Gratulálok a sikeres bakvadászoknak!
Néhány hete én is kaptam egy meghívást, egy szezonvégi, selejt bak elejtésére.
Két alkalommal már próbálkoztunk, láttunk is jó néhány gyönyörű bakot, de egyik sem az én „kategóriám” volt.
Pár napja, a hanyatló nap, újfent a területen talált bennünket. Az előző napi tapasztalatok alapján, elég későn mozdul a vad, így nem mentünk túl korán.
A korábbi próbálkozásokhoz képest annyival volt más ez az este, hogy megpróbáltunk egy konkrét bakra „rámenni”, amit meghívóm, már többször látott, a terület egyik távolabbi csücskében.
Fél hét körül szállítunk ki a kocsiból és kezdtünk rácserkelni a bak vélt élőhelyére.
Nem is mentünk túl sokat, megláttunk négy őzet, köztük egy bakot, de messze voltak még, nem tudtuk, hogy Ő-e az.
A szelünk jó volt, egy ritkás erdő takarásában, viszonylag biztonságosan tudtunk közeledni feléjük.
Szemmel tartva őket láttuk, hogy szerencsénkre, ők is közelednek, jönnek az erdő felé.
Nem sokára barátom el tudta bírálni, hogy igen Ő az, próbáljuk meg elejteni.
Nem messze az erdőtől, amelyben mi álltunk, valamitől megriadtak, és egyenesen beszaladtak az erdőbe, tőlünk úgy 60-70 méterre, majd ott meglassulva haladtak tovább.
Ekkorra én már, egy fára támasztva a puskát, figyeltem Őket, és amint a bakot tisztán, keresztbe fordulva láttam, elengedtem a lövést.
A bak, a klasszikus bejelzés után, mintegy húsz méteres halálvágta végén, élettelenül esett össze.
Mikorra hozzáértünk, a nap is eltűnt a horizonton, de nem bántam, örömmel tapogattam, fényképeztem, a három évesre becsült bak, trófeáját.
Ezúton is köszönöm meghívómnak és persze Diana-nak, eme szép élményt!
