Peti Barátom!
Bár régebb óta tudtam, hogy nagy beteg vagy, napokkal ezelőtt mondta Anti és Boar, hogy sajnos nagyon kritikus az állapotod, de ma délelőtt mégis teljesen letaglózott halálod híre. Koromból adódóan már nagyon sok jó Rokont, Vadászcimborát, Barátot, Kollégát vesztettem el, de az ilyenre mégsem tudok valahogy lelkileg felkészülni. Még az öreg korban távozókra sem, hát még arra, ha valaki élete delén megy el örökre.
Sajnos, két alkalmat leszámítva nem vadásztunk együtt, de az a két hétvége -és a könyved írásakor a napi telefonkapcsolat- mélyen bevésődött a kedves emlékeim közé. Jó vadásztárs, és ízig -vérig VADÁSZ és EMBER voltál csupa nagybetűvel. Örültem minden találkozásunknak, és ha csak rövid időre is, de jókat beszélgettünk, Vadászatról,sajnálatos betegségedről, és minden emberi dologról. Fiam műtétekor segítségedet, azt az erőt amit te adtál nekem, ugyan úgy ahogyan tégedet sem, soha nem fogom elfelejteni.
Kívánom, hogy az örök vadászmezőkön Diána legyen a kísérőd, és találkozz mindazokkal akikkel e rövid Földi létben is szívesen voltál együtt.
Remélem egyszer majd találkozunk, addig pedig nyugodj békében.
