Végre otthon kijutottam egyedül is vadászni(mivel nem vagyok tag,csak vendégjeggyel juthatok ki a területre,és ezt a tagok ritkán szórják csak ugy,de egy jóakaróm megajándékozott párral)
A szóró ahova kiültem,két telepített fenyves között feküdt.A les mellett egy csapolóárok húzódik a két erdő között és ennek a partján van a szóró,amin most siló volt. Édesapám kiadta az ukázt,hogy mire szabad fegyvert emelnem,hát soha ennyi lehetőségem nem volt,de mind csak lehetőség maradt.Mert reggel 5kor már a lesen voltunk,és egész reggel csak a fácánok kakatolását hallgattam a környéken(hál Isten elég sok van belőlük). Hat órakor,egyszer csak kilép a sűrűből egy róka,körbenéz majd elindult tőlem elfele.
Nem is gondolkodva felkaptam a les sarkából a .222 remingtont. Ezt meghallva a róka megtorpant és elkezdett nézelődni,azt kihasználva,a szálkeresztet a róka váll-lapja mögé húztam.A lövés csattanására a róka összecsuklott.Ezután kezdtem nézegetni a zsákmányom.De még nem másztam le a lesről,mert még bármi lehetett volna,de nem lett semmi. Reggel fél nyolckor végre ott álltam a róka mellett.
Csak csodálni tudtam,ekkora szukarókát még nem is láttam,nem hogy lőttem volna.
Rövid,de nagyon széles hátú,a szőre még nem kopott meg,és a színe az igazi hamisítatlan rókavörös.De az igazai meglepetés akkor ért mikor a szájába belenéztem,márt nem volt meg neki a jobb felső szemfoga,a balból is már csak fél centi volt meg.
Az alsó fogak megvoltak még,de csak kb. egy centiméter hosszúak voltak.Az apró metszőkből,már csak egy volt meg elől.
Nem hittem volna hogy ilyen jól kezdődhet a nap,de mégis!
(a rókát nem tartottam meg,hanem egy ismerősnek elajándékoztam mert most egy bundáravalót gyűjt,és segítek neki ha tudok,elsőre Ő is kannak kereszteltek a Rókák Nagyanyját,még egy vadásztárssal is összefutottunk,Ő is kannak nézte míg meg nem látta,hogy nincs ott a lába közt az aminek ott kéne lennie
)
