Az a 15-20 évi tapasztalat felér egy akadémiai katedrával...vagy felül is múlja azt
Amikor megvettem az A-500-as Browningot, az egyik (szintén ezeréves libavadász) ismerősöm, mikor megnézte, és látta a feles szűkítését, azt javasolta,
hogy a kora télben, főként ha kiváló idő van (libázáshoz értsd: sűrű köd, vagy vízszintesen hordja a szél a havasesőt), akkor kezdésnek próbáljam ki
a 32 grammos RC-t, 10-es söréttel.
Ha olyan "szódával elmegy" libázós időjárás van, és az idény vége felé, pedig menjek fel 8-as sörétig, de legfeljebb a 35 grammost használjam.
Azt kell mondanom, hogy nagyon igaza volt
A 10-es sörét (ami az RC-nél igazából 3,1 mm) a rendesen eltalált libákat úgy hozta le a levegőből, mit egy darab követ.
Nem egyszer volt olyan, hogy a vékony sörét és a feles szűkítés mellett, rendes magasságban is 6-8 sörétet is kapott a liba, és a sorozatos ütések által okozott sokkhatás
egy pillanat alatt blokkolta a központi idegrendszerét úgy, hogy a sörétek nem feltétlen hatoltak mélyre a testben, sőt, egy részük sokszor csak megütötte azt.
Szajkó Pista bácsi (nagyon nagy tudású fegyverszakértő és ballisztikus szakember volt a Kisöreg, Isten nyugosztalja, idén tavasszal hagyott itt minket) egyik előadásakor
hosszasan elmagyarázta a sörét ölő mechanizmusát, aminek a lényege az volt, hogy a sörétraj hosszirányú kiterjedése miatt, az egyes becsapódó sörétszemek eltérő
időpontban ingerlik az idegrendszert. Az első becsapódás elindít egy folyamatot, amire a szervezet megpróbál egy vészreakciót adni válaszként, de még a folyamat közben
érkezik a következő inger, és amint arra is megindul a kiváltott reakció, miközben az első folyamat is zajlik, jön jó esetben a harmadik, és akár a többi is.
A repülő madár idegrendszere nem képes lekezelni a többszöri "inger-válasz" adatforgalmat, és általában a 3-4. becsapódásnál, modernül szólva "letilt a rendszer".
Vagyis megszűnik a koordinációhoz szükséges harmónia és idegi működés, és a madár vagy bénultan, vagy már élettelenül zuhan le az égből.
Izgalmas az a tény, hogy nem feltétlen a szűkebb chocke adja egy adott söréttöltet és méret esetén a legszűkebb találatot, illetve az, hogy azzal is érdemes lenne foglalkozni,
hogy a különböző töltet/fojtás/söréttömeg és méret kombinációkhoz, milyen térbeli sörétraj eloszlás kapcsolódik.
Mivel ez utóbbit csak egy forgó hengeren lehet mérni (ha nincsen kéznél valami szuper nagysebességű kamera), és ez nem nagyon áll rendelkezésre, így
marad a tapasztalat, és a nagyobb tapasztalattal rendelkező vadásztársak "észosztása".... mert az okos a más kárán tanul, de a hülye a sajátjából sem
Pista bácsi nagy szakértője volt a témának,Isten nyugosztalja, Tőle tanultam a sörétes lőszertöltés csinját-binját. Sokat beszélgettem vele a libákról is.
Ami viszont a saját megfigyelésem:
A Velencei-tavon három féle liba van, az itt költő nyáriak, ma már ezres nagyságrendben, húsz éve még csak néhány család. A libaszezon kezdetén ezek vannak itt, Rájuk nem vadásztam, nem okoznának túl nagy problémát, nem túl óvatosak, alacsonyan szállna ki, megszokták az egész nyár biztonságát.
Az északiak már más téma, sokkal óvatosabbak, itt már kel rafkó. Aztán jönnek a sarkvidékiek, ezeket útközben már sokszor meglövöldözték, óvatósak,éberek, nehéz őket átverni és ők vannak itt legtovább. Lőszer szempontjábó is más a három csoport. Az itt költőkből is lőttem azért néhányak, egy kedves ornitológus hölgy kérésére és engedélyéve.
Gyakorlatilag egy vékony tollréteg boritja őket, a fedőtollak alatti pehelytoll csak néhány miliméter. Az északiaknál és most itt nem teszek külömbséget nyári, lilik és vetési között, a fedőtollak alat már centis a pehely réteg. A sarkvidékieknél ez akár a duplája is lehet.
Ez a tollréteg golyóálló mellényként működik.
Megjött a család folyt. köv.
