Tegnap délután (mivel végre mi is kaptunk egy kevés havat), az ördög sem tudott volna otthon tartani. Összeszövetkeztem apuék vadőrével, negyed órával előbb hazamentem a munkahelyről és vágtattunk kifelé a területre rókát hívni.
Mező közepén magányosan álló magaslest szemeltem ki (ez lehet, hogy hiba volt), melytől nyugatra, egy É-D irányú, elég keskeny, de nagyon hosszú erdőcsík húzódott. Onnan reméltem rókát.
Alig léptem fel a lesre, már meg is láttam a mintegy 350 m-re, a másik les felé tartó rókát. Szemlátomást nem vett tudomást rólunk. Elhelyezkedtünk, lepakoltunk, közben szemmel tartottuk a komát. Egy szántáson keresgélt, közben lassan tartott kelet felé. Jó negyed óra múlva ráhívtam a nyúlsíppal. Semmit nem reagált és én sem akartam erőltetni, mert még nagyon világos volt, féltem, hogy a lesen is észrevesz bennünket, ha közelebb jön. El is bóklászott valamerre…
Aztán nemsokára a szemben levő erdőcskéből hallatszott rókaugatás. Kezdtünk bizakodni, onnét tökéletes szelünk volt. De még mindig soknak ítéltem a fényt. Kezdtem bánni, hogy ilyen nyílt helyen álló lesre ültünk!
Jó 10-15 perc múlva, az ugatás vonalában, megjelent a róka a mezőn és a szélben keresgélt. Olyan 250 m körül saccoltam. Nézegettük egy kicsit, aztán lehúzódtunk a palánk mögé, hogy csak a fejünk látsszon, és rácincogtam párszor.
Mindjárt meg is indult, egyenesen felénk, de nem sietett.
Szép lassan elkezdtem kitolni a bock csövét, hogy ne akkor kelljen vele vesződni, amikor a róka már a közelben van. Amint vízszintesbe került a puska és ránehezedett a lesdeszkára, az odafagyott jég halkan reccsent párat és a kb 200 m-re levő koma szinte ugyanakkor megtorpant. Egy jó darabig semmilyen cincogásra nem reagált, csak egyhelyben matatott, üldögélt.
Várakoztunk tehát mi is, arra gondoltam, talán egeret foghatott menet közben, azzal szórakozik. Mikor aztán felkelt és jobbra-balra szaglászott, bóklászott, ismét ráhívtam.
Most még határozottabban, gyorsabban indult el, és nagyon bíztam a sikerben, újra kidugtam a puskacsövet! De nemsokára ismét megállt (ekkor olyan 140 m körül lehetett), megint úgy nézett ki, hogy egeret talált. Itt aztán el is szórakozott sokáig, semmilyen cincogásra nem reagált.
Mikor már erősen sötétedett, és a róka elindult balra, elővettem a nyúlsíró sípot és azzal is többször ráhívtam. Ennek az lett az eredménye, hogy egy másik róka is megjelent az első mellett, de felénk nem jött egyik sem.
Leforrázva baktattunk vissza a kocsihoz. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mit rontottam el???
Este, már éppen az elalvás határán voltam, amikor megszólalt a telefonom. Szabolcs hívott, hogy a kertünk végében ugat a róka!
Hát, nem volt lelkierőm kiugrani az ágyból…
Különben is tartottam tőle, hogy kevés már a fény, nem látnám meg rendesen.
Ma reggel 7 órakor, ahogy az épülőben levő házunk udvaráról jöttem ki az utcán melegedő, duruzsoló kocsihoz, két házzal arrébb, az utcavégen jött át egy kistestű róka a mezőről a kertek felé. Puska otthon…
Bánatomban megnézettem Bellával a kertünk melletti nádast, nyom és szag mindenhol, de üres volt...
