Apróvad gazdálkodás : fácán, fogoly

Sziasztok!

Néhány hete már elkezdődött az apróvadas idény, de a legjobb, legeredményesebb vadászatok majd csak november-decemberben lesznek. Kedvcsinálónak feltennék ide egy írást a tavaly novemberi alföldi vadászatunkról. Mivel ez nem az irodalmi rovat részére készült, hanem mindössze egy barátomnak küldött tényszerű, száraz beszámoló, előre is elnézést kérek mindenkitől, aki jobbat várt!
Íme:

Ígéretemhez híven beszámolok a pénteki vadászatról.

8 puskás és barátnőmmel, valamint apám feleségével együtt 10 hajtó, + 3 kutya jött össze reggel 8-ra Bordányban. Az eligazítás után autókkal a falu túlsó vége felé mentünk, és a mezőszélen, a házak alatt álltunk meg. Ide két hajtást terveztek, a második végén visszaérnénk kiindulási pontunkra, aztán más vidéket keresünk fel.
Két leállót vittek előre, mi, többiek, pedig felvettük az itt szokásos U alakot, a szárat 1-1 puska képviselte. Nekem a bal sarok jutott.
Az első pár száz méter üres volt, egy – két nyúl szalad előre a messzeségben. Aztán a jobb szárnyon szólt a puska többször, majd a bal is lövöldözött valamire. Jobbról egy nádasból kakasok keltek, de elhibázták őket. Én inkább a kutyámra figyeltem, mert esélyes, gazos fűben mentünk, reméltem, ugraszt nyulat, de nem tette.
Nemsokára láttam, hogy jobbra egy tapsifüles rohan szembe a hajtással, ez azonban tőlem messze volt. Igen ám, de elfordult, párhuzamosan szaladt a sor előtt, közben közeledett. Apám lőtt először, neki már jó távolságban volt, de hibázott és már elém is ért, száguldva a fűben. Nem sok idő volt gondolkozni, megpróbáltam gyorsan, az ütemet felvéve lőni, kb. négy szaltót vágott.
Sikeres kezdet!
Itthonról hozott barátom-hajtóm boldogan cipelte, nagyon drukkolt végig, miként barátnőm is, aki még soha nem vett részt ilyen vadászaton és kérdéses volt, hogy fog tetszeni neki.
Később, a térdig érő gazban Bella szagot fogott. Figyeltem erősen, láttam, hogy van előtte valami friss nyom. Fel is piszkált egy kakast, de alacsonyan repült, pont a jobb szárny kapta volna a sörétet, nem lőhettem.
Lábon álló kukorica, jobb oldalán füves gyümölcsös következett. Én a kukoricában levő úton mentem, láttam az előre szaladó kakasokat, de messze keltek, a bal szárnyon Zoli lőtt egyet. Ahogy kiértünk a kukoricából, apám mellett felkelt egy kakas és ezerrel emelkedve jött felém. Apu kiduplázott, utána én csak úgy belesütöttem a puskát valahova elé a levegőbe, - mert másra nem volt lehetőség, majdnem teljesen felettem repült már, - mire gombócként zuhant mellénk. Közben hátra elment egy nyúl.
Kezdett nőni az önbizalmam.
A jobb oldalnak most nádas jutott, egy-egy kakas kelt is belőle, de hibáztak. Mi réten, vetésen, gazosban mentünk, tiszta területen. Miközben inkább jobbra figyeltem, előttem ugrott fel egy nyuszi és balra futott, és közben a mellettem álló hajtóhoz közeledett. Kicsit kényes helyzet volt, le is maradtam, csak a farát porolta a sörét. A hátunk mögött távolról még rálőttem a másik csövet, de elment, kutya nem látta, hogy megfoghassa. Sajnáltam is nagyon. Inkább hibáztam volna el!
Ennek köszönhetően a következő, mintegy 35-40 méterre keresztben rohanót elengedtem, nem éreztem biztosnak a helyzetet a távolság miatt. Sebezni semmiképpen nem akartam.
A kör zárásakor Zoli lőtt még egy felé húzó kakast (nézni is szép látvány volt), aztán vége lett az első hajtásnak. 3-3 nyúl és kakas esett.

Újra felálltunk, és a mellettünk levő területet hajtottuk visszafelé. Most jobb sarok lettem.
Egy elkerített legelő miatt csak később foglalhattam el a helyemet, mindjárt ugrott is a szárnyról vissza egy nyúl. Szembe nem lőhettem a többiek miatt, abban bíztam, hogy jobbra fordul, akkor tiszta lesz. Bennünket meglátva azonban befutott a hajtásba, a gaz miatt csak a távolban tűnt fel újra, nem lehetett lőni.
Tanyák alatti gazos-füves terepen mentünk, egyre-másra keltek a tyúkok. A kakas a házak felé ment el, Robi a szélen nem tudott ezért lőni.
Aztán hirtelen jobbra előttem ugrott egy nyúl a fűből, balra rohant, be a hajtásba. A terep és az irány engedte a lövést, jött is a bukfenc szépen.
Még nem is indultunk tovább, balról kiabáltak nyulat. Ez keresztben szaladt a vonal előtt, éppen jól nekem. Az elő lövés nem volt tökéletes, megbotlott, összerándult, mindjárt igyekezett gyorsítani, de akkor már meg is kapta a szűkebb csövet telibe.
Középen is esett vagy két nyúl, a bal szélen apám szépen lőtt egy magas kakast. Míg erre figyeltem, jobbról kimenekült egy füles, későn vettem észre és már elég messze volt, időnként gaz is takarta. Nem bántam nagyon!
Egy nádfolthoz értünk. Reméltem, lesz bent fácán, de Bella eléggé kedvetlenül járkált benne. Végre a hajtó előtt kelt egy kakas. Középmagasan, egyenesen előre repült, csak fenékbe kellett lőni.
Ismét gyümölcsösök következtek.
Nekem egy darabig semmi nem jutott, a többiek is eléggé csendben voltak. Aztán egy kis csalitban haladva egy öreg fa tövéből pattant ki egy nagy nyúl, az avarban volt a vacka és éppen mellette mentem el. Hátrafelé rohant. Szerencsére tiszta terepen, vetésen keresztül vitt az útja. Eszembe jutott a múltkori csúnya hibázás! Most nem kapkodtam, hanem vagy 25 m-ről pontosan a fülei közé célozva lőttem. Nem akarok nagy számot mondani, de szerintem kb. hatszor fordult át a fején!
A hajtás vége felé jártunk. Bella egy homokos területen keresgélt, a terményt már betakarították. Hirtelen élesen felnyikkant, azt hittük, belelépett valamibe, de kiderült, hogy valószínűleg régi keresztszalag-sérülése újult ki, keservesen sántikált tovább. Persze, ha érzett valamit, ez nem akadályozta semmiben.
Az utolsó 100-150 méteren középen egy jó gazos nádas volt, amiből egymás után keltek a fácánok. Szebbnél-szebb magas és gyors kakasok mentek a többieknek, de nem akartak leesni sehogy sem. Csorgott a nyálam láttukra, szerettem volna próbálkozni velük nagyon!
Végül egy felénk jött. Robival lőttünk rá, nekem várni kellett, mert hozzá volt közelebb. Kapott, de hátul, úgy nézett ki, hogy lejön, de elment. Robiék keresték, nem lett meg.
Miklós is megporolt egyet a Zolitól kapott nyomjelzővel, aztán kiértek a hajtók
Balról két kakast sebeztek, a kocsikhoz menet ezeket kerestük. Váratlanul apám mellett nyúl ugrott, meg is sebezte, úgy nézett ki, hogy eléri a kutyája, mégis előnyt szerzett, és távolabb visszament a gazba. Apuék utána. Szerencsésen megtalálták és meglőtték. Közben a házak alól szállt be elénk egy kakas, azt Miklós kitaposta és leszedte. Ezzel zárult a második hajtás.

Kocsikba szállva egy másik területre mentünk. Bellát bent hagytam vendéglátóm autójában, mert sok menésre volt kilátás. Tízóraiztunk, aztán indultunk. Most a jobb szárnyat kaptam. Még el sem foglaltam a helyemet, amikor a bal szárny felől egy nyúl fordult felénk, de végül is nem jött lőtávolba. Mellettünk nagy nádas volt, amiből egyre-másra keltek a récék. Sajnos távol. Közben Ödön, vendéglátóm (János) kutyája egy kakast is keltett a szélből, mire lőhettem volna, messze volt. Aztán egy szép gácsér az úttal párhuzamosan húzott vissza, ezt már nem hagyhattam szó nélkül. Az első lövésre csak billent, a szűk cső viszont összetörte rendesen. Sajnos vízbe esett, a kutyák nem mentek be érte. Most sajnáltam igazán Bella sérülését, neki ez nem akadály!
Elindultunk.
Derékig érő gazos mellett mentem, hamarosan nyulat láttunk benne a tisztább foltokon, de nem jött ki. Aztán egy szép kakas kelt benne, előre húzott. Egyszerre lőttünk apámmal, ő egy hajszállal előbb, nem vitás, hogy ő találta el. Közben a nyúl oldalra kimenekült. A bal szárnyon viszont Miklós lőtt egyet, Robi hibázott.
A gazos vége felé újabb kakas repült fel, mögöttem tekeredett ki a veszélyes helyről. Fordult és már lefelé is csavarodott, valamilyen véletlen szerencsével telibe találtam.
Pár lépéssel odébb, ahogy kiértem egy gyümölcsösbe, balról egy füles galoppozott szembe velem. Megpróbáltam a biztonság kedvéért szembe meglőni. Hiába céloztam a lábára, elé csapott a sörét, bár valamennyi érte. Őrült tempóban rohant el mellettem, barátnőm előtt. Meg kellett várnom, amíg őt elhagyja, ekkor meg már gazban volt. Egyik tisztább helyen gyorsan odalőttem – felbukott.
Szerencse.
Ahogy kötöttük volna fel, újabb nyúl ugrott a gaz széléből és rohant előre. A fák között csak a farát találtam el, a második lövésem pedig egy kis szilvafát talált telibe. Nehézkesen futott, szaladtam utána, mert Ödön elkódorgott valamerre. A gyümölcsös túloldalán leült, megpróbáltam a szűk csővel fejbe lőni, de a kapkodásba alighanem fölé húztam. Elugrott. Megjött Ödön, elkezdtük keresni. Egy darabig semmi, aztán vagy 60 méterrel odébb Feri előtt kelt fel, elég nehézkesen, lassan futott vissza, ő meglőtte. Ezt nem számolom sajátomnak!
Nagyobb vetés következett.
A felénél sem jártunk még, amikor középről szaladt felém a következő áldozat. Mivel erősen fogyott a 8-as sörétem, az alsó csőbe már 10-est tettem. Ez a lövés sem lett tökéletes, de azért talált, a gyors duplázás viszont már elcsapta.
A hajtás végéig aztán már más nem történt sem nálam, sem a többieknél.

Pár száz métert sétáltunk a következő felállásig.
Most a bal szárnyon mentem, mögöttem a barátnőm, Gyöngyi, a sarokban apu jó barátja, Tamás bácsi. Vele cseréltem a Browning Auto 5-öst erre a Toz bockra, amit jelenleg használok. Ő nem tudott vele lőni és régóta szerette volna megszerezni a Browningot. Felajánlottam neki a szárnyat, mivel nekem az előző hajtásokban bevált, de nem élt vele. Induláskor pár lépés után már apu előtt el is ment egy nyúl.
Nemsokára középről rohant felénk a másik. Ki kellett engednem a hajtásból, aztán viszont nem sokat várhattam, mert igencsak igyekezett és nem is volt közel. A szűk csővel, 8-assal lőttem rá. Kicsit lemaradtam, de elérte a farát a sörét, Tamás bácsi is odadurrantott, de aztán a második lövésem 10-essel szerencsésen elcsapta a nyuszit.
Ahogy továbbmentünk, toronykakas jött jobbról. Muszáj volt egy lövéssel megpróbálnom, bár ilyent még soha nem találtam el. Most sem.
Aztán mellőlünk kelt egy kakas, visszafelé ment, ezért engedtem, pedig könnyen leemelhettem volna, de hagytam Tamás bácsinak. Sajnos, úgy fordult, hogy neki sem esett jó lövésre, el is hibázta.
Aztán a bal szárnyon is volt valami izgalom, lőttek egy nyulat.
Egy darabig nem történt semmi, aztán a hajtás vége felé középen nádas foltok estek útba. Az elsőben apu rögtön lőtt is egy kakast. Szárnyazott lett, de a kutyája megtalálta.
Hamarosan ismét küldtek egy nyulat. Ezt is kint kellett meglőnöm. A gazban elhibáztam, azt hiszem, elé lőttem, majd, amikor felugrott a hajszállal magasabban levő földútra, alatta porzott a második lövés. Elrohant minden gond nélkül a túloldalon levő nád felé. Ez volt az első, amit elhibáztam!
Már majdnem összezártunk a hajtás végén, amikor ugyanúgy, mint az előző, újabb nyúl érkezett. Ezt is ki kellett engednem a vonalból, majd gyorsan odadurrantottam. Láttam, hogy közvetlenül mögötte csapott be a sörét, aztán mégis felbukik. Mindkét combját szétlőttem, úgy kellett letarkózni. Ez sem ment egyszerre, még sírt és kapálózott, nekem meg égett a pofám! Csúnya munka volt.
Közben a túloldali nádból elment a róka!
Mikor mindenki kiért, már 18 nyulunk volt, így befejeztük a vadászatukat, viszont kakas még kellett vagy 10. Úgy határoztak a helyiek, hogy módosítjuk a tervet és elhozzák a kocsikat, átmegyünk a fácános részre.
Míg várakoztunk, meghajtottuk a túloldali nádast. Mi mentünk apuval a két szélen, a többiek leálltak a túlsó végén, a hajtók pedig taposták a nádat.
Még nem értek a feléig, amikor a túloldalon apu kiabált, hogy talált egy döglött nyulat. Az volt, amit én elhibázottnak véltem! Úgy rémlik, és ez akkor nem jutott eszembe, hogy az én lövéseim után T. bácsi is odadurrantott egyet, úgyhogy most nem tudom, vajon melyikünké lehet, de nem is nagyon számít.
Aztán felkelt egy kakas, szépen jött felém. Apu elhibázta, én viszont telibe lőttem. Még egy esett a túloldalon, és rókát is láttak bent, de nem sikerült kihajtani.

Átmentünk a fácános részre. Itt már megint velem volt Bella. Bal szárnyat kaptam, mondták, hogy ha elérjük a nádast, jöjjek be én is. Feri mindjárt leemelt két kakast egy percen belül, aztán jött a nád.
Elment előre is egy-két kakas, aztán, ahogy szorultak meg a végén, jöttek vissza is. Az első magasan húzott vissza a nád felett. Első lövésemre csak billent, de a másodikra szépen lejött, igaz, ugyanakkor a túloldalról is lőttek rá, úgyhogy ennek az elejtője bizonytalan. A következőt viszont, ami majdnem ugyanígy repült, biztosan én lőttem le.
Egyet még elengedtünk Ferivel Robinak, de csak célozott és célozott, végül messziről hibázott. Pedig nagyon jól repült!

Felsétáltunk a párhuzamosan fekvő kukoricáshoz. A jobb szélen mentem előbbre. Bal oldalon esett egy kakas, aztán, miközben a felrepülő tyúkokat próbáltam fényképezni, mellettem laposan húzott ki egy kakas. Gyorsan elengedtem a gépet és odalőttem. Megbillent, lábát leengedte, de repült tovább. Akkor kelt egy csokor tyúk, és ahelyett, hogy a sebzettet próbáltam volna meglőni, ezeket néztem, van-e közöttük kakas? Nem volt, úgyhogy még láttam, amint az én madaram átrepül az előzőleg hajtott nádon, még kicsit emelkedik is, aztán csinál egy bukfencet és leesik. Pár lépéssel később újabb, magasra felhúzó kakas indult a kukoricából, ezt hagytam Ferinek, de eltolta, igaz, meg is lepte, hogy nem lövök.
Mikor kiértünk a kukoricából, mondtam vadászatvezetőnek, hogy elmennék megkeresni a kakasomat. Mutatta, hogy addig ők mit hajtanak, ha végeztem, csatlakozzam a szélen hozzájuk.
Elballagtam Bellával és szerencsém is volt, az irányt jól jegyeztem meg, nemsokára fel is vehettem a fűben fekvő, már régen kimúlt madarat.

Visszamentünk, és beálltam a jobb szárnyba, Feri elé. Míg távol voltam, esett egy kakas. Keskeny kukoricát hajtottak, de tőlünk távolabb, egy kis csatorna volt köztünk. A fele táján felkelt egy újabb kakas, néhány lövéstől kísérve felénk fordult, és magasan húzva igyekezett az előbb nád felé. Úgy nézett ki, hogy messze lesz, de aztán láttam, hogy talán érdemes megpróbálni, pláne ma, amikor formában vagyok. Roli barátom is erősen bíztatott a hátam mögül. Jól eléhúztam a puskát, de csak erőset billent, viszont én megtaláltam a tempót és a felső cső eltörte, nagy ívben esett a vetésre, kb. 80-100 méterre tőlünk. Miközben Bella sántikálva loholt érte, Feri közölte, hogy örül, hogy végre én is eltalálok valamit, már éppen ideje volt! De legközelebb jobban engedjem ki, mert ez alig volt száz méterre és túl sok sörétet kapott!!! Jót vigyorogtunk, azt hiszem, soha nem lőttem még ilyen távolról fácánt.
A kukorica végén is esett még egy.

A kocsiknál ismét átszámoltuk a terítéket, még két kakas hiányzott a tervezett mennyiségből. Átmentünk a következő kukoricához, itt a bal szárnyon mentem. Egy visszatörőt apu és Robi közösen lőtt, aztán több kakas húzott a jobb oldal fölé, de csak meddő lövöldözést okoztak. Bella nyomozott bőszen, ki is hajtott Ferinek egy kakast, ő szépen meglőtte. Végül még egy húzott fel magasan a fűzfák közé, erre mi lőttünk egyszerre Robival, le is jött.

Kiértünk, jobbról még sebzettet kerestek, de nem lett meg, aztán vége lett a vadászatnak. Kb. ½ 3 volt.
A nyolc puska 19 nyulat és 23 kakast lőtt, én, mint olvashattad, tisztán, összelövések nélkül 8 vagy 9 nyulat és 7 kakast mondhatok magaménak. 34 gr-os Armusa 8-ast használtam főleg, párszor az alsó csőben 34 gr-os 10-es volt. Ma igencsak éreztük egymást! De nem tartom kizártnak, hogy egy hajszállal lassabb, mint a 32 gr-os, előző években azzal lőttem és nem csúsztak hátra a lövéseim. Persze, ez nem biztos!

Gyöngyi jól bírta, az elején azt mondta, hogy azt szeretné, ha sokat lőnék, eredményes lennék. Hozzátette, hogy ő arra is képes, hogy eredménytelenné tegyen, úgyhogy vigyázzak! Mivel mindketten erősen ezoterikus gondolkodásúak vagyunk ( agykontroll, reiki, feng shui stb. ), elhittem neki. Meg azért ez jobb szórakozásnak ígérkezett és nem mertem bíztatni, hogy csak próbáljon eredménytelenné tenni!
Aztán a sokadik kakasnál rákérdeztem, hogy mit is csinál, csak hívja le őket? Azt válaszolta, hogy azt nem, pusztán teljesen biztos abban, hogy eltalálom!
Ilyen esetem már egy régebbi barátnőmnél volt, amikor egy, a fészkéből kiugrasztott varjúra lőttem az eltalálás legcsekélyebb reménye nélkül, mert egy vastag ág teljesen eltakarta. Mégis lejött. Mikor csodálkozásomnak adtam hangot, a csaj közölte, hogy ő tudta, hogy lelövöm!

Szóval, a nőkkel csak óvatosan, ők az erősebbek!!!