Kollégám ugyanígy járt, eladott egy Astrát, amit öt éve használt jóformán és az egy hónap múlva megállt. Semmit sem találtunk, ami alapján kötelezhető lenne kártérítésre.
Nem szeretném ugyan növelni a fórum "lelketlen és kevésbé empatikus" tagjainak számát, de:
2002-ben eladtuk a feleségem 12 éves Fiat Uno-ját. 6 évig volt az övé az utolsó 2 évben közös, de jött a másodszülött és a három ajtó macerássá vált.
A kocsival egy gond volt, némely ritka alkalmakkor nem volt hajlandó beindulni. Hogy pontosítsak, nekem. Ha a feleségem ült a volán mögé, a probléma soha nem jött elő (hiába no, a hűséges lánykori autó
). Vittük mindenféle szerelőhöz, nem léptünk előre. Így használtuk két évig, de négyen már nem fértünk volna bele. Meghirdettük 250 eFt-ért, jött a vevő, beült (imádkoztunk), indított, fizetett, aláírtunk, jobbra el.
Majd másnap reggel telefon, nem indul az autó
. Nincs mi tenni, fogtuk a pénzt (szerencsére az előző estét egyben túlélte :
), irány a vevő lakása. Megbeszéltük, hogy próbálva menteni a menthetőt, az asszony próbálja majd beindítani.
Távirati stílusban: érkezés, kölcsönös üdvözlés, vevő határozott tekintete, ma reggel is próbálta már denem indul, nem értjük
, azasszonybeül, pöccre
, vevő álla földön, mi magabiztosak, többetsehallottunk egymásról. (láttam a srác szemén, ahogy férfiúi önérzete sárba tipródik)
Egyébként mivel tisztában voltunk azzal, hogy a rejtett hibára illett volna előre felhívni a figyelmet, ha nem sikerül beindítani, egy percig sem erőlködünk,visszaadtuk volna a pénzt.
