Múltkoriban kellett egy disznó kompetenciába, de nekem nem sikerült lőnöm, így a hűtőkamra tartalmára szorultam.
Volt is benn egy jósvádájú süldő, jóforma lövéssel, úgyhogy az eljött velünk.
Ahogy szedtem szét, annyi szép zsír volt rajta, hogy kénytelen voltam külön tenni.
Egyelőre - egyéb bokros teendők miatt ment a fagyasztóba, de hamarosan előkerült.
Ugyan elbabráltam vele egy fél délutánt (sütöttem kb. 4 - 4,5 órát, hogy rendesen kiolvadjon), de az eredmény szuper lett.
Akár melyik töpörtyüsütő vénasszony se tudta volna különbül!
Érdekes, hogy a zsír folyékony maradt, csak a hűtőben dermedt meg.
Ja, és ami a legfontosabb: amikor kész lett, még forrón egy békebeli krumplinyomóval ki lett nyomva a töpörtyű.
Így olyan száraz, és ízletes mint egy csipsz. Csak ilyet a Chio nem tud!
