nem számított, pontosan tudta, mit és hol keressen.
Éppen ekkor egy piros autó gurult arra a falu felől, ettől megijedt, beugrott az árokba, majd a kocsi közeledtével átszaladt az úttesten, és a túloldali árokba lapult. Itt sem érezte magát biztonságban, pár métert futott felfelé, aztán kétségbeesetten visszarohant a az erdőcske melletti kukoricába, miközben az autó változatlan tempóban húzott el mellette. Távolodó zúgását hamar elfújta szél, megnyugodott és pár perc múlva már ismét ott szaglászott a gödör szélén. Aztán leereszkedett és mohón szippantotta fel az izgató szagokat, szedegette össze a megmaradt morzsákat. Annyira belemerült, hogy a piros autót már későn vette észre, igaz, a szél is erősen zörgette a kukoricást és a faleveleket. Vakító fénycsóva csapott a szemébe, emberi hangot hallott: Ott a róka!- mondta valaki az autóban. Elugrott, a mélyedés túloldalán álló fák lehajló ágai alá menekült. A kocsi azonban ismét továbbment és eltűnt a legszélső ház sövénye mögött.
Már indult volna vissza, amikor ismét közeledett az autó, és a fénycsóva pásztázni kezdte a fák tövét. Most már a tarló felé menekült, miközben a szeme sarkából látta, hogy az autó elég távol megáll. A fény továbbra is követte őt és amikor a kukoricás széle előtti gazban leült (úgy érezte, ez a takarás már láthatatlanná teszi), bántóan sütött a szemébe. Aztán a kocsi sötétségbe borult, hang nem hallatszott, csak a szél zúgott a mezőn keresztül. Várt, de minden idegszálával visszavágyott a gödörbe. Sóvárogva bámult arra, most szembekapta a szelet, a hullámokban érkező, ingerlő szagok szinte húzták előre, ám óvatossága mást parancsolt. A kocsi felől időnként felvillant a fény, majd rögtön ki is hunyt. Minden nyugodtnak tűnt.
Nem bírta tovább, muszáj volt mennie! Elindult a gödör felé, szaporán ügetett és nem érdekelte, hogy a fény ismét rátapad, végig követi. Félúton járt, amikor halk füttyszó ért hozzá az autó felől. Azonnal megtorpant, minden idegszálával figyelt. A következő pillanatban valami iszonyú erő mind a négy lábát egyszerre rántotta ki alóla és ő másodperceken belül abban a másik világban volt, ahonnét soha nincs visszatérés, de mindig süt a nap, ismeretlen fogalom az éhség, mert a tarlókon zsíros egerek cammognak, a baromfiólak és kerítések tárva-nyitva állnak, a kutyák mind meg vannak kötve, nincs vadász és nincs rühesség sem…