Egy személyes emlék:
Mikor megnyerte az olimpiát még kölyök voltam de nagyon megmaradt bennem valamiért a győzelme, tv-n keresztül is olyan kisugárzása volt amit nem lehet leírni.
Néhány éve aztán elkezdett érdekelni a koronglövészet és több lőteret is meglátogattam mikor elhatároztam, hogy ha már tanulok akkor lehet azt a legjobbtól kellene. Nincs messze a lőtér a munkahelyemtől így meg tudtam oldani, hogy abban a pár órában mikor nyitva vannak be tudjak ugrani. Először nem is mertem felhívni mert , hogy egy olimpiai bajnok úgy sem fog foglalkozni velem így levelet írtam. Hamar jött a válasz a magázó levelemre nagyon kedves formában. Mikor először beléptem hozzá éppen tavaszodott és mosolyogva bíbelődött a virágokkal amiket éppen akkor tett ki . Na ilyet máshol nem láttam, neki ez nem csak egy lőtér volt hanem sokkal több. Már első beszélgetésünk alkalmával nagyon kedves, barátságos volt de a következő kb 2 évben mikor heti 2x találkoztunk ez csak még inkább megmutatkozott. Nagyon hamar rá kell döbbennem, hogy az 1 óra nagyon kevés amit kint töltök mert mindig sikerült elbeszélgetni az időt. Ő volt aki annak ellenére, hogy ezzel bevételtől esett el “rábeszélt” a vadászvizsgára mert akkor olcsóbban tudnék gyakorolni. Nagyon sokat köszönhetek neki, mindig volt néhány kedves szava az emberhez akkor is ha nem ért rá vagy az utánpótlással foglalkozott. Aztán sajnos a munkám közbeszólt és kevesebbet jártam, majd egyáltalán nem tudtam megoldani sajnos.A nehézségek ellenére mindig tudott pozitív lenni, másoknak segíteni. Számomra ő nem csak egy olimpiai bajnok vagy példakép hanem sokkal több talán a legenda lenne erre jó szó de még az sem elég. Remélem megadatik neki, hogy egyik tanítványa hasonló eredményeket ér mint ő el és ezt fentről nézheti, mert az utánpótlás-nevelés volt a mindene.
Tegnap sokkal szegényebb lett a világ.
