A róka és vadászata

Itt a történet, ha valaki még nem unja a rókáimat:

Szombat este ismét őrségben voltam, ezt ki szoktam használni a rókavadászat terén. Ha már egyszer úgysem alhatok…
Még a sima, tehát csak őrködéses időszakban a temető alatt futott át előttünk egy süldőróka…
10 óra körül vettük elő a lámpát és a rétszélben rögtön egy nyest üldögélt, de mindjárt el is ugrott. Aztán, ahogy Újtelepet megkerültük, a tarlón már megszokott ismerősünk szemei csillantak meg. Ő erről a távolságról szépen el szokott kocogni (kb. 80 m), úgy, hogy éppen nem lehet lőni, ha véletlenül közelebbről találkozunk, pánikszerűen menekül.
Most is megindult, aztán mégis megállt (úgy látszik, hatott a csaknem egy hónapos nyugalom, amíg nem jártam ki) és keresztbe fordulva nézett felénk. Tudtam, biztosan tudtam, hogy azonnal indulni fog, de azt is tudtam, hogy ezt a kedvező alkalmat muszáj kihasználnom. Sajna, a kissé kemény ravasszal nem vagyok képes gyorsan lőni, így alaposan belelépett a lövésbe. Elesett, rugdalózott, én meg gyorsan töltöttem. Aztán felkelt és lassan, bal hátsó lábára sántítva elindult. Lőni akartam, de nem sült el a puska, aztán meg lefeküdt, csak sejtettem, hol van. Többször is meg kellett néznünk a lámpával, és a lövésem eredménytelen volt. Újra felkelt, pár lépéssel arrébb ment, megint lefeküdt a gazba. Vagy 10 percig próbálkoztunk, hogy megfelelően lássam és meglőhessem, nem sikerült. Csak a szeme villogott rövideket, aztán mindig elfordult, a testét nem láttam.
Nem lehetett mit tenni, kockáztatni kellett és hazamenni a kutyáért, sörétes puskáért. Siettünk vissza, ráadásul oldalról mentünk, félig takarásban, kitűnő széllel, hogy Bellának valami előnye legyen az észlelésnél és ha futásra kerül a sor, minél kisebb hátrányból induljon. Már nem fiatal és el van hízva, illetve vadászat hiányában nincs is edzésben.
Kutyám egy darabig nyugodtan keresgélt mellettünk, aztán kezdett élénkülni, majd látszott, hogy szagot fogott és beugrott a gazcsíkba. Abban a pillanatban már jajgatott is, dühében és fájdalmában egyszerre…A róka már készen várta…
Elég zajos küzdelem alakult ki a harcoló felek között, a hátulját felemelni képtelen róka szemlátomást sikeresen verte vissza az ilyen csatákhoz egyáltalán nem szokott labrador rohamait, én pedig igyekeztem félrehívni a kutyát, hiszen feladatát immár maradéktalanul elvégezte. Egy pillanatra Bella arrébb lépett, és azonnal szólt a bock…
Szép kanrókát zsákmányoltunk, első lövésem mindkét combját érte, egyik combcsontját cafattá törte, ezért nem tudott nyomorult elmenekülni. Sajnáltam, egy régi ismerőssel – ellenféllel kevesebb. Őt már nem kell többé keresnem…

Egy jó óráig ezután nem történt semmi, éjfél előtt indultunk az újabb körre. A P. utcai kertek a vasútig nyúlnak le, itt, a töltés alatt nézegetett egy süldő róka. Ahogy kiléptem a kocsiból, már számítottam rá, hogy elugrik, mert alaposan a tarkómba fújt a szél, de nem, megvárta, amíg ráteszem a szálkeresztet.
Csett!
Hogy a jó k… életbe! Ráadásul alig volt 50 méterre! Még most sem menekült, hanem csak felfigyelt. Közben gyorsan újra felhúztam a puskát, céloztam, de éppen szemben állt. Aztán megindult fel a sínekre, halkan cincogtam – semmi, ráfütyültem, megállt, gyorsan meghúztam a ravaszt. Összecsuklott és lebukfencezett a töltésen, az aljában rúgott egy párat (miközben én már elkönyveltem magamban a sikeres lövést), majd talpra állt és két lépéssel eltűnt a gazban. Közben vagy száz méterrel messzebb egy másik róka is kijött a kertekből és a síneken átszaladva eltűnt a kukoricában. Ő is rutinos versenyző, talán majd a kukoricatarlón egy hosszú lövéssel meg tudom csípni, mert máshogy aligha sikerül…
A meglőtt miatt nem aggódtam, nyilván váll mögött, bordák között ment át a golyó, 15 méteren belül fekszik. Csak annyi, hogy haza kell menni a kutyáért, ő majd előszedi. Nagy kaland…
Bella bőszen keresgélt, mi pedig a síneken állva hallgattuk, hogy mikor vált át lihegése szuszogásba, annak jeléül, hogy a szájában van a rudi, de ez nem történt meg. Többször visszajött, ekkor még lejjebb sétáltunk, és újra beküldtem, reménykedve, hogy ha mással nem, de légszimattal talán eredményes lesz. Semmi…
Visszafordultunk, ekkor már biztosan túl voltunk a rálövés helyén. Kezdett vészesen fogyni az önbizalmam, de még mindig csökönyösen hajtogattam, hogy ennek a rókának itt kell feküdnie a közelben! Nem mehetett el!
Most viszont kutyám is eltűnt! Hiába hívtam, füttyögettünk, füleltünk, nem hallottuk sehol. Nagyon hangoskodni sem akartunk, mert néhány házőrző már így is nehezményezte a lármát.
Persze, az élénk szél eléggé zörgette a kukoricát, ami alaposan megnehezítette a dolgunkat. Vagy 10 perc után visszamentünk a kocsihoz, hátha ott vár bennünket. Persze, ilyenkor már jönnek a hülye gondolatok, hogy nehogy baja legyen, hátha hurokba akadt, stb.
A kocsinál sem volt. Elindultam vissza a sínekre, ekkor szólt társam, hogy jön a kutya a presszó felől!
Gondolom, valami macskát talált a kukoricában és azt hajtotta világgá. Teljesen el volt fáradva és szomjasan lihegett. (Már zárva volt a presszó).
Bár a lámpa is végkimerülésben szenvedett, még egyszer visszamentünk Bellával. Ott ment be a kukoricába, ahol először is nagyon szimatolt a töltésoldalban (vér semmi) és most, mintha valami furcsa hangot hallottam volna a kukoricából! Olyat, ami nem lihegés volt, inkább hörgés, morgás, szártörés.
Siettem beljebb, közben bíztattam a kutyát és imádkoztam, hogy a lámpa bírja még egy kicsit. Pár lépés után hallottam, hogy a kutya jobbra liheg, valami viszont velem szemben hörög. Még néhány méter, lámpa fel, ott ül a nagybeteg süldő a másik sorban. Bal kézben a lámpa, jobb vállnál a puska, hátrahajolok, mert a cső majdnem eléri, durr! A Nike Extra egy sorral hátrébb lök, Bella érkezik, a többit rábízom, de nem hozza a rókát, csak egy kicsit arrébb teszi, gondolom, elege van.
A kocsinál kíváncsian nézem, szügye elejét szántotta végig a lövés, egyik első lába eltört, meg talán szilánkot is kapott a tüdeje, azért hörgött. Hát, pocsék egy produkció volt 50 méterről…

Bella viselkedését nem tudom megmagyarázni, pedig magam is nagyon kíváncsi lennék rá. Nem akart még egyet verekedni? De akkor miért nem ugatta? Nem is találta meg, csak a végén? Alig volt 10-15 méterre a széltől!
Rejtély, mindenesetre alaposan beleizzadtam…