Vers

[Németh Lajos]

Iszonyú dolgok mostan történűlnek,
Népek népekkel egymás ellen gyűlnek,
Bűnösök és jók egyként keserűlnek
S ember hitei kivált meggyöngűlnek.
Ember hajléki már rég nem épűlnek,
Szivek, tűzhelyek, agyak de sérűlnek,
Kik olvasandják ezt, majd elképűlnek,
Ha ő szivükben hív érzések fűlnek.

Jaj, hogy szép álmok ígyen elszörnyűlnek,
Jaj, hogy mindenek igába görnyűlnek,
Jaj, hogy itt most már nem is lelkesűlnek
S mégis idegen pokol lángján sűlnek.

Itt most vér-folyók partból kitérűlnek,
Itt most már minden leendők gyérűlnek,
Itt régi átkok mélyesre mélyűlnek:
Jaj, mik készűlnek, jaj, mik is készűlnek?

Hegedűs fickók többet hegedűlnek,
Olcsó cécókon ezerek vegyűlnek,
Rút zsivány-arcok ékesre derűlnek
S ijjedt szelidek szökve menekűlnek.

Lámpás, szép fejek sután megszédűlnek,
Emberségesek igen megréműlnek,
Ifjak kik voltak, hoppra megvénűlnek
S a Föld lakói dög-halmokba dűlnek.

Bús kedvű anyák keservesen szűlnek,
Labdázó fiúk halálba merűlnek,
Ős, szép kemencék sorjukba elhűlnek
S kedvelt szűzeink uccára kerűlnek.

S szegény emberek mégsem csömörűlnek,
Buták, fáradtak és néha örűlnek,
Szegény emberek mindent kitörűlnek
Emlékeikből, mert csak ölnek, ölnek.

Szegény emberek ölnek és csak ölnek
S láz-álmaikban boldogan békűlnek
S reggelre kelvén megint megdühűlnek,
Kárhoznak, halnak, vadakká törpűlnek.

Halál-mezőkön bitófák épűlnek,
Nagy tetejükre kövér varjak űlnek,
Unják a hullát, el- s vissza-röpűlnek,
De az emberek meg nem csömörűlnek.  /Ady Endre/

[Németh Lajos]

- József Attila -

EGY SPANYOL FÖLDMÍVES SÍRVERSE

Franco tábornok besorolt ádáz katonának,
nem szöktem meg, mert féltem, agyonlövet úgy.
Féltem - azért harcoltam a haddal a jog s a szabadság
ellen Irun falain. S így is elért a halál.


1936. augusztus vége

[táborilelkész]

József Attila

 Két hexameter

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis!

1936. november - december

[Balkóbátya]

Nemzeti ünnepünk alkalmából,fogadjátok szeretettel saját versemet:

Egy régi március…

A tavasz langyos földszagát érzi az éledő világ…
A város is ébred…pezseg-forr mint a véred, az ifjúság lázadó korszaka alatt…
Mert akkor, ott: ’48-ban-a kor haladt, de a haza csak egyhelyben maradt!!!
A költő asztalra ugrott, aztán magasabbra: vitte a hév, a bátor ifjú vér.
S hangja most már a nemzet haragja, mely zúgva szól, akarva kér!
Kívánjuk!!...Zengi a tömeg, mely nem enged békét, sem lanyhulást…
Nyomdát szerez, szikrából lobbanó lángja
a helytartótól követel szemhunyást.
S győz a nép, hát hogyne győzne!
Hisz van közös akarat, mely zsarnokot remegtet
és rengeti az ősrégi falakat.

[táborilelkész]

Köszönjük szépen! 

[Németh Lajos]

Nem vers.

A MÉLYSÉG

Mizser Fruzsina

Először egy kis, egyszerű szabású cipőt próbáltam fel. De az orra nyomta a nagylábujjamat. Sajnáltam, pedig tetszett.
A következő némileg nagy volt rám, úgyhogy gyorsan kihúztam belőle a lábam. Mellette ott volt egy aprócska gyerekcipő, ez persze szóba sem jöhetett. Odasurrantam egy fénylő
magas sarkúhoz, ami nagyon szép volt, de aztán megláttam egy törékenynek tűnő, különös kis darabot.
Belebújtam.
Tökéletesen illett rám.
Rám is.
Akkor néztem először úgy a Dunára, hogy felfordult a gyomrom.
Tovább sétáltam a parton.

[Németh Lajos]

04.11.


A magyar Ugaron


Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?

Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.

Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

[Németh Lajos]

Kiegyezés tangó /részlet/

Egy vérrel írt táncrenden időtlen-időktől zajló,
egy dugdosott, fogdosott, összekent, nyálazott tangó.
Egy ócska kis bűnlajstrom, végszava borgőzben szagló,
de fülemhez emelve: morajló tengeri kagyló.
Egy forgandó, porlandó, girlandó, parlando, pangó,
tehát egy pangó tangó, igen egy rég pangó tangó.
Egy utolsó magjáig elszántan irtandó tangó,
egy felejthetetlen, levetkőzhetetlen tangó.

Például: felfagyott országút, eső van, hajnali köd,
szétzilált estélyi jelmezben ellejt a pár.
A frakkszárnyak összegyűrt gombócban, szakadt a nadrág,
a harisnyakötőben tollkés, a kézben pohár.
Ön Európát rabolja éppen! - búgja az asszony.
Ugyan már kedvesem, mit nem mond! - kacsint az úr.
Hát hol van itt Európa? Nézzen szét, nézzen magába!
Itt sár van, és ön van, és én vagyok, szakadatlanul.

Ahol most táncolunk, ez itt az Angol Királynő,
a kocsmának asztala, cipője azon kopog.
Ez Deák Ferenc úr pipája, vigyázzon! Lépje át, kérem!
Nagy dolgok dőlhetnek dugába, ha rátapos.
A felfagyott országút itt visz, a sótartó mellett,
és mindjárt utána a Lánchíd következik.
Aztán egy ónkancsó, aztán a Károlyi kastély.
Kun Béla szónokol, pipafüst borítja el.
Egy dísz zsebkendőbe földosztó karókat vernek.
A rádió ostroma még eldöntetlenre áll.
De ne féljen kisnagysád, forogjunk, amint adódik,
hisz' a szélső pohár mögött mindig lesz újabb pohár.
Ön attól fél talán, hogy egyszer csak lepottyan innen,
de végtelen parkett ez, nyugodtan hihet nekem.
Ön Európát emleget, hát megsúgom, hogy bő száz éve
innen az asztal széléig még nem jutott senki sem.

Csengey Dénes

[Németh Lajos]

Ez sem vers, de nem is vadászkönyv.
Új rovatot meg nem akarok nyitni, ezért ide illesztem.

https://colore.hu/szelavi/kultura/libri-irodalmi-dij-2022/

Szóval Mulat a manézs. Nekem nagy csalódás volt, a (szerintem) zseniális Meg se kínáltak után, erőltetettnek éreztem. Elolvastam, de azóta (2021 karácsonya) sem éreztem késztetést, hogy újra kezembe vegyem.

[Snipe]

A szarvasokká vált fiúk (román népballada, Bartók Béla gyűjtése)

https://epa.oszk.hu/00000/00022/00481/14839.htm

[Erdojaro (Molnár Attila)]

Faludy György:
Tanuld meg ezt a versemet
Tanuld meg ezt a versemet
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tiéd, kölcsönveszik,
A közkönyvtárban elvesztik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég-
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv sem lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet ,akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó-
memóriából szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz ,hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed ,
az embert leöld s megegyed-
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elhagyott,
mihelyest a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet , hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még ,míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet!

[Németh Lajos]

Ezen az előadáson voltunk tegnap este.
Talán Hobó Tudod, hogy nincs bocsánat c. összeállítása cincálta úgy szét a lelkemet, mint ez.
Fenomenális.

[Németh Lajos]

[Erdojaro (Molnár Attila)]

 

[Németh Lajos]

https://www.google.com/search?q=van+egy+orsz%C3%A1g&source=lnms&tbm=vid&sa=X&ved=2ahUKEwiHvOamqI_9AhU38rsIHWURCjEQ_AUoAXoECAIQAw&biw=1536&bih=754&dpr=1.25#fpstate=ive&vld=cid:53ee57cd,vid:Lc5EDxKwuXc