Szervusztok!
Jó rég nem írtam már ebbe a topicba, mert sajnos nem volt miről. De az elmúlt két hétben szinte hasra estem a rókákban, úgyhogy van mit megosztanom:
Szeptember végén és a napokban is sikerült egy-egy rókát elejtenem
Szeptember végén épp a lesemen ültem és a szórón disznóékat vártam, amikor gondoltam egyet és hátranéztem. Majd 300 méterre még fényes nappal egy róka osont egy fasor alatt. A szél srégen arra fújt, így gondoltam, felesleges foglalkozni a dologgal, hisz mindjárt el is éri az illatfelhő. 300 méterekre meg amúgy is elmebeteg és felelőtlen dolog lövöldözni, így hát vissza is fordultam. Másrészt pedig az a meleg napsütéses délután olyan szép volt, hogy kár lett volna mindenféle esély és cél nélküli durrogtatással szétrobbantani.
A szél idő közben fordult és már nem szemből, hanem oldalról kaptam az áldást. Pont arra felé páhogott, amerről a disznókat vártam. Már le is mondtam róluk, mikor mögöttem és a les alatt motoszkálást hallottam. Gondoltam, biztos a pele-család az, ami a lesbe befészkelte magát. Ahogy ezt elgondoltam, már jött is ki alólam (vélhetően a les mellett húzódó sásos patakmederből keveredett elő) velem szembe a nemrég látott róka. A puska nem is tudom, hogy hogy került a kezembe nagy hirtelen, de a következő másodpercben már a céltávcsövön keresztül figyeltem, ahogy tőlem elfelé halad. Hátba nem akartam lőni szegényt, ezért mikor kb. 20 méterre lehetett, rácincogtam. Erre félig megmutatta a lapockáját, majd a nagy csattanás kirántotta a lába alól a talajt.
A minap épp cserkelni készültem kísérőmmel, s autóval zötyögtünk a terület egyik legtávolabb eső sarka felé, ahol megkezdhettük volna reggeli sétánkat.
Egyszer csak a kísérőm a földúton félre rántotta a kormányt a tengeritarló mellett "Ott a róka, lődd meg!" felkiáltással. Kaptam is a keresőt és pásztáztam a terepet gyorsan, de hiába. Jött is a válasz, hogy kicsit közelebb kellene nézelődni. :
Nem akartam hinni a szememnek, a róka egy köpésre volt az autótól, nem lehetett több 10 méternél! Egy egérfészket ásott ki éppen, abban volt eltűnve az egész feje, majd onnan kihúzva hegyező fülekkel meredt a lyukra, miközben mellette a Niva motorja magas alapjáraton dörömbölt, mert még leállítani sem volt érkezésünk.
Az esélytelenek nyugalmával, de annál gyorsabban ugrottam ki az autóból. Szinte biztos voltam abban, hogy mihelyt kattan a kilincs és a zár, abban a pillanatban a farka alá rúg a koma. És még csak arra sem méltatott, hogy a seggét a földről felemelje
!
A füle hallatára töltöttem golyóra a puskát, ami csak arra volt elég, hogy szépen felálljon és a fél szemét rám meressze, aztán visszafordult a lyuk felé és azt bűvölte.
"Hogy az anyád Úristenit!" - gondoltam magamban (lehet hogy még ki is mondtam), ennek aztán vannak idegei! Odaszóltam neki (már nem emlékszem, hogy valójában mit is mondtam), mire feleszmélt és felém kapva a fejét látszott, hogy megrándul - talán elugrani készül. Gyorsan a nyaktövére céloztam és elhúztam a ravaszt. Természetesen tűzbe rogyott.
Kísérőmmel nagyon örültünk, mert szép gereznája volt, mindenképp meg szerettem volna nyúzni. Mikor azonban átfordítottuk, elment a kedvem tőle. A teljes lapocka és a bordák fele hiányzott. Szóval félig már meg is volt nyúzva...
Így a gereznáját megtarthatta szegény. Nagyon szép bundája volt, és úgy általában véve elég jól táplált volt a barátunk.
Mindenesetre elgondolkodtató, hogy hogy a fenébe lehetett ilyen nyugodt egy járó motorú autó mellett, miközben valaki kirúgja az ajtót, kipattan és fémes csattanással csőre tölt egy puskát?
A használt fegyver mindkét esetben CZ550 lux, kaliber 30-06., a lőszer pedig Winchester Power Point volt 11,7 grammos lövedékkel szerelve.
Köszönöm Diana!
Üdv.: Beregi Vadász
